„Nem zörög a haraszt…” – szól a mondás, de ilyen közhelyekkel talán mégsem fárasztanám Önöket. Ugyanakkor gondolhatnánk azt is, hogy a Superbike-világbajnokság kissé szerencsétlenül összeállított, foghíjas versenynaptárának első félidős kényszerszüneteiben, ami átlagban havi egy versenyt jelentett – sőt, májusban egyáltalán nem rendeztek futamot, így két hónapos kényszerpihenőt tartottak – szükség volt némi izgalomra a pályán kívül is, hogy az érdeklődés fennmaradjon.
Azt nem gondolom, hogy Toprak Razgatlıoğlu menedzsere, Kenan Sofuoğlu ilyen felkérésékre kapható lenne, és megrendelésre kommunikálna, hiszen annál ő lényegesen önjáróbb személyiség. Mindenesetre alaposan felkavarta az állóvizet, amikor néhány hete belengette, hogy védence ismét komoly ajánlatokat kapott a MotoGP-ből, és nem kizárt, hogy már jövőre a gyorsaságimotoros-világbajnokság mezőnyében láthatjuk versenyzőjét. A néhány hetes felbolydulást követően végül maga Razgatlıoğlu jelentette ki, hogy szeretné kitölteni a BMW-vel a szerződését, amely legkorábban jövő év végén járna le, de ahogy a dolgok jelenleg állnak, azt sem zárnám ki, hogy a továbbiakban is elköteleződnek egymás mellett.
A török versenyző ettől függetlenül imádja a test test elleni küzdelmeket, sőt, talán épp ezeket a győzelmeket kedveli leginkább. Ez leginkább azt jelenti, hogy nem feltétlenül a motor táltosodott meg egyetlen év alatt, és vált a mezőny legjobbjává, hanem inkább Razgatlıoğlu teljesítménye kiemelkedő, miután sikerült neki elvégeztetnie azokat a finomhangolásokat, amelyekkel mérnökei rászabták a motort. Kezdve a lengővillától az elektronikai változtatásokig, a motorerő leadásának finomhangolásán túl az alacsonyabbra helyezett ülésmagasságig, amivel mind a súlypont, mind az üléspozíció megváltozott, beleértve a pilóta fejét is, ami a súlyeloszlás szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. Ennek köszönhetően a motor a szakzsargonnal élve inkább „faros” lett, és lehetővé teszi a töröknek azokat az elképesztő féktávokat, amelyekre csak ő képes.
Hiszen sikerült neki az, ami eddig csak nagyon keveseknek, miután a Superbike-vb modern kori történetében ő lehet az egyedüli, aki második alkalommal képes megdönteni egy adott versenyző egyeduralmát. Első világbajnoki címét akkor szerezte, amikor a legtöbben úgy vélték, Jonathan Rea verhetetlen, és addig nyeri majd a futamokat, amíg nyugdíjba nem vonul, most pedig hasonló helyzet állt elő Álvaro Bautistával kapcsolatban. Persze tény, hogy a regnáló világbajnoknak a tavaly év végén elszenvedett sérülése és az újonnan bevezetett súlyszabályozás sem tett jót.
Razgatlıoğlu célba vette Rea és Bautista rekordját, Locatelli dobogót „ajándékozott”
Visszatérve azonban a menedzsmenthez, Sofuoğlu kijelentése továbbra is kérdéseket vet fel, amelyeket igyekeztünk némileg körbejárni. Tény, hogy Törökország első gyorsasági világbajnoka legendás karriert tudhat maga mögött, és egyértelműen ő a Supersport kategória koronázott királya, de sportszakmai szempontból rendkívül fontos, hogy menedzserként jelenleg egy olyan versenyzőt tudhat magáénak, aki az „utcai” széria királykategóriájában, a Superbike-ban számít etalonnak. Így kijelenthetjük, Razgatlıoğlu túlnőtt mesterén, akinek üzleti érdekeltségei és menedzseri képességei szintén elvitathatatlanok. Ugyanakkor néhány bennfentes pletyka szerint nem a mérsékelt kommunikáció híve, és a csapatokkal folytatott megbeszéléseire sem jellemző a brit mértéktartás. Az eredmények magukért beszélnek, de sokan pont az effajta vehemenciája miatt inkább próbálnak távolságot tartani tőle, hiszen ha a versenyzője megérkezik egy adott csapathoz, az ott dolgozóktól pont annyi munkát akar megkövetelni, mint a saját embereitől.
Az utóbbi években ugyanakkor állítólag sokat fejlődött a diplomácia terén. Talán erre utal a MotoGP-vel kapcsolatos közelmúltbeli pletyka is, amely ugyan elég volt a figyelemfelkeltéshez, török oldalról mégis nagyon okosan csitították a végén a kedélyeket. Hogy erre miért volt szükség, az egyáltalán nem titok. Teljesen egyértelmű, hogy egy olyan versenyző gázsija lényegesen magasabb, aki épp a világbajnoki címért küzd, és állítólag MotoGP nagycsapatai érdeklődnek iránta. Sofuoğlu pedig üzletembernek sem utolsó.
A történetben ugyanakkor ott egy másik szál, amelyet eddig nemigen boncolgattak. Ez pedig a hónapok óta tartó pletyka, miszerint a BMW a MotoGP-be tart. Sőt, állítólag azt is belengették, hogy szívesen mennének jelenlegi versenyzőjükkel, ugyanakkor szeretnék, ha előbb végre-valahára megnyerné nekik a Superbike-világbajnoki címet. Így az sem kizárt, hogy Sofuoğlu valójában nem lódított, hiszen tényleg gyári alakulat érdeklődik védence iránt, amely történetesen a BMW, csak az időpont tekintetében árnyalt egy keveset.
Az is tény, hogy a Liberty Mediának is rendkívüli szüksége lenne a BMW-re a gyorsaságimotoros-vb királykategóriájában, hiszen minél több gyártó van jelen, annál nagyobb az üzleti érdekeltség. Arról pedig senkit sem kell meggyőzni, hogy a bajoroknak ugyancsak kiemelten fontos az amerikai piac, legfőképpen úgy, hogy a MotoGP-ben egyéb formában már évek óta jelen vannak, és hosszú távú partnerei a sorozatnak, leginkább az ott használt személygépkocsik miatt.
Május környékén pedig arról is hallottunk pletykákat, hogy a BMW vezetői elutaztak az austini futamra, hogy bemutatkozzanak a Dorna részvényeinek nagy részét felvásárló új tulajdonosoknak. Ezek pedig mind arra utalnak, hogy valóban közel a megállapodás. A tényleges beugrást viszont mindenképp lassíthatja, hogy 2027-től egy komolyabb szabálymódosítás lép életbe, ami teljesen indokolatlanná teszi a bajoroknak, hogy akár a következő két évben eurómilliók tömkelegét fordítsák fejlesztésekre, amelyek végül a kukában landolnak. Így továbbra is az a legvalószínűbb, hogy leginkább az új szabályrendszer kezdetére szállna be a gyártó.
Ha ez blöff volt, nem jött össze: Razgatlıoğlu menedzsere máris visszakozott a MotoGP kapcsán
Ez viszont továbbra sem zárja ki Razgatlıoğlu érkezését a MotoGP-be, noha sokan azon a véleményen vannak, hogy 30 évesen talán túlságosan koros lesz egy debütáláshoz. Viszont, ha globálisan tekintünk a folyamatra, ez talán mégsem akkora tragédia, leginkább a menedzsment és a versenyző szempontjából. Tény, ha így lesz, a török pilóta egy olyan korban érkezik, amikor a versenyzők jelentős hányada már túl van a zeniten, vagy legalábbis a határán mozog, és ha még azt is hozzávesszük, hogy mindez egy számára teljesen új kategóriában, közegben történik, akkor még rizikósabb a dolog. Az szintén további kérdéseket vethet fel, hogy miért szorgalmazná épp az a Sofuoğlu a MotoGP-be történő távozást, aki ettől mindvégig óvta védencét, és inkább azt kommunikálta, hogy számukra barátságosabb és biztonságosabb hely a Superbike-világbajnokság, ahol évtizedek óta otthonosan mozognak. Ugyanakkor az sem kérdés, hogy akár versenyzőként, akár üzletileg a MotoGP egy teljesen más műfaj, így az eddigi ígérgetések helyett talán pont a BMW lehet az első gyártó, amely kész egy komoly ajánlattal előállni a menedzsment felé. Az is feltételezhető, hogy Razgatlıoğlu ez esetben elfogadja, hogy a szerepe nem annyira a sikerekről fog szólni, mintsem a tapasztalatáról és egy olyan történelmi szerepről, amellyel felkészítheti a gyártót egy későbbi sikeres MotoGP-szereplésre.
Azt is fontos megemlíteni, hogy Sofuoğlu számára a nagydíjversenyzés világa ingoványos talaj. Ennek okait hosszasan lehetne fejtegetni, de tény, hogy a MotoGP sportpolitikai szempontból egy nagyon zárt világ, amelynek a török nemzet eddig nem válhatott részesévé. Az sem kizárt, hogy sokan nem nézték jól szemmel Sofuoğlu meglehetősen szoros kapcsolatát Recep Tayyip Erdoğan elnökkel, és ez is közrejátszott abban, hogy Razgatlıoğlu soha nem kapott igazán csábító ajánlatot a sorozatból. A menedzsment először az Öncü testvérekkel próbált áttörést elérni, és építkezni a kisebb kategóriákban, de ez a projekt is befuccsolt, leginkább a két versenyző hullámzó teljesítménye miatt. Így egyértelmű, hogy a 27 éves pilóta az egyetlen aranytojást tojó tyúk, aki képes lehet erre. Legalábbis most még így gondoljuk. Alázatossága, kedvessége, a sport iránti elkötelezettsége és kiváló modora mégis egyre inkább megfogja mind a nemzetközi médiát, mind a promótereket, ami egyértelműen azt jelenti, hogy Törökország számára az egyetlen hidat képezheti a MotoGP felé, annak is a legfelsőbb házába. Hiszen leginkább ez a megnyugtató viselkedés az, ami egyensúlyt képez Sofuoğlu egykori vad megmozdulásaival – ha hinni lehet a pletykáknak.
A BMW projektjének további alakulása pedig akár nem várt fordulatokat is vehet a jövőre nézve: miután napvilágra került, hogy Razgatlıoğlu exkluzív meghívást kapott Valentino Rossitól a ranch-ra, mindenki találgatni kezdett. Nos, úgy vélem, egyelőre szó sincs arról, hogy a törököt leigazolná az olasz mágus. Egyelőre. Azt viszont nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Rossi, aki épp mindent képes lenne megtenni azért, hogy autós karrierje egyre magasabbra íveljen, készen áll egy esetleges kétkerekű márkaváltásra a BMW felé, amellyel mindkét fél két legyet ütne egy csapásra. Míg Rossi kiemelt szerepet kaphatna a gyár autóversenyzői programjában, addig a VR46 bevállalná a kísérleti szerepet, és vállalná a gyár felé a MotoGP-be való bevezetést. Hiszen, ha a Superbike-világbajnokság példáját vesszük alapul, a bajorok nem aggódtak amiatt, hogy nem gyári csapattal állnak rajthoz, és kiadták a feladatokat alvállalkozásba a hétpróbás motorsport-vállalkozónak, Shaun Muirnak. Ebből kiindulva pedig miért ne cselekednének hasonlóan a MotoGP-ben Valentino Rossival? Hiszen a tapasztalata megvan, a győzelemre való éhsége pedig még inkább. Főleg, ha azt is megemlítjük, hogy Rossi mára minden bizonnyal belátta, hiába szeretne világbajnoki címet csapatfőnökként az elit kategóriában, szatellitalakulatként ez valószínűleg mindörökké álom marad. Kivéve, ha bevállalja esetleg egy gyártó felé a teljes ellátást, valamint szolgáltatást, és nemcsak bérli a motorokat, hanem üzemelteti, illetve futtatja is őket, kezeli a legújabb fejlesztéseket, mintha csak gyári csapatként működne.
A potenciális Razgatlıoğlu–VR46-házasság egyetlen hátulütője viszont épp a két legenda személyes szponzorai lehetnek, a két energiaital-gyártó vállalat, amelyek egymásnak konkurensei. És ameddig Rossi a Monster korlátlan bizalmát élvezi, bizony Sofuoğlu a török Red Bull-lal van hasonló helyzetben, így az sem véletlen, hogy a menedzsmentje alá tartozó versenyzők számára nincs túl nagy mozgástér ilyen téren. Ahogyan azt sem feltételezem, hogy épp ezen a ponton hajlandó lenne megválni Razgatlıoğlutól, így erre a forgatókönyvre egyelőre nem látom a megoldóképletet.
Persze ezek mind feltételezések, de talán kevésbé lepne meg, mint egy esetleges másik forgatókönyv. Persze ki tudja, hiszen az sem kizárt, hogy néhány hét múlva bejelentenek valami teljesen mást, és Razgatlıoğlu egy olyan gyártó versenyzője lesz, amelyről még csak nem is álmodtunk volna.
Razgatlıoğlu először reagált a MotoGP-vel kapcsolatos pletykákra: Beszélgetünk néhány csapattal