WTCR

WTCR Top 10: A 2018-as szezon legjobb versenyzői

Hagyományainkhoz híven idén is pontoztuk a honlapunk szempontjából legfontosabb versenysorozatok szereplőit – az F1-gyel együtt immár négyet –, ezek alapján pedig újfent összeállítottuk a legjobb tíz versenyző listáját. A MotoGP után most a WTCR mezőnyét vettük górcső alá.
Imádod az autó-motorsportokat? Újságírói ambícióid vannak? Ha úgy érzed, ezek igazak rád vagy csak szeretnél a P1race.hu csapatának tagja lenni, ne habozz: ki tudja, lehet, hogy Te vagy az, akit keresünk. Részletek ide kattintva.

Az előző évekhez hasonlóan idén is értékeltük az oldalunk tematikájába tartozó fő szériák, azaz a MotoGP, a WTCR, a Superbike-vb és immár az F1 szereplőit is. A MotoGP után ezúttal a Túraautó-világkupa mezőnye kerül sorra: a szerkesztőségből négyen – Balogh Tamás, Ferenci Péter, Krizsa Gergő és Papdi Tamás – osztályoztuk tízes skálán a versenyzőket, figyelembe véve az eredményeik mellett az autójukhoz, a csapattársukhoz vagy épp a saját korábbi teljesítményükhöz képest nyújtott produkciójukat is. Idén talán a szokásosnál is nehezebb dolgunk volt a WTCR mezőnyének kiegyenlítettsége és a kompenzációs rendszerek okozta formaingadozás miatt, de azért kialakult az alábbi top 10-es rangsor (a zárójelben a csapatnév mellett a négy pontérték átlaga szerepel, pontazonosság esetén pedig a világbajnoki tabellán elfoglalt helyezés döntött).
10. helyezett: Rob Huff (SLR Volkswagen, 7,33)
Világbajnokként az egyik esélyesnek számított előzetesen a WTCR első idényében, és voltak is roppant erős hétvégéi, máskor viszont teljesen beleszürkült a mezőnybe. Tény, hogy a bajnoki álmait nem segítette a Vila Real-i tömegkarambol miatt lenullázott hétvége, s talán a Volkswagen sem tartozott a legütőképesebb technikák közé, de ennél többet vártunk a brit klasszistól, aki azt azért makaói győzelem nélkül is megmutatta, hogy a távol-keleti pályának továbbra is ő a császára.
9. helyezett: Yann Ehrlacher (Münnich Motorsport Honda, 7,50)

Remekül kezdte az évet Yvan Muller unokaöccse, egy ponton még az összetettet is vezette, s úgy tűnt, ő lehet az, aki leginkább megszorongathatja a Hyundaiokat. Az idény második felére azonban kissé kiengedett, márkán belül Esteban Guerrieri egyértelműen átvette a kezdeményezést tőle, s bár ebben néhány balszerencsés incidens is közrejátszott, végül egészen a pontverseny tizedik helyéig csúszott vissza.
8. helyezett: Pepe Oriola (Campos Racing Cupra, 7,63)

Abszolút a várakozásokon felül teljesített a még mindig roppant fiatal spanyol: nem is kérdés, hogy kiemelkedett a Cuprával versenyzők közül, számos alkalommal felállhatott a dobogóra, Szlovákiában győzött is, s még a makaói fináléra is úgy érkezett meg, hogy volt matematikai esélye a bajnoki elsőségre is. Végül a hatodik pozíciót csípte meg, miközben legjobb márkatársa, a zengős Nagy Norbert a 25. helyen zárt a tabellán.
7. helyezett: Kevin Ceccon (Alfa Romeo, 7,75)

Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy az olasz jött, látott és győzött – hiszen valóban ez is történt: a szezon közben igazolták le Gianni Morbidelli helyére a Team Mulsanne alakulatához, s rögtön Szlovákiában pontokat szerzett, majd Suzukában begyűjtött egy pole-t és egy győzelmet is Alfa Romeónak is. Tette mindezt bármiféle túraautós tapasztalat nélkül, az évad jó részében a mezőny közepén kullogó autóval – kétségkívül az év meglepetése volt Ceccon.
6. helyezett: Jean-Karl Vernay (Audi Sport Lukoil Team WRT, 7,88)

