Francesco Bagnaia édesapja, Pietro elárulta, hogy fia első Moto3-as csapatánál semmit sem tanítottak neki, és teljesen elvették a kedvét a motorozástól. A fiatal pilóta előbb a VR46-hoz, majd az Asparhoz való igazolás révén szerezte vissza a motivációját. Utóbbinál ebben fontos szerepe volt csapattársának, Jorge Martínnak is.
Bár az idei szezonja nem alakul túl fényesen, kérdés nélkül a mostani MotoGP-mezőny kiemelkedő alakjai közé tartozik Francesco Bagnaia. Az olasz kiválóság eddig kétszer ért fel a csúcsra a királykategóriában, mindkétszer a gyári Ducati színeiben, de már korábban, 2018-ban is ünnepelhetett világbajnoki címet, méghozzá a Moto2-ben. Ezt az eredményt a VR46-tal érte el, amelynél két évet töltött a középső géposztályban.
Bagnaia: Nem gondoltam volna, hogy ennyire szenvedni fogok a szezon első felében
Bagnaia már a Moto3-ban is egy idényt Valentino Rossi alakulatánál húzott le, ahol nagyon jól érezte magát. Ám nem volt mindig ilyen szerencsés: az első szezonjában a legkisebb géposztályban ugyanis a San Carlo Team Italiát képviselte. Édesapja elmesélése szerint itt pedig nem kezelték megfelelően.
„Semmit nem tanítottak neki, és mindig dühösek voltak rá, ezért elértem, hogy Mahindrával tesztelhessen, amiben egy barátom, Lele Martinelli segített, aki akkoriban az indiai márkánál dolgozott. A csapat egyik vezetője azt mondta nekem, hogy ha Pecco ezt megteszi, soha többé nem fog versenyezni. Aláírtam a felelősségvállalási nyilatkozatot, és elfogadtam a következményeket, de éppen abban a pillanatban született meg a VR46 Akadémia” – idézte fel Pietro Bagnaia a PecinoGP podcastban.
„Uccio [Alessio Salucci, aki jelenleg a VR46 csapatigazgatója – a szerk.] megkért, hogy csatlakozzunk az akkor induló projekthez, és Pecco is lelkes volt, hogy részese lehet. A depresszióból újra lelkesedés lett, ismét örömmel motorozott. Így kezdődött a közös történetünk a csapattal.”
Viszont hiába a jó közeg, Bagnaiát hátráltatta, hogy Torinóban nem tudott annyiszor motorra ülni, mint vetélytársai. Emiatt korán elhagyta a szülői házat, és egy Misano melletti településre tette át a székhelyét. „Tizenhét évesen [2014-ben] úgy döntött, Pescaróba költözik. Az édesanyja ezt nem fogadta jól, de Pecco elszántsága meggyőzte. Ő volt ott az első versenyző Rossi baráti körén kívülről. Éppen ezért fogadták olyan szeretettel” – magyarázta az apa.
Bagnaia a VR46-nál ugyan egy KTM-mel versenyzett, majd a következő két évét mégis egy Mahindrán töltötte. Ekkor ugyanis az indiai gyártó egyik partnere, a patinás Aspar csapat igazolta le, ahol egy inspiráló csapattársi kapcsolat segítségével fejlődött tovább: „Ott találkozott Jorge Martínnal. Azonnal kialakult köztük az összhang, nagyon közel kerültek egymáshoz, mindig együtt ettek, és egy szobában laktak.”
Bagnaia ennek a csapatnak köszönheti, hogy korábban nem akasztotta szögre a bukósisakját
Az idősebb Bagnaia végül fia erősségeire és jellemére is kitért: „Ami lenyűgöz benne, az az, hogy milyen lelkesedéssel figyeli, mit csinálnak mások a pályán. Nagyon élvezi a technikás manővereket. Egyébként pedig igazi sportember: nyugodt, összeszedett, és nem foglalkoztatja, hogy magamutogatással próbáljon tetszelegni olyasvalakiként, aki nem ő.”