Jorge Martín elárulta, milyen fizetések jellemzőek a gyorsaságimotoros-vb különböző kategóriáiban, és kijelentette, ő a fix keresetnek a híve. A 26 esztendős motoros visszaemlékezett a 2021-es idényre, amikor igencsak túlzásba vitte a bulizást.
Jorge Martín idén felért a gyorsasági motorversenyzés csúcsára, hiszen bő egy hónappal ezelőtt megszerezte a MotoGP világbajnoki címét. Mindez a tizedik szezonjában sikerült neki, már ami ami a vb összes kategóriáját illeti, hiszen 2015-ben kezdett a Moto3-ban. A spanyol motoros elárulta, már ott is elég nagy összeghez lehet jutni, bár ez a többségnek még nem adatik meg.
Martín: Bagnaia minden idők egyik legjobb pilótája, én pedig legyőztem őt
„Már akkor sok pénzt kerestem – nyilatkozta a ’Tengo un Plan’ podcastban. – Amint felkerültem a világbajnokságba az Asparral, már megvolt a szerződésem, amely harminc- vagy negyvenezer euróról szólt, plusz némi szponzoráció. Tizenhét évesen már hetvenezer eurót kerestem. Nagyon boldog voltam. A Moto3-ban vannak olyan versenyzők, akik százötvenezer körül keresnek, összességében a jó pilóták. A Moto3-ban ugyanakkor a versenyzők hatvan százaléka fizet, és negyven százalékuk keres valamit.”
A középső kategóriában persze változik a helyzet. „A Moto2-ben ez fordítva van, hatvan százalék keres pénzt, körülbelül háromszázezer eurót, amely már olyan összeg, amelyet meg lehet takarítani, aztán az ember foglalkozhat más dolgokkal, amelyből megkeresheti a jövedelmét – magyarázta. – Harminc százalék azonban továbbra is fizet azért, hogy a Moto2-ben versenyezzen. Ez évi négyszázezer vagy ötszázezer euró is lehet.”
Természetesen a legnagyobb fizetéseket a legmagasabb géposztályban lehet kézhez kapni. „Nagyon kevesen jutnak el a MotoGP-be – fogalmazott. – Az ember úgy kerül oda, hogy kevesebbet keres, akár ingyen is versenyezne, »adjatok egy motort, és jövök« alapon. Évi hatszáz- vagy hétszázezerről indul, egészen akár tizenkétmillióig, mint a [Jorge] Lorenzóhoz hasonló versenyzők, ez rengeteg pénz.”
Martín jövőre az Apriliánál versenyez, de egészen eddig a Pramac istállójának színeiben indult, ám közvetlenül a Ducatival állt szerződésben. A bolognaiak általában azt a stratégiát alkalmazzák, hogy nem adnak túlságosan nagy alapfizetést pilótáiknak, hanem inkább különböző bónuszokkal motiválják őket. A spanyol pilóta azonban nem annyira híve ennek a megoldásnak.
„Sok gyártó ad bónuszokat, de az ember végső soron egy olyan motortól függ, amelyről nem tudja, hogy működik-e vagy sem, minden év egy másik világ – jelentette ki. – Mindig is arra törekedtem, hogy jó alappal rendelkezzek, tudom, hogy mennyit érek, és ezt az alapot akarom, ennyi. Ez nyugalmat ad, ha az ember arra gondol, hogy nyernie kell, hogy több pénzt keressen, akkor lehet, hogy többet kockáztat.”
Gyerekként hajszálon múlt a karrierje, most Rossi bravúrját másolta – portré a MotoGP új királyáról
Martín ezután felidézte a 2021-es esztendőt, amikor bekerült a MotoGP-be, majd egy súlyos sérülésből felépülve megnyerte a Stájer Nagydíjat. A hirtelen jött siker azonban egy időre eltérítette őt a helyes útról, és túlságosan gyakran vetette bele magát az éjszakai életbe. Ahhoz, hogy észbe kapjon, egy hatalmas összegű számla kellett.
„Amikor bekerültem a MotoGP-be, szingli voltam – idézte fel. – Ausztriában megszereztem az első futamgyőzelmemet, és elkezdtem bulizni. Azelőtt soha nem jártam sokat szórakozni, akkor kezdtem el. Volt idő, amikor vasárnap befejeztem a versenyt, és elmentem Barcelonába partizni. Visszatértem Andorrába, majd hétvégén megint Barcelonában voltam. Elérkezett az a pont, amikor egy éjszakai klubban adtak egy számlát. Nem mondom meg, mennyi volt, de amikor megláttam… a fenébe is. A velem lévő srácok közül senki nem maradt. Én meg azt mondtam, hogy »hát, most rajtam a sor, hogy fizessek«. Majd azt, hogy »ember, megőrültél, mit keresel itt?«. Kifizettem, de attól a naptól kezdve megváltozott bennem valami. Mintha nem is én lettem volna, [de aztán] visszatértem a gyökereimhez.”
„Ott leálltam, és ennyi volt – folytatta. – Néhány hónappal később találkoztam María [Monfort Matutesszel], a barátnőmmel, és ez sokat segített. Az ember nagyon könnyen elveszítheti önmagát. Nagyon jó neveltetést kaptam, a szüleim és a nagyszüleim mindig a földön tartottak, de van egy pillanat, amikor senki nem marad azok közül, akik azt mondják, hogy a barátaim, és az ember ott marad pénz nélkül.”
Martín manapság már nem szórja a pénzt, és akkor is bőven meglenne az anyagi biztonsága, ha abba kellene hagynia a motorozást. Ez azonban a tervek szerint még messze van. „Azzal, amim van, visszavonulhatnék, és nagyszerű életet élhetnék – szögezte le. – Én viszont valaki szeretnék lenni, a pénz csak következmény. Azt akarom, hogy MotoGP-legenda legyek, hogy emlékezzenek rám.”