Robbanásszerűen érkezett a világbajnokság körforgásába, az új Marc Márquezként emlegették, a bokszutcából is képes volt futamot nyerni, én mégis egy sokkal személyesebb ok miatt nézek fel rá. Rendhagyó cikk a ma 19 éves Pedro Acostáról.
Elmondhatjuk, hogy minden tizedik év magával hordoz egy olyan alakot a gyorsaságimotoros-világbajnokságban, akire szinte hősként tekintenek az emberek. Ilyen volt Valentino Rossi, Marc Márquez, vagy sorolhatnék még számos nevet a régi időkből. Azért említem őket, mert az én generációm ezen versenyzők pályafutása és sikerei alatt nőtt fel. Álmomban nem gondoltam volna, hogy jön valaki, akit többre fogok tartani, mint azt az embert, aki gyermekkoromat meghatározta, hiszen a hétvégék mindig neonsárgában pompáztak itthon, és alig vártuk a családdal, hogy végre leülhessünk a tévé elé, és tanúi legyünk a „Doktor” újabb diadalának. Aztán két évvel ezelőtt jött valaki, aki még nála is nagyobb hatással volt rám.
Pedro Acosta először akkor döbbentett meg, amikor képes volt Katarban a bokszutcából nyerni. Ilyet nem láttam korábban senkitől, így azonnal a kedvenc pilótáim közé avanzsált. Teltek-múltak a futamok, és rájöttem, hogy ez a srác nem viccel, folyamatosan tudta hozni a nagyszerű eredményeket, pedig újonc volt a kategóriában, és alig 17 éves. Édesanyám nagy rajongója volt, imádta, ahogy ez a fogszabályzós kisgyerek nyilatkozik, hogy úgy száguld a pályán akár egy rakéta, és külön tetszett neki, amikor anyák napi üdvözletet küldött haza. Később kiderült, én ezt abban az évben tehettem meg utoljára.
Szeptemberben misanói utat terveztünk, hogy lássuk ezt a hatalmas tehetséget élőben kibontakozni a pályán. A sors azonban úgy rendelkezett, hogy nagydíj helyett a helyi onkológiai osztály elfekvő részlegének folyosója tárult elénk, ahol mindenki a maga versenyét futotta. Kinek hosszabbra, kinek rövidebbre volt tervezve a hátralévő versenytáv, de a mezőny tagjai minden nap azért küzdöttek, hogy csak még egyszer láthassák a kockás zászlót.
A szezon vége felé közeledtünk, és Acosta Moto3-as világbajnoki címe már csak egy karnyújtásnyira volt, amikor a kórházban a koronavírus miatti korlátozások léptek életbe. Sajnos nem tudtam személyesen elmesélni édesanyámnak a futamok izgalmait, de telefonon mindig hosszas beszámolókat tartottam arról, hogy kedvence hogyan utasította maga mögé a többieket, és hogyan vált egyre biztosabbá az út a világbajnoki cím felé.
2021. november 7-e volt. Acosta a szezonban addig öt futamot nyert, és a következő győzelem is szinte a zsebében volt, mivel hatalmas pontelőnnyel érkezett a portugál hétvégére. Amikor Darryn Binder összeütközött Acosta fő riválisával, a címvédő Dennis Foggiával, akkor már egyértelmű volt a siker. Ő lett az első újonc bajnok a Moto3-as osztályban 1990 óta, amikor Loris Capirossi megnyerte a 125 köbcentisek bajnoki címét. Acosta mindössze egy nappal volt idősebb (17 év, 166 nap), mint Capirossi (17 év, 165 nap) akkor.
Édesanyámat egész nap nem értem el, az örömöm a legmélyebb félelembe csapott át, majd végre megcsörrent a telefon. Tüdeje addigra feladta, hevesen zihált, de erős maradt, és azt mondta, ne aggódjak, nincs semmi baj. Majd feltette azt a kérdést, mely számára az utolsó volt ezen a földön: „Ugye Acosta világbajnok lett?” Hálás vagyok a sorsnak, hogy úgy mehetett el, hogy biztosítottam arról, hogy igen, a kedvence a 2021-es szezont Moto3-as világbajnokként zárta.