Andrea Locatellivel volt lehetőségünk exkluzív interjút készíteni a Superbike-világbajnokság magyarországi hétvégéje előtt. A gyári Yamaha versenyzőjével többek között a kezdetekről, a gyorsaságimotoros-vb paddockjában töltött időszakáról, Toprak Razgatlıoğluról és Jonathan Rea-ről, valamint a közel- és a távolabbi jövőről beszélgettünk.
Sebők Máté: Gyerekként arról álmodoztál, hogy fodrász legyél. Hogyan lett ebből motorversenyzői karrier?
Andrea Locatelli: Ötéves voltam, úgyhogy nem tudom, mi volt az igazi álmom, szerintem sok volt. Gyerekként az ember mindenről álmodozik, hogy színész legyen, hogy énekes legyen, hogy Forma–1-es pilóta legyen, hogy motorversenyző legyen. Amikor ötéves voltam, apám felültetett egy minimotorra, én pedig csak a szórakozás kedvéért kezdtem el vezetni, hogy jól érezzem magam. Apám szenvedélyesen szerette a motorokat, de soha nem vezette őket, nekem viszont megadta a lehetőséget, hogy kipróbáljam. Ezzel egy lenyűgöző pályafutás indult el. Nyolcévesen olasz bajnok lettem minimotoron, úgyhogy innentől kezdve a körülöttem lévők, a hozzám közel állók Bergamóból – merthogy onnan származom – rengeteget segítettek, megadták az esélyt, hogy emeljem a saját szintemet, és más bajnokságokba is eljussak. Utána több olasz bajnokságot is nyertem, majd 2013-ban az olasz Moto3-as sorozatban is győztem. Attól a ponttól fogva az álom elkezdett valósággá válni, mert a MotoGP paddockjában voltam. Szerintem akkor indult be igazán a pályafutásom mint „igazi”, profi versenyző.
SM: A Moto3-ban kétszer álltál dobogóra. Számodra melyik volt különlegesebb?
AL: Az első rendkívül fontos volt, az biztos, mivel ez volt az első évem a Leopard csapatával, amely KTM-re váltott. Az év elejétől kezdve Joan Mirrel és Fabio Quartararóval osztoztam a garázson, és elég nehezen tudtunk jó teljesítményt nyújtani a KTM-mel. Egészen a sachsenringi Német Nagydíjig. Az időmérőm jól sikerült, második lettem száraz körülmények között, és elég versenyképesnek bizonyultam. Amikor viszont vasárnap reggel felkeltünk, az ablakon kinézve azt láttuk, hogy őrült módon esik. Akkoriban esőben is kifejezetten jól mentem, és a Sachsenringen megszereztem az első dobogómat. Ez egészen biztosan különleges volt, mert [abban az évben] én voltam az első, aki dobogóra állhatott a Leoparddal, ami nagy motivációt jelentett nekem és a csapatnak. A másodikat Phillip Islanden, az egyik kedvenc pályámon értem el, egy hihetetlenül gyönyörű helyen. Ez egy szép pillanat volt a karrieremben. Nem voltam annyira magasan, de a Moto3 azért már valami volt, és a Moto2-be készültem, hiszen az Italtrans ajánlatot tett nekem, úgyhogy utána ebben a kategóriában versenyeztem.
SM: Említetted Fabiót és Joant, rajtuk kívül Enea Bastianini is a csapattársad volt. Mit hoztak ki a karrierjükből ahhoz képest, amire az együtt töltött időszak alapján számítottál tőlük?
AL: Nehéz megmondani, de három olyan nevet említettél, akik megmutatták, hogy nagy potenciál rejlik bennük. Bastianini megnyerte a Moto2-es bajnokságot, Joan a Moto3-at, ahol nagyon jól teljesített. Fabio furcsa karriert futott be a Moto2-ben, hiszen csak néhány dobogót ért el. Bajnokságot pedig nem nyert, de az emberek biztosan látták a tehetségét. Figyeltem őket, és nem tudom megmondani, miért alakult így, akár az ő esetükben, akár az enyémben. Ezek eltérő történetek. Örülök, hogy ők ott vannak, és jól teljesítenek, megmutatják a potenciáljukat. Ami pedig engem illet, sajnos talán nem voltam abban a helyzetben, hogy ez nekem is sikerüljön, és ott legyek velük. Remélem, a jövőben valamelyik kategóriában fogok tudni velük harcolni.
SM: Mi volt az, ami miatt a Moto2-ben nem működtek számodra a dolgok?
AL: Még mindig úgy érzem, hogy ez egy furcsa géposztály. Az embernek jó csapatra, jó csomagra van szüksége, sok mindennek kell száz százalékon lennie a győzelemhez. Nehéz ezt elmagyarázni, az biztos, hogy nem volt könnyű. Igyekeztem a legjobbamat nyújtani, mint mindig. Ugyanakkor elégedett vagyok az életemmel, mert a Moto2 után kaptam egy második esélyt, bekerültem ebbe a paddockba, és megmutattam a bennem rejlő potenciált, hiszen azonnal megnyertem a Supersport-vb-t, ráadásul rengeteg futamgyőzelmet arattam. Ennek köszönhetően a Superbike-világbajnokságban kezdtem el versenyezni, egy gyári istállónál, és úgy vélem, azonnal megmutattam, mi van bennem. A Moto2-ben talán nem voltam olyan helyzetben ahhoz, hogy élversenyző legyek, de az életben néha megesik az ilyesmi, a motorsportban pedig pláne. Mindig ezért dolgozom, ez a szenvedélyünk, ugyanakkor tisztában vagyok vele, mit csinálok, és a családommal jól tudjuk, mit teszünk, és ismerjük a potenciálomat. Merthogy gyerekkorom óta bizonyítom a bennem lévő potenciált. Fabio Quartararóval és Joan Mirrel osztoztam a bokszon, és gyorsabb voltam náluk. Néha azonban megtörténik az ilyesmi, fel kell rá készülnünk. Kicsit bosszantott, hogy a Moto2, illetve [tágabb értelemben] a MotoGP paddockjából ide kellett jönnöm, hiszen arról álmodtam, hogy a MotoGP-be kerülök, ezzel együtt, amikor meghoztam ezt a döntést, úgy voltam vele, hogy „kaptam egy új esélyt, eljött az én időm, megmutatom a bennem rejlő potenciált. Rögtön felismertem, hogy ebben a paddockban ez sokkal könnyebb, jó munkát végeztem az Evan Bros istállójával. Úgy gondolom, ettől a ponttól kicsit újraírtam a történetemet, illetve a pályafutásomat. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, és szintén pozitívum, hogy a Yamaha lehetőséget adott rá, hogy Szuzukába utazzak. Korábban már teszteltünk, és igencsak elégedettek az elvégzett munkánkkal. Szóval a jövő, a Yamahával való folytatás pozitívnak ígérkezik, és szerintem a Yamahánál nagyon is bíznak bennem, ami fordítva is igaz. Ezekben tehát osztozunk, és mindkét fél azt szeretné, hogy emeljük a motor szintjét, hogy higgyünk, hogy keményen hajtsunk, ami megfelelő hozzáállás. Ezt pedig jónak tekintjük a jövőre nézve.
Hivatalos: elkelt a Yamaha egyik motorja a következő idényre
SM: Beszéljünk a Szuzukai 8 órás versenyről, ahol többek között Jack Millerrel fogsz egy motort vezetni. Szerinted tudtok tanulni egymástól?
AL: Ez mindannyiunk számára másfajta lehetőséget jelent. Nekem ez lesz az első fellépésem Szuzukában, de már teszteltünk, ami remekül ment. Miért ne? Biztosan fogok időt tölteni Jackkel, főleg ezt a paddockot vetjük össze a MotoGP-ével, illetve a MotoGP-motort a Superbike-motorral, hogy mik a nagy különbségek. A MotoGP most egy másik szintet képvisel, az biztos, a fékek, az aerodinamika és sok minden más tekintetében, ám a Szuzukában használandó motorunk az enyémre fog jobban hasonlítani. Másfajta gumi lesz, a Bridgestone abroncsaival fogunk menni. Mindenesetre azonnal jól éreztem magam, megtanultam a pályát, amely lenyűgöző. Ismétlem, számomra ez egy nagy lehetőség, hogy a Yamaha gyári versenyzőjeként ott lehetek, és Jack, valamint [Katsuyuki] Nakasuga-san mellett indulhatok. Minden szépnek ígérkezik, ráadásul akkor ünnepeljük a Yamaha hetvenedik születésnapját, úgyhogy speciális festésű motorunk lesz. Az egész különlegesnek tűnik. Őszintén szólva jelen pillanatban nagyon is figyelek erre a bajnokságra, a Superbike-vb-re, de az, hogy részt vehetek egy, a szuzukaihoz hasonló, más típusú, hosszútávú viadalon, kicsit friss levegőként hat rám. Már hosszú ideje vagyok itt, és sok éve ebben a sorozatban versenyzek. Most pedig más élményben lesz részem, és akár tanulhatok is valamit, amit ide is átültethetek, hogy aztán év végéig keményen nyomjam.
Hivatalos: Zarco újra elindul a legendás japán versenyen, amelyre Miller neves csapattársat kapott
SM: Ha azt mondom, hogy nyertek Szuzukában, vagy harmadik leszel a Superbike-vb tabelláján, akkor melyiket választanád?
AL: Hogy őszinte legyek, mindkettőért dolgozom. Úgy tűnik, mintha a szuzukai győzelem fontosabb lenne. A szuzukai csak egy futam, de tudom, hogy mennyire fontos a Yamahának és Japánnak. Tudom, hogy momentán jobban örülnénk a szuzukai diadalnak. Azt gondolom, hogy arra is képesek vagyunk, hogy ebben a bajnokságban harmadikként végezzünk, de az egy verseny, úgyhogy mindent össze kell raknunk, hogy aztán a győzelemért mehessünk. Az itteni bajnokság hosszabb, rengeteg a futam, kismillió dolog történhet. A szuzukai viadal meglehetősen fontos, az biztos.
SM: Beszéljünk az itteni csapattársaidról. Milyen volt Toprak Razgatlıoğluval dolgozni, és milyen most a munka Jonathan Rea-vel?
AL: Két különböző pilótáról van szó. Az egyikük hatszoros világbajnok, Toprak pedig jelenleg kétszeres. Amikor Toprakkal osztoztam a bokszon, az még a gyári karrierjének kezdetét jelentette a Yamahával. Összedolgoztunk, főleg a kvalifikációkon és bizonyos helyzetekben, hogy jobb teljesítményt nyújtsunk a pályán, és segítsük a Yamahát, emeljük a szintet. Úgy vélem, nagyon jól csináltuk, mert elég gyorsan megtanultam, hogyan tudom vezetni ezt a motort, hogyan tudok vezetni a Superbike-vb-n. Ami pedig Toprakot illeti, nagy segítséget jelentettem neki, főleg az időmérőn, hogy mindig elöl legyen, különösen 2021-ben, amikor bajnok lett. Szerintem mindenben összeillettünk, emellett a légkör is elég jó volt a bokszban ahhoz, hogy gyorsabbak legyünk, és nyerjünk. Jonathan hosszú idő után versenyez másik márkánál. Véleményem szerint számára kicsit megterhelőbb, hogy megtanulja azt a számos, a korábbiaktól eltérő újdonságot. Ebből az okból kifolyólag neki több időt vesz igénybe, hogy elsajátítsa a motort. Emellett kissé balszerencsés is volt, tavaly sokat bukott, idén pedig az év elején elesett, és a lába nagyon megsérült. Szóval szerintem elveszített némi időt, aminek következtében neki kicsit nehéz volt kialakítania azt a légkört, amely Toprak idejében megvolt. Ezzel együtt az a tény, hogy Johnny van a boksz másik oldalán, számomra nagy lehetőség, hiszen a kategória hatszoros világbajnokáról, egy élpilótáról van szó, ami fontos. Amikor le tudom őt győzni, azt pozitívumként fogom fel. Bízom benne, hogy év végéig képesek leszünk javulni, keményen nyomni, és talán együtt felállni a dobogóra, miért is ne?
SM: Toprak jövőre megy a MotoGP-be, és elképzelhető, hogy majd Nicolò Bulega is, akivel nagyon hasonló a pályaívetek. Szerinted ilyen módon számodra is vezet oda út, vagy hosszabb távon is a Superbike-vb mezőnyben képzeled el a jövődet?
AL: Meghoztam a döntést, és most a Superbike-világbajnokság paddockjában vagyok. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha így folytatom, és bízom a Yamahában, ők pedig bíznak bennem, akkor adhatnak nekem lehetőséget, talán egy tesztet. Pláne jövőre, hiszen [2027-ben] a Michelinről a Pirellire váltanak. Akkor esetleg kaphatok egy kétnapos tesztet, hogy kipróbáljam a MotoGP-motort, ami egy nagy álmom. Ez esetben azt is elmondhatnám, hogy vezettem MotoGP-gépet, és tapasztalatot gyűjthetnék. Azonban nem akarok túl sokat gondolkodni a MotoGP-motoron vagy azon, hogy egy napon ott lehetek, hanem magamra, a feladatomra és erre a bajnokságra összpontosítok. Ebben a paddockban akarom a lehető legjobb teljesítményt nyújtani, jelenleg ez a célom. Aztán meglátjuk, de ha így folytatom, akkor biztos vagyok benne, hogy a Yamahánál megadják nekem az esélyt a MotoGP-motor kipróbálására. Úgy érzem, a jövőben több adatot megoszthatunk a MotoGP és a Superbike-vb között, hogy emeljük a szintünket, és ez mindkét sorozatban nagy változást jelenthet.
„Halloween vagy Hálaadás?” „Karácsony” – Gerloff újraértelmezte a játékszabályokat