Borja Gómez tragikus balesetének egyik érintettje egy hosszú interjúban idézte fel a történteket. Filippo Fuligni megdöbbentő szervezetlenségről számolt be, és elmondta, mit látott, amikor megpróbált segíteni a spanyol versenyzőn.
Borja Gómez július eleji tragédiája megrázta a motorsport világát. A 20 éves tehetség a JuniorGP Stock kategóriájának listavezetőjeként utazott el a magny-cours-i hétvégére, ám a csütörtöki napon halálos balesetet szenvedett. Mint kiderült, egy másik motor találta el, de nem úgy, ahogyan azt elsőre sokan gondolták, hiszen nem gázolásos baleset történt.
Balesetben életét vesztette a Moto2-ben is megforduló tehetség, Borja Gómez
Gómez jóval saját bukása után kapta a végzetes ütést, egy másik eleső versenyző gépétől. Ennek kapcsán az is kiderült, hogy a szervezés finoman szólva is hiányos volt, főleg biztonsági szempontból, és elsődlegesen ez vezetett a tragédiához. Filippo Fuligni érintettként már korábban is megszólalt a történtekkel kapcsolatban, nemrég viszont a Yellow Flag Talksnak egy hosszú interjú keretében idézte fel az eseményeket. A terjedelem miatt mi több részletben fogjuk szemlézni a beszélgetést. Emellett fontos leszögezni, hogy a továbbiakban az olasz pilóta állításaira fogunk támaszkodni, és akkor is az ő elmondása alapján fogalmazunk, ha ezt adott esetben nem mindig emeljük ki külön.
Fuligni elmondta, a JuniorGP hétvégéinek csütörtöki napjai amolyan privát edzések, amelyekért a csapat vagy a versenyző fizet a pályának. Ennek ellenére a hétvége hivatalos részének tekinthető, hiszen a sorozat honlapján is megtalálható, és ennek kapcsán máris kritikát fogalmazott meg a kereskedelmi jogokat birtokló Dorna felé. „A JuniorGP szervezője kicsit mossa kezeit, úgy vélem” – mondta.
Csütörtökön rendre két 40 perces gyakorlást tartanak, a tragédia pedig még a nap legelején történt, mindössze 7 perc után az első tréningen. A tabella jelenlegi tizedik helyezettje felidézte, hogy tökéletes körülmények uralkodtak, a pálya száraz volt, a levegő 12 fokos. A láncreakció első lépése pont Gómez csapattársának, Alberto Garcíának a nevéhez fűződik, aki technikai problémával találta szembe magát, és vizet, valamint jó eséllyel más anyagot is folyatott a pályára, amelynek az a szakasza így csúszóssá vált. A gond az Adelaide-kanyarban, vagyis az 5-ösben kezdődött, viszont csak a 9-esben hagyta el a pályát.
Ezután ketten érkeztek az érintett pályarészre, és az egyikük majdnem el is esett. Ő még megúszta, Gómez viszont a Nürburgring-sikán, vagyis a 7-8-as kombináció bejáratánál ténylegesen a földre került. Az akkori listavezető elveszítette a motor elejét, majd egy átlagos bukást mutatott be. Ezt követően felkelt, majd a gumifal felé futott – kollégája feltételezése szerint azért, mert felismerte, hogy valami nem stimmel. Mindeközben a többiek semmilyen zászlót vagy egyéb figyelmeztető jelzést nem kaptak, és az egy szem beavatkozó sem ment az esés helyszínére segíteni.
Acosta nem látott még ekkora „tiszteletlenséget”, amelyet elhunyt honfitársával szemben elkövettek
„Körülbelül huszonkét másodperccel később Joan Santos is balesetet szenvedett – emlékezett vissza Fuligni. – De mi történt abban a huszonkét másodpercben? Borja kicsit várt, majd, mivel senki nem ment segíteni neki, és a következő három versenyző nem bukott, odament a motorjához, hogy felállítsa. Valószínűleg egyedül azzal követett el hibát, hogy hátat fordított a pályának, így nem látta, hogy Santos elesett.”
A 26 esztendős pilóta ezután sietett leszögezni, hogy egyáltalán nem hibáztatja a másik spanyol versenyzőt, hiszen semmilyen figyelmeztetést nem kapott, miközben 22 másodperc „a mi világunkban egy örökkévalóság”. Később a rendőrségnek is elmondta, hogy veszély esetén azonnal lengetni kell a sárga zászlót, és nem kell várni az utasításra.
„Minden, ami történt, teljes mértékben elkerülhető lett volna – folytatta. – A pálya azon szakaszán csak egy fiatal pályabíró volt, aki semmit nem csinált, nem lengette a zászlót, nem segített. Normál körülmények között, még a szabadedzés alatt is, amint valaki bukik, legalább ketten azonnal a helyszínre sietnek. Ha lengetik a zászlókat, minden pilóta lelassított volna. Lehet, hogy akkor is elestek volna, de alacsonyabb sebességnél. Magny-Cours-ban fénypanelek is vannak, de azok kiegészítésként szolgálnak, nem pedig helyettesítésként. Ehelyett a pályabírók pótlására használták őket, ugyanis csütörtökön és pénteken senki nem tartózkodott ott, ahol panelek voltak.”
A baj végül bekövetkezett: Santos szintén elveszítette a motor elejét, ám a gép utána ismét betapadt, és egyenesen Gómez felé száguldott, majd hátulról elütötte őt. Fuligni hozzátette, a 600 köbcentis motorokkal ötödik fokozatban mennek a szóban forgó féktáv előtt, és becslése szerint a 170 kilós gép körülbelül 130-150 km/h-val csapódhatott neki a korábbi Moto2-es pilótának. Mint mondta, „egy ekkora ütés csak halálos lehet”.
Ő maga körülbelül további 10 másodperccel később érkezett meg a helyszínre, és ekkor még mindig semmilyen jelzés nem segítette a pilótákat. Miközben közeledett a kanyarhoz, látta a port, így ösztönösen lassított, ám mivel ráment a folyadékra, így is elesett. Az ő motorja azonban nem csúszott sokáig, még bőven a bukótér előtt megállt.
Súlyos hiányosságok vezettek Borja Gómez tragédiájához, Bagnaia is felháborodott a körülményeken
Fuligni aztán felmászott a gumifalra, és jelezte a többieknek a csúszós pálya jelentette veszélyt. Időközben ugyan kigyulladtak a piros panelek, de a pilóták azt továbbra sem tudhatták, hogy milyen jellegű problémával találkozhatnak, hiszen ilyenkor a sárga-piros csíkos zászló lenne az indokolt. Az olasz versenyző úgy véli, ha nem kezd el integetni, akkor többen is elestek volna. Miután a teljes mezőny elment, lemászott a gumifalról, és három motort látott, de a másik két pilóta közül csak az egyébként szintén megsérült Santos volt a szeme előtt. Aztán elindult.
„Miközben sétáltam vissza a motoromhoz, megakadt a szemem Borja teljesen mozdulatlan testén – idézte fel. – Néhány másodpercre ledermedtem, mert szörnyű látvány volt. Elmentem segítségért, ám nem láttam, hogy a személyzet Borja segítségére sietne, ezért levettem a sisakomat és a kesztyűmet, majd visszamentem hozzá. Nem tudtam megmozdítani, ezért kicsit lehúztam a cipzárt a ruháján. A szeme nyitva volt, de nem volt benne élet. Megpróbáltam kitapintani, hogy van-e pulzusa, és lélegzik-e még. Éreztem valami életjelet, nem tudom, hogy csak reflex volt, vagy még újra lehetett volna éleszteni. Ha volt is csekély esély a megmentésére, a segítség késlekedése miatt reménytelennek bizonyult.”
Ezen a ponton ismét megmutatkozik a szervezettség teljes hiánya, hiszen a mentő hét-tíz perccel később érkezett meg. Fuligni kiemelte, ez nagyon sok egy olyan pályán, ahol általában három mentőautó van, és ennek legfeljebb három percbe kellene telnie. Ráadásul ebben is csak egyetlen orvos volt, így Fuligni továbbra is csak vele, a sportbíróval, valamint Gómez csapatának, a Laglissének egy tagjával tartózkodott a helyszínen.
A Supersport-vb korábbi motorosa ennek kapcsán azt is megjegyezte, hogy az orvosokat és a beavatkozókat leszámítva senkinél nem fordulhatna elő, hogy szabad bejárása legyen a pályára, miközben az említett csapattag a gumifalon átmászva odament, telefonon beszélt az istállóval, beazonosította a versenyzőt, és, amikor látta, mekkora a baj, elsápadt.
„Te vagy a kedvenc versenyzőm” – szép szavakkal emlékezett Razgatlıoğlu az elhunyt Borja Gómezre
Fuligni elmondása szerint neki kellett elvinnie őt a helyszínről. Azt nem tudja, hogy ő maga hogyan volt képes így kezelni a helyzetet, mindenesetre saját csapattársának az apját, valamint annak fiatal lányát is elhajtotta onnan. Rajtuk kívül négy másik ember tartózkodott a közelben, akik a Dorna kameráit szerelték fel, vagyis a munkájukat végezték.
„Visszatérve a mentésre, megérkezett a mentő, és ellátták Borját – folytatta a szívszorító beszámolót a 26 esztendős versenyző. – Amikor levették a sisakját, rádöbbentem, hogy már nincs mit tenni. Vérzett a füle, és látható törések voltak a karján, a lábán és valószínűleg a nyakán. Megpróbálták újraéleszteni, de nagyon tessék-lássék módon.”
Fuligni nem szállt be a mentőbe, inkább a beavatkozóknak segített elvinni a motorokat, amelyek száma azóta megnőtt, hiszen nem ő volt az utolsó, aki elesett. A munkálatokat végző személyzet tagjai számára nem tűntek kompetensnek: miután nem tudták megemelni a motorját, megkérdezte, hogy van-e daru, erre igen volt a válasz, ám az csak 40 perccel később érkezett meg.
„Aztán megjelent a Dornának egy tisztviselője, és megkérdezte, mi történt, a spontán reakcióm pedig az volt, hogy »nekem kellene megkérdeznem, mi történt! – fejezte ki felháborodását. – Hol voltál? Miért csak most jöttél? Miért nincs itt senki más?« Azt felelte, hogy aznap nem az övék volt a felelősség, hanem a pályáé. Ez nagyon felbosszantott, mert ha az ember eljön megvizsgálni a pálya állapotát, hogy folytathassák a programot, az azt jelenti, hogy ő is részt vesz benne. Ezután kijelenti, hogy nincs semmi a pályán, miközben én elmondom neki, hogy hárman is buktunk. Ha húsz perccel a baleset után jelensz meg, addigra az eséseket okozó víz természetesen elpárolog, figyelembe véve a hőmérsékletet. Teljesen tájékozatlannak tűnt, nem tudta, hogy Borja csapattársának műszaki gondja volt, mert a motorja addigra már visszakerült a garázsba. Csak a Laglisse csapatánál tudták, hogy víz került a pályára. A másik három motort, az enyémet, Gómezét és Santosét a rendőrségi eljárás miatt másnapig lefoglalták. Végül feltakarították a pályát, de addigra már nem volt mitől megtisztítani.”
Az interjú második részének szemlézését várhatóan csütörtökön publikáljuk.
