back to top
2024. november 21. 10:41
KezdőlapMotoGPFordult a kocka? – avagy a legújabb bizonyíték a MotoGP idei szezonjának...

Fordult a kocka? – avagy a legújabb bizonyíték a MotoGP idei szezonjának kétarcúságáról

Buriram pontosan megmutatta a 2024-es MotoGP-sorozat mindkét arcát, és azt, hogy az idei szezonban miért a hátsó gumikon múlik minden.

Miután véget ért a szombati sprintfutam, sokan sokkos állapotban konstatálták, hogy az első nyolc helyen bizony nyolc Ducati végzett. Azt ugyan eddig is tudtuk, hogy az olasz gyár egy ideje dominál a sorozatban, arra viszont eddig nem volt példa, hogy a gyártó összes motorja kibérelje az első nyolc helyet.

Ennél már nincs feljebb: a Ducati olyat tett, ami még soha nem fordult elő a MotoGP-ben

Ezzel ellentétben vasárnap, amikor eleredt az eső, az első nyolc helyen négy gyártó motorja osztozott, ami, valljuk be, igencsak szívet melengető volt a motorsportrajongók számára. Arról pedig már szót sem merek ejteni, hogy lehetett volna akár öt is, vagy talán épp egy tündérmesébe illő Yamaha-eredmény, ha a gyár tavalyi versenyzője, Franco Morbidelli nem üti ki a motort egykori csapattársa, Fabio Quartararo alól, aki épp a szenzációs negyedik helyen versenyzett a futam elején.

Quartararo szerint „nevetséges” és „öngyilkos” volt Morbidelli manővere, amellyel kiütötte őt

Pedig a hétvége legizgalmasabb fordulata lehetett volna, ha a francia versenyzőnek – aki már a kvalifikáción is ragyogott, és a hatodik helyről várta a rajtot – sikerül az egész éves szenvedés után megmutatnia, nem felejtett el motorozni, és a világbajnoki címet sem jófejségből adták neki 2021-ben. Teljesítménye mégis remekül visszacsatolt a múlt heti anyagunkra, amelyben arról írtam, hogy Quartararo legnagyobb vesztesége a futam elején keletkezik, amiért nem tudja kihasználni a hátsó gumik extra tapadását, viszont a verseny utolsó harmadában a köridők alapján sokszor a legjobb ötben lehetne. Buriramban pedig minden volt, csak a megszokott tapadás nem, legalábbis vasárnap.

Morbidelli elismerte felelősségét, sajnálja, hogy sajátja mellett Quartararo futamát is tönkretette

Az már a verseny legelső köreiben érződött, hogy a bajnoki éllovas, Jorge Martín számára valami nem adta ki vasárnap, a tempója legalábbis nem volt meg, Hiába vezette a futamot, látszott, hogy kissé túlerőlteti a dolgokat. Ugyan próbált meglógni az őt üldöző Pecco Bagnaia elől, aki viszont nem tágított, és lopta a távolságot a spanyollal szemben. Martín végül hibázott, szélesen fordult, így mind Bagnaia, mind Marc Márquez megelőzte, ő pedig igyekezett kontrollálni a helyzetet a harmadik helyen. A fenti okok miatt arra viszont már nem volt esélye, hogy felzárkózzon.

Marc Márquez bukásig erőltette a vezetés megszerzését, Bagnaia nyert a vizes pályán Martín előtt

Azt is sejteni lehetett, hogy Buriram, Motegihez hasonlóan kedvezni fog a címvédőnek, akinek valahogy jobban fekszenek az ilyen típusú pályák, ahol sokszor a hosszú egyenesekben és a féktávokon dől el minden. Bagnaia egyszerűen jobb az ehhez hasonló hosszú féktávokon, és a gyári csapat egy ideje némi újdonsággal is előrukkolt ezen a téren. Mégpedig a magasságállító deaktiválásnak idejével babráltak kicsit. Régebben a magasságállító azonnal visszaállt alaphelyzetbe, ahogy a versenyző hozzáért a fékekhez, most viszont a féktávok első szakaszában lent marad a motor hátulja, aminek köszönhetően fékezés alatt is „faros” marad a motor, így még inkább ki tudják használni az új hátsó Michelinek tapadási potenciálját. Ennek köszönhetően még stabilabb a motor féktávon, így az olyan versenyzők, mint Bagnaia, akik kiválóan adoptálódnak a gumihoz és annak képességeihez, némi előnyhöz juthatnak az olyan pályákon, mint a burirami vagy a motegi. Martín ezeket a helyszíneket kevésbé éli, és ha a sprinteken képes is menteni a helyzetet, a főfutamok már inkább fejtörést okoznak számára.

A fentiek persze egyik versenyző teljesítményéből sem vonnak le semmit, és az így keletkező különbség is csak néhány tized lehet. Javarészt ennek köszönhető az idei szezon végtelen kiegyenlítettsége, és a véget nem érő küzdelem Martín és Bagnaia között. Így a pálya hol az egyiknek, hol a másiknak kedvez, egyvalami biztos: a következő két hétvégén egyiküknek sem szabad rontani.

Továbbá Martín hétvégi hibáit is felesleges volna felnagyítani, mert minden bizonnyal nem emiatt csúszott le a futamgyőzelemről, hanem sokkal inkább azért, mert Buriram nem a kedvence.

Bagnaia elégedetlenül várta a futamot, Martínnak sok necces pillanata volt a verseny alatt

Ettől függetlenül ők ketten a címvédővel teljesen más ligát képviselnek, és elemezhetjük napestig a köztük és motorozásukban rejlő különbségeket, a mezőny többi tagja nem éri el az általuk képviselt színvonalat és magasságokat. Egyetlen kivétellel persze, aki Márquez. A nyolcszoros világbajnok esete viszont némileg speciális.

Egyrészt azért, mert képességeit tekintve egyértelműen kijelenthetjük, hogy a fenti két versenyzővel kiegészülve ők hárman a jelenkori alienek, másrészt pedig azért, mert kíváncsian várom, mikor jön el az a pont, amikor a Ducati vezetősége valamilyen formában Márquez tudtára adja, hogy eddig ugyan könnyedén odaengedték a két világbajnoki aspiráns közelébe, ettől a pillanattól kezdve viszont úgy kell vigyáznia rájuk, mint a hímes tojásra.

Marc Márquez: Mi voltunk a leggyorsabbak, de nem mi voltunk a legokosabbak

Mert erre utaló magatartást nem igazán láthattunk tőle még a hétvégén sem. És abban is biztos vagyok, ha nem kapkodja el a dolgokat, azt az öt pontot, amit állítása szerint gálánsan megszerzett Bagnaiának győzelmével Ausztráliában, most hidegvérrel visszavette volna. Viszont amíg létezik a „de”, addig Márquez esetében ez nem releváns. Mert igyekezetében kissé túlerőltette a vadászatot, és elcsúszott. Pedig egy szalmaszálon múlott, hogy láthassuk tőle az évszázad versenymentését, és már-már visszalökte magát térddel, amikor kisodródott a szegélykőre, amelynek szintkülönbsége és felülete kizökkentette a mentési manőverből, így végül bukott.

Tempóját ettől függetlenül jól jellemezte, hogy még az esés után is a tizenegyedik helyen intették le, úgy, hogy közben még egy büntetést is begyűjtött, amikor teljesen értelmetlenül belemotorozott tavalyi csapattársába, Joan Mirbe.

Mir szerint szükségtelen volt Marc Márquez manővere, aki két büntetést is megúszott

Azon túl, hogy vasárnap egyébként a villantások versenyét láthattuk az esőnek köszönhetően, ismét Pedro Acosta teljesítményét lehetne kiemelni talán a leginkább. És bár tudom, a spanyolnak egyre több az ellenlábasa, és a rajongók sem kedvelik feltétel nélkül, arra hivatkozva, hogy sokak szerint az alázat messze elkerüli az újoncot, a pályán látottakat mégsem vitathatjuk, és az eredményeket sem vehetjük el tőle.

Miután a szombati sprinten ismét bukott, amiből egyértelműen látszott, hogy újfent túlmotorozta a KTM-et, úgy vélem, mérnökei egyetlen tanácsot adtak neki a vasárnapi főfutam előtt. Ez pedig nem volt más, minthogy: „Érj célba!” Teljesen mindegy, hol és hányadik helyen, az egyetlen, amit teljesíteni kell, a célba érés. Ez pedig egy Acosta-fajta, sikerre éhes és sikerhez szokott versenyzőnek talán a legkomplikáltabb feladat, főleg akkor, amikor nem érzi a veszélyt, és úgy véli, bármire képes. Igen, még arra is, hogy egy sokak számára nehezen kezelhető motorral a dobogós helyekért harcoljon. A futam úgy kezdődött, ahogy általában mindig, a spanyol pedig hamarosan az élbolyban találta magát, és tette, amit ilyenkor szokás: harcolni kezdett a jobb helyekért. Az igyekezete viszont hamar alább hagyott, amikor ismét orbitálisat hibázott, és kis híján bukott. A következő körökben, mint óriáskokit kapott kisdiák, meghúzta magát, és próbált beleszürkülni a mezőnybe. Ezt viszont egy újabb hiba követte, és talán nem túlzok, ha azt állítom, néhányan már elengedtük, hogy megpillantja a kockás zászlót.

Miller mindent megtett a dobogóért Acosta ellen, de felzárkózása végül bekérte az árát

Acosta egy időre elfogadta a sorsát és a dolgok alakulását, ezért beállt márkatársai mögé, és türelmesen várt. Így már-már úgy tűnt, Jack Miller megszerzi 2024-ben első dobogóját, de végül nem így lett. Acosta a futam utolsó harmadában vérszemet kapott, ezért előbb jövő évi csapattársát, Brad Bindert vadászta le, majd idegőrlő módon, a verseny vége előtt két körrel a gyári KTM-től búcsúzó ausztrált is, aki így minden bizonnyal 2024-es dobogó nélkül búcsúzik az osztrákoktól. Ezekben a pillanatokban viszont ismét nem találtunk szavakat Acosta teljesítményére, mert annyira ösztönös volt, mintha csak egy tigrist látnánk antilopmarcangolás közben. És ha egészen őszinték akarunk lenni, pont ezek a mozzanatok különböztetik meg a világbajnok típusú versenyzőket a többiektől.

Hogy mi lesz a spanyol újoncból, az még a jövő titka, de amit eddig láttunk tőle, még a sok bukás ellenére is, engem meggyőzött. Maverick Viñales hetedik helye minden bizonnyal szép, bár az apriliás hullámzása egy soha véget nem érő folyamat. Azt viszont kiemelném, hogy a szezon során sokadik alkalommal újfent a francia Johann Zarco lett a legjobb hondás, nyolcadik helye pedig szenzációs, mondjon bárki bármit.

A MotoGP hétvégén újabb helyszínre látogat, ezúttal Malajziába, ami a pálya vonalvezetését tekintve talán ismét inkább Bagnaiának kedvezhet. Bár az is lehet, hogy mégsem…

Így áll a MotoGP-tabella az Ausztrál Nagydíj után