Luca Lunetta felidézte azt a pillanatot, amikor Paolo Simoncelli leigazolta őt a Moto3-as alakulatába. A SIC58 alapítójára, valamint néhai fiára, Marco Simoncellire is példaképként tekintett. Elmesélte, az 58-as szám miatt a vártnál nagyobb figyelmet kapott, választásáról pedig édesapja próbálta lebeszélni. A 19 éves versenyző az asseni lábtörésére is kitért.
Luca Lunetta az elmúlt két szezonban a Paolo Simoncelli vezette SIC58-nál versenyzett. Ugyan a győzelem egyik idényben sem jött össze, de négy ízben is felállhatott a pódium középső vagy legalsó fokára. Mindkét év végén a pontverseny tizenkettedik helyén zárt, teljesítménye pedig elegendő volt ahhoz, hogy a SpeedRS Team lecsapjon rá, és felvigye a Moto2-be. Az elmúlt két esztendő pedig érzelmileg is meghatározó volt a számára.
„Az volt életem legérzelmesebb pillanata, amikor Paolo leigazolt Ausztriában – idézte fel a szóban forgó jelenetet a GPOne-nak Lunetta. – Különösen a háttértörténet miatt. Paolo mindvégig egy bálvány volt számomra, mint ahogyan Marcót [Simoncelli] is példaképemnek tekintettem gyermekkorom óta. Szóval Paolóra is felnéztem. Azt gondoltam, hogy mennyire menő lehet ehhez a csapathoz tartozni, és végül ez az álom valósággá vált.”
A 19 éves versenyző arra is rámutatott, hogy a vártnál több szempár szegeződött rá, ugyanis az 58-as rajtszámmal érkezett. „Óriási dolog volt, hogy annyi emberrel és szurkolóval kerülhettem kapcsolