Fabio Quartararo úgy véli, a motor hátsó részén kell keresni a Yamaha Ducatival szembeni lemaradását, és hozzátette, szerinte egyensúlyproblémáról van szó. Csapattársa, Álex Rins viszont ellentétes érzésekről számolt be.
Bár a Yamaha kifejezetten biztatóan kezdte az előszezont, hiszen Fabio Quartararo a sepangi teszt mindhárom napján az első háromban végzett, ám ez a táblázaton egyelőre nem mutatkozik meg. A hangvillások ugyanis három forduló után a konstruktőri tabella utolsó, ötödik helyén állnak, ami akkor is csalódás, ha tudjuk, ehhez balszerencsés esetek és vezetői hibák is hozzájárultak.
Ami pedig szintén meglepetés, hogy egyelőre nem a francia versenyző a legeredményesebb márkán belül, hanem a Pramacnál versenyző Jack Miller. Az austini sprinten viszont 2021 világbajnoka volt az, aki csatára tudta kényszeríteni a VR46 párosát, és bár végül Fabio Di Giannantonióval és Franco Morbidellivel szemben is alulmaradt, megfigyelhette, hogy a Desmosedici miben jobb az M1-esnél.
„Az egyenesbeli fékezést illetően viszonylag rendben vagyunk – nyilatkozta. – Ahol viszont dőlés közben kell fékezni, mint például a tizenötös kanyarban, ott ők mindkét kerékkel megállítják a motort, mi pedig csak az elsővel. Szóval próbáltam követni őket, és nagyon nyomtam ez elejét, aminek következtében elkövettem néhány hibát, de volt néhány szép mentésem is. Tehát javítanunk kell a motorunk hátulján, nemcsak a tapadáson, hanem a megállításán is.”
Quartararo ugyanakkor hozzátette, semmiképpen sem fékproblémáról van szó, a tünetek inkább a motor egyensúlybeli gondjaira utalnak, és ezen kell javítaniuk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az olykor nehéz helyzet ellenére általában érzi, hogy meddig lehet elmenni a motorral, így nem bukik túlságosan gyakran.
„Nem a fékezés a probléma – szögezte le. – A motornak nem jó az egyensúlya. Azt mondanám, hogy az elején az egyik legerőteljesebb érzést tapasztalom, még a Ducatihoz képest is. Elöl tényleg mindent érzek. Hozzájuk képest nagy arányban használom az első féket. Ők viszont tényleg mindkét kereket igénybe veszik a megálláshoz, még csúszás közben is. Mi csak elöl fékezünk, és ha az ember úgy dől be, hogy sok első féket használ, az elég trükkös. Érzem a határt, és fel tudom szedni a motort, mielőtt az eleje teljesen összecsukódna. Szóval, ahogyan mondtam, az eleje az erősségünk. A probléma az, hogy nagyon jó az eleje, de rossz a hátulja, amely nem igazán segít a megállásban. A kigyorsításnál és a kanyar közepén is nehéz. A motor még irányváltás közben is sokat csúszkál. Szóval ezen igyekszünk sokat dolgozni, hogy hátul megtaláljuk az egyensúlyt, és nagyobb tapadásra leljünk.”
Quartararo: Ezen a ponton már jobban járnék a szabadkártyával…
Quartararo szerint tehát viszonylag egyértelmű a helyzet, csapattársának helyzete viszont árnyalja a képet, hiszen Álex Rins elmondása szerint pont a motor elejével küszködött jobban. Ráadásul az sem működőképes megoldás, hogy az egyikük leköveti a másikat. „Láttam az adatait, és később fékez nálam – utalt Quartararóra. – Azonban elég nehéz lemásolni a beállításait, mert más a vezetési stílusunk.”
Quartararónak jól jött a káosz, de a furcsa bukással így is megpecsételte saját sorsát