A TCR International Series 2017-es bajnoka már rögtön a marrakeshi évadnyitón letette a névjegyét egy győzelemmel, amelyből később még hármat begyűjtött, s a makaói ütközése nélkül akár dobogón is végezhetett volna az összetettben az audisok közül egyértelműen kiemelkedő francia. Ráadásul mindeközben az Európa-kupában is helytállt, hiszen ott is az idényzáróig harcolt a bajnoki elsőségért.
5. helyezett: Thed Björk (YMR Hyundai, 8,00)

Idén igazolta a svéd, hogy nem véletlenül lett ő a WTCC utolsó világbajnoka tavaly: mindenkinél több pole-pozíciót – szám szerint hatot – zsebelt be, s voltak versenyek, amikor valósággal érinthetetlen volt, mint például szinte a komplett ningbói hétvége. A szezon legvégén azonban némileg váratlanul leeresztett a svéd, így a pontversenyben is csak hetedik lett, de az ő közreműködési is kellett az Yvan Muller Racing csapatbajnoki címéhez.
4. helyezett: Michelisz Norbert (BRC Racing Team Hyundai, 8,00)

Nagy várakozások előzték meg vb-ezüstérmesünk szezonját, hiszen a legjobb márkához igazolt, végül aztán be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, meg nem is. Az időmérőkön Björk mellett a leggyorsabb pilótának számított, amit folyamatos top 3-as eredményei bizonyítottak, a futamokon azonban többször keveredett balszerencsés szituációba, a legtöbbször önhibáján kívül – alighanem az egész évad legpechesebb versenyzője volt. A tempója a legjobbak közé tartozott 2018-ban is, jövőre a mezőnyben való küzdelem és mázlifaktor terén kell javulnia.
3. helyezett: Esteban Guerrieri (Münnich Motorsport Honda, 8,25)

Az argentin pilóta főként roppant konstans teljesítményével ért el sikereket idén, hiszen „csak” kétszer tudott nyerni, de szinte folyamatosan ott volt a pontszerzők között, a szezon végére pedig egyértelműen átvette a vezér szerepét a Hondán belül Ehrlacher-től. Már tavaly a Hondához beugorva is bizonyította gyorsaságát, idén pedig végképp alátámasztotta, hogy Jose Maria Lopez nélkül is reménykedhetnek nagy eredményekben az argentinok.
2. helyezett: Yvan Muller (YMR Hyundai, 8,88)

Ahogy azt az év közben többször is elmondtuk: kész szerencse, hogy nem is érdekelte a bajnoki cím… A szponzorok nyomásának eleget téve felrúgta korábbi visszavonulását a WTCC legsikeresebb pilótája, aki a WTCR első szezonjában is bizonyította, miért tartják minden idők egyik legdörzsöltebb túraautósának. Miközben csapatfőnökként is helytállt, a pályán is odatette magát, s egészen az utolsó körig harcban állt az év végi elsőségért ősi ellenfelével szemben.
1. helyezett: Gabriele Tarquini (BRC Racing Team, 9,13)

Aki pedig nem más, mint a Maestro, aki a bajnoki cím mellett listánk első helyét is begyűjtötte. 56 évesen is megmutatta, hogy van még benne spiritusz, a saját gyermekeként kezelt Hyundaijal ő szerezte a legtöbb győzelmet, óriási rutinját kamatoztatva pedig behúzta a WTCR történetének első év végi trófeáját. Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy voltak teljesen homály hétvégéi az olasznak, mint például a Nordschleifén – ez is az oka annak, hogy az összes kategóriát figyelembe véve ő az egyetlen, aki nem kapott maximális pontszámot az éllovasaink közül.
 
Természetesen Olvasóink véleményére is kíváncsiak vagyunk: egyetértetek szerkesztőségünk értékelésével vagy nálatok másképp nézne ki egy idei top 10-es lista a WTCR-ben?
 
Összeállította: Balogh Tamás, Ferenci Péter, Krizsa Gergő, Papdi Tamás
 
Fotók: WTCR Media


Hozzászólások