WTCR

Michelisz: A „bosszantó” az első szó, ami Suzukáról eszembe jut

Bár Slovakia Ring-i győzelme óta először állhatott ismét dobogóra a magyar pilóta a WTCR japán hétvégéjén, összességében mégsem tud elégedetten visszagondolni a szezon utolsó előtti állomására.
Imádod az autó-motorsportokat? Újságírói ambícióid vannak? Ha úgy érzed, ezek igazak rád vagy csak szeretnél a P1race.hu csapatának tagja lenni, ne habozz: ki tudja, lehet, hogy Te vagy az, akit keresünk. Részletek ide kattintva.

Michelisz Norbert legfrissebb blogbejegyzését azzal kezdi, hogy az első szó, ami a suzukai hétvégéről eszébe jut, a „bosszantó”, méghozzá többek között azért, mert eleve nem volt jó a tempója a márkatársakhoz képest – éppen ezért az időmérőn csapattársát, Gabriele Tarquinit segítette: „Érzésre jó időket mentem, nem tudnék mondani olyan hibát, ami miatt benne maradt volna egy-két tized a gyors köreimben. Mindkét időmérőn Gabriele Tarquini volt a leggyorsabb hyundaios, akit a csapattársaként szélárnyékot biztosítva segítettem a kvalifikációkon. Látva a bajnoki esélyeket, teljesen logikus döntés volt a BRC részéről, hogy megkértek erre, hiszen Szuzukában sokat számít a szélárnyék, és kettőnk közül Gabrielének volt sokkal nagyobb esélye a bajnoki címre már két versenyhétvégével a vége előtt is. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy ha egyenlő mértékű szélárnyékot kaptunk volna, akkor sem tudtam volna gyorsabb lenni nála, maximum arra az időre lettem volna képes a telemetria alapján, amire ő” – írta a magyar versenyző.

További bosszúságra adott okot Norbi számára, hogy az első időmérő után háromhelyes rajtbüntetést kapott, amit igazságtalannak érzett: „Az ok az volt, hogy az időmérő egy szakaszán balesetveszélyesen lassan mentünk, de ebben a helyzetben teljesen vétlennek éreztem magam, és nem értettem, hogy miért kerültem azonos elbírálás alá a többiekkel. Miután kijöttem a bokszutcából, arra érkeztem meg Thed Björk mögé, hogy ő nagyon lassan halad a pályán. Ösztönösen arra gondoltam, hogy azért megy ilyen lassan, mert mögöttünk érkezik valaki nagy tempóval, aki az én figyelmemet elkerülte, ezért lelassítottam mögötte pont a biztonságot szem előtt tartva. Ezután azonban beszorultam mögé, mert Tarquini kicsit mellém érve lassított vissza, így takarta az oldalsó visszapillantóm látószögét, és a belsőből sem tudtam felmérni a viszonyokat, mert közben megérkeztek mögénk a többiek, akiket szintén megbüntettek. Az első adandó alkalommal, amikor tisztán láttam a tükörben, és meggyőződtem arról, hogy Björk mögül kilőve nem fogok összeütközni egy gyors körön érkező versenyzővel, mentem tovább normál tempóban megbontva a sort. Igazságtalannak éreztem, hogy egy kalap alá vettek a büntetéssel a többiekkel, mert az adott szituációban nekem nem volt választásom” – magyarázta Michelisz.
Az első futamon nem jött össze a pontszerzés a magyar pilótának, mivel az egyenesben nem tudta elkapni Pepe Oriolát a Hyundai motorerő-hátránya miatt, a második verseny aztán már jobban alakult: „A negyedik pozícióból rajtoltam, és hasonló helyzetben voltam a harmadik helyen szintén nagy motorerejű Audit vezető Denis Dupont-nal szemben, a legfőbb különbséget az jelentette, hogy dobogós helyezésért jelentősebb kockázatvállalásra is hajlandó az ember. Nem sokon múlt, hogy nagy lendületről Dupont mellé fékezve sikerült megfognom az autót, és nem kellett levágnom a sikánt, de nagyon örültem a sikeres előzésnek” – írta Norbi, aki ezt követően Oriolát már nem tudta elkapni. „Ennek ellenére boldog voltam a harmadik hellyel is, elsősorban lelkileg óriási szükségem volt arra, hogy újra felálljak a dobogóra.”

A harmadik viadal aztán ismét bosszantóan alakult Michelisz számára: rögtön a rajt utáni kanyarokban pozíciókat veszített egy éppen előtte keresztbe forgó autó miatt, aztán az őrült csaták közepette sem mindig jött ki jól neki a lépés. „Több olyan alkalom is volt, amikor már előkészítettem egy előzést, például Rob Huff-fal szemben, amit már meg is kezdtem, amikor Oriola meglökött hátulról, és emiatt elúszott a lehetőség. Vagy egy másik folyamatban lévő előzésem közben szintén Oriola volt az, aki levágta a sikánt, ami miatt bele kellett fékeznem. A legbosszantóbb eset azonban az Yvan Mullerrel való összeütközésem után történt, ami egyébként egy megszokott túraautós versenybaleset volt. Ezután ugyanis Björk és Vervisch úgy ment el mellettem, hogy mindketten levágták a sikánt. Arra számítottam, hogy visszaengednek maguk elé a jogosulatlan előnyszerzés miatt, de ezt nem tették meg, ráadásul utólag büntetést sem kaptak érte. A kilencedik helyen intettek le, de úgy gondolom, hogy a hetedik pozíció illetett volna meg” – vélekedett a BRC versenyzője, akinek már csak matematikai esélye maradt a bajnoki címre, de: „amíg a minimális sansz megvan, addig nem szabad feladni. A szuzukai dobogóból építkezve szeretném szép eredményekkel zárni a szezont, hogy a sok viszontagság ellenére 2018-ról ne az a b-betűs jelző jusson elsőre eszembe.”

Forrás: Michelisz Norbert versenyzői blogja; Fotók: WTCR Media


Hozzászólások