Àlex Crivillé felidézte Valentino Rossi pályafutását abból a szempontból, hogy miként változott a vezetési stílusa az évek során. A kétszeres világbajnok kitért a két- és négyütemű korszak váltópontjára, valamint az olasz motoros által teremtett trendre.
Ahogyan arról nemrég már beszámoltunk, a DAZN ’DECOD3D’ című műsorának friss részében Valentino Rossi pályafutását vesézték ki az egykorin ellenfelek segítségével. Legutóbb a 2015-ös sepangi események kapcsán írtunk erről, de természetesen kifejezetten sportszakmai, a motorozására vonatkozó meglátások is elhangzottak.
Lorenzót dühítette, hogy nem zárták ki Rossit, megdöbbent a Marc Márquez elleni sepangi manőverén
A kilencszeres világbajnok összesen huszonhat évet töltött el a gyorsaságimotoros-világbajnokság különböző kategóriáiban, ebből huszonkettőt a királykategóriában. Ennek a huszonkettőnek a nagy részében pedig rendre versenyképes volt, és mindig megtalálta az ellenszert akár a nála idősebb, akár a fiatalabb fiatalabb nemzedékekkel szemben. Erről beszélt Spanyolország első királykategóriás világbajnoka, Àlex Crivillé.
„Több mint két évtizedes pályafutása során Valentinónak teljesen eltérő motorokkal volt dolga – idézte fel. – Tudta, hogyan kell alkalmazkodni a különböző versenyzők és motorok jelentette új korszakhoz, és mindig versenyképes volt. Az 500, az 1000 és a 800 köbcentiméteres géposztályban egyaránt. A végén már kicsit több időbe telt, de így is felvette a harcot a legjobbakkal.”
„Magas, nyurga pilóta volt, klasszikus stílussal, semmi szokatlan nem volt benne – folytatta. – Mindig négy ujjal fékezett, holott általában egyet vagy kettőt használtak. Emellett a kuplungot is igénybe vette a visszaváltáshoz, amit ma már nem látni. Igazán klasszikus stílussal rendelkezett, komfortosan ült a motoron, nem tett furcsa mozdulatokat, csuklói szilárdan a kormányon voltak, és mindig előre nézett.”
Crivillé saját karrierjének utolsó két szezonját töltötte el Rossival azonos mezőnyben. Azt a két szezont, amelyben az olasz motoros előbb második, majd első lett az összetettben, mindezt szatellitcsapat tagjaként. Egyben a kétütemű 500-as korszak utolsó két idénye is ez volt, hiszen 2002-ben jöttek a négyütemű motorok, amelyekhez nyilvánvalóan adaptálódni kellett.
Stoner Rossiról: Eltérő módon gondolkodtunk, vélhetően ő sem szerette az én pimaszságaimat
„A négyütemű motoroknál a blokkok másmilyenek voltak, és ha az ember nem hajolt ki egy kicsit, akkor nehéz volt kanyarodni – magyarázta a spanyol exversenyző. – Valentino elkezdett változtatni: három ujjal kezdett fékezni, egyre kevesebbet használta a kuplungot, és kicsit jobban kihajolt, hogy közelebb vigye a motort az ívhez. Továbbra is gyors versenyzőnek bizonyult, elkezdett világbajnokságokat nyerni, de még nem alakította ki a saját stílusát.”
Egészen a 2000-es évek második feléig, amikor olyannyira meglett a saját stílusa, hogy azzal trendet teremtett. „Valentino fékezés közben kiteszi a lábát, mi pedig mindannyian azt kérdezzük, hogy »mi a baj, miért nyújtja ki a lábát?« – elemezte a kétszeres világbajnok a felvételt. – Kinyújtja, de megnyeri a versenyeket. Elkezdte nyerni a futamokat, és Rossi vezetési stílusának eredményeként a többi pilóta is kinyújtja a lábát, és őt utánozza. Ez a trend a mai napig megmaradt, és minden versenyző ezt a technikát alkalmazza.”
És hogy ez pontosan miért volt kifizetődő? „Ez a mai napig nem teljesen világos – érkezett a válasz. – Fékezett az egyenesben, és közben kissé kitette a lábát. Ezzel valamiféle támaszt keresett, hogy elöl és hátul is meglegyen az a kis stabilitás. A versenyzők fékeznek, és messzire előre néznek, miközben a testük már kifelé mozdul. Azt mondanám, hogy az a láb egyfajta egyensúlyozásra szolgál, hogy érezni lehessen a motor ergonómiáját, a pozíciót. Azt mondják, hogy aerodinamikailag is kicsit enyhíti a nyomást amikor a láb kint van a kanyarban. Ez picit segít, még ha csak ezredmásodpercnyit is, de segít. Itt indult a Valentino által diktált trend.”