Visszatért a gyorsaságimotoros-vb mezőnye a nyári szünet után, és egy legendás helyszín adott otthont a szülinaposnak. A hetvenöt éves sorozat újult erővel vágott bele a szezon második felébe, a végső győztes kilétét pedig szerencsére továbbra sem lehet megjósolni.
A silverstone-i futammal ünnepelte a MotoGP a 75. születésnapját, annak rendje és módja szerint, némi felhajtás közepette. És bár a szervezők igyekeztek mindent megtenni, hogy emelt fővel szórakozzanak a pályára látogató nézők, a rekordszám még így is elmaradt. Kicsivel több mint százezer ember látogatott a pályára a hétvége folyamán, ami jócskán alulmúlja a tíz évvel ezelőtti számokat. Hogy ezt pontosan mivel lehet indokolni, nem tudjuk, bár az is tény, hogy a brit rajongóknak nem épp Silverstone a motorversenyzés Mekkája. Ugyanakkor azt sem zárhatjuk ki, hogy egy hétvégi futam költségei egyszerűen nagyon elszálltak a brit közönség számára. Nemrég épp erről készített posztot a sorozat önjelölt közgazdásza, Dario de Wet, aki anno a Liberty-féle felvásárlást is megneszelte. De Wet számításai szerint egy átlagos, egy napra szóló silverstone-i hétvége során 500 angol font körüli költségekkel kellett kalkulálni, ami a jelenlegi helyzetben nem mondható pénztárcabarát felállásnak. Ugyanakkor ez volt az a futam, ahol egyetlen napon olyan színkavalkád szemtanúi lehettek a pályára látogatók, amelyről sokan egész életükben csak álmodoznak. Miután a csapatoknak feladatként kiadták, hogy készüljenek a születésnapi zsúrra, és kivétel nélkül szíveskedjenek megidézni a múlt nagy színsémáit – nekik tetszőlegesen – szerencsére voltak, akik komolyan vették a feladatot, és szívet melengető alkotásokat vittek így porondra. Személy szerint négyet emelnék ki, amelyek nekem valamiért különösen kedvesek.
Bemutatták a silverstone-i versenyhétvége retro festéseit (képek)
Természetesen ide tartozott a Pramac Racing új fényezése, mellyel Jorge Martín kérésére és a csapatfőnök egykori baráti kapcsolataira való tekintettel a spanyol legendát, a tizenháromszoros világbajnokot, Ángel Nietót idézték meg. S ha másutt nem is, a Honda is igyekezett virítani, miután a gyári csapat Freddie Spencer egykori sémájával gurult a rajtrácsra, hozzá passzoló ruhával, Joan Mir pedig végképp ledobta a cukiságbombát, amikor ehhez Randy Mamola egykori sisakfényezését választotta.
Persze nem mehetünk el szó nélkül az Aprilia Chesterfield ihlette fényezése mellett sem, amellyel Max Biaggi 1994-ben először lett világbajnok a kettőötvenesek között. Valamint, ha a motor nem is szólt akkorát, Enea Bastianini Mike Hailwood ihlette sisakfényezése nyilván megdobogtatta a szíveket.
Így hát fényezésekből úgymond jól álltunk, a verseny meg mást tészta volt. A már megszokott kiélezett silverstone-i csaták elmaradtak, volt helyette meglepetés, amit leginkább Enea Bastianini szállított. A Ducatinál már felmondott, jövőre KTM-hez igazoló versenyző valahogy magára talált, és mind szombaton, mind vasárnap olyan futamokat produkált, hogy arra nem lehet panasz. Persze biztos érkeznek majd a magyarázatok és a hosszú leírások a változtatásokról, az olasz mindenesetre szinte állva hagyta márkatársait, és a régi, „gresinis” időket idézve rágta át magát a mezőnyön, hogy gigantikus győzelmeket arasson. Viszont úgy sejtem, menedzsere, Carlo Pernat vasárnap este a legdrágább pezsgőket rendelte, és nem vagyok biztos benne, hogy hétfő hajnalban nem csörgette fel Pit Beirert, a KTM motorsport-igazgatóját azzal a kéréssel, hogy tárgyalják újra védence jövő évre szóló bérét és esetleges prémiumait.
Martín ezúttal inkább a biztos pontokra ment, és nem kockáztatott, ezért végül mindkét nap elengedte a győzelmet, és a biztos második helyeken ért célba, bölcs döntésének köszönhetően pedig ismét a tabella tetejére került, és Francesco Bagnaia előtt három ponttal vezeti a bajnokságot. Bastianini viszont a tökéletes hétvége után feljött az összetett harmadik helyére, megelőzve ezzel Marc Márquezt. Ez stratégiai szempontból egészen biztosan nem esett jól a Ducatinak, hiszen mindkét leendő gyári versenyzőjük pozíciót vesztett, és azok vitték a főszerepet, akik távoznak az alakulattól. Persze ebben a tengerben sem szabad végtelenül elmélyülnünk, hiszen Davide Tardozzi, a gyári istálló csapatmenedzsere könnyedén visszavágna azzal, hogy Bastianininek két éve volt, hogy bizonyítson, és nem az ő hibája, hogy csak most talált magára.
Bastianini bízott a szokásos hajrábeli extrában, Bagnaiának eszébe jutott a szombati bukása
Egyébként a friss házas címvédő szinte hozta a papírformát, és miután szombaton bukott, vasárnap egy viszonylag stabil, jó versenyt teljesített. Azzal a kivétellel, hogy az ilyenkor megszokott győzelem elmaradt. Bagnaia szombaton szenvedett a start után, miután a magasságállítója nem deaktiválta magát, így két kanyaron keresztül az ültetett motorral próbált szerencsét, majd a felzárkózás során egy jobbos utáni hirtelen balosban esett ki alóla a motor, miután oda a telemetria szerint három km/h-s sebességgel gyorsabban érkezett, és emiatt más ívet használt. Az őt követő másik kieső pedig Marc Márquez volt, aki szintén sajátjaként tekintett a bukásra.
Acosta szerint a Binderrel történt ütközés után olyan volt a motorja, mint egy egyszárnyú repülő
A fentieken kívül a szombati sprint egyik kiemelkedő jelenete talán az volt, amikor Pedro Acosta akkorát ütközött Brad Binderrel, hogy motorjának egyik oldaláról szinte az összes aerodinamikai elem leszakadt, aminek következtében a spanyol egyszárnyú repülőként jellemezte motorját. Ettől függetlenül még így is ötödikként ért célba, épp Binder mögött. Vasárnap pedig annak a Fabio Di Giannantoniónak a megmozdulását emelném ki, aki miután körökön keresztül csatázott Álex Márquezzel – aminek hatására fél másodpercet veszítettek az előttük haladókkal szemben – egy előzés során, belső íven, a bal kormányt elengedve csapkodni kezdte motorjának ülésidomát, mintha csak a lovát paskolná, azt jelezve, hogy inkább álljon be mögé, ne csatázzanak, és próbálják utolérni az előttük haladókat. És ugyan a mestertervet már nem lehetett tökéletesen kivitelezni, Di Giannantonio így is az ötödik helyen ért célba Marc Márquez mögött. Jó hír egyébként az itáliai számára, hogy Davide Tardozzi hétvégi elszólásából arra következtethetünk, jövőre ő kaphatja a VR46 alakulatának ígért gyári motort, míg a 2025-ben elvileg a csapathoz csatlakozó Franco Morbidelli „csak” egy idei motorral állhat rajthoz. Miután bejelentették, hogy az istálló újabb két évvel írt alá a bolognai gyárral, és az első számú gyári motort futtató szatellitcsapattá avanzsált a Pramac helyett, véget értek azok a találgatások is, melyek azt sejtették, hogy Rossi csapata még az új technikai szabályzat megjelenése előtt gyártót vált.
Nem csak a külsejével, a pályán nyújtott teljesítményével is Rossit idézte meg Di Giannantonio?
Ugyanakkor tovább szűkült a kör, és bár a hivatalos bejelentés még nem történt meg, sokan úgy sejtik, hogy ezáltal Fermín Aldeguer a Moto2-ből a Gresini csapatához érkezhet Álex Márquez mellé, és mindketten egy 2024-es Ducatira ülhetnek.
Kikotyogták Rossi csapatának jövő évi versenyzőit, egyikük gyári motort kap a Ducatitól
A legnagyobb talány viszont továbbra is a Pramac csapata, hiszen még egyetlen versenyzőt sem jelentettek be. A pletykák szerint a Yamaha továbbra is Remy Gardnert javasolná Paolo Campinoti csapattulajdonos úrnak, így talán még inkább érthető, hogy az időközben a gyárral szerződést hosszabbító, de a hétvégén újra megsérült Álex Rins helyettesítésére miért éppen az ifjabb Gardnert riasztotta a hangvillás alakulat. Viszont többen úgy vélik, Campinoti továbbra sem tett le arról, hogy kedvencét, a bohém balhés Andrea Iannonét ültesse fel egyik motorjára. A legújabb név a kalapban ugyanakkor még Jack Miller lehet, aki épp a hétvégén panaszkodott arról, hogy jövő évi helyzete jelenleg kilátástalannak tűnik. Bár állítólag Millert továbbra is bombázza a Ducati, és szeretné, ha a Superbike-világbajnokságon visszatérne a gyártóhoz, Álvaro Bautista helyére.
Quartararo újabb versenyző mellett „kampányol”, a sajátjához hasonlította az idei eredményét
A hondások közül ismét inkább az LCR csapata teljesített stabilabban, és szállította a pontokat a hétvégén, mert miután Luca Marini csaknem bravúrosnak nevezhető módon a tizenötödik helyen ért célba, azt az egy pontot el is vették tőle guminyomás-probléma miatt.
Guminyomás-probléma miatt változott a Brit Nagydíj végeredménye a MotoGP-ben
A Yamaha teljesítményét továbbra sem lehet igazán megítélni, bár sokan Fabio Quartararo főfutamon elért tizenegyedik helyére is fényként tekintenek. Ugyanakkor Gardner csaknem egy perccel a futamgyőztes után ért célba.
Az Aprilia szereplésére továbbra sem lehet panasz, de még mindig a nyugdíjba készülő Aleix Espargaró viszi a prímet. Miután szombaton mind a pole pozíciót, mind a sprintfutam harmadik helyét megszerezte, vasárnap pedig egy becsületes hatodik helyen intették le, sokkal inkább elgondolkodtató a továbbra is hullámzó Maverick Viñales teljesítménye, aki ezúttal inkább a völgyben fellelhető, a hullám taraját pedig csak a távolból láthatja.
Teljesen elkerülhető hiba okozta Binder vesztét a Brit Nagydíj rajtjánál
A KTM pedig továbbra is a KTM. Míg szombaton viszonylag jónak tűnt mindkét kiemelkedő versenyző, Binder és Acosta tempója, addig vasárnap a dél-afrikai műszaki hibával feladta a futamot, a spanyol újonc pedig ismét csak a kilencedik helyen ért célba, így továbbra is árnyéka önmagának és a szezon első felében bemutatott performansznak. Az ifjoncot ettől függetlenül a nyári szünetben is foglalkoztatta munkaadója, miután a Red Bull Ringen tesztelte a csapat Moto2-es motorján található WP-futóműveket. Acosta állítólag 215 kört teljesített a két nap alatt, az eredmény pedig nem maradt el, miután a Moto2-esek futamában két WP-futóművel szerelt motor versenyzője állhatott dobogóra. Ezek után pedig csak bízhatunk benne, hogy a saját motorjára is kaphat némi technikai okosítást, amivel a KTM-csoport két hét múlva esedékes hazai versenyén akár egy dobogóval is megörvendeztethetné a gyár munkavállalóit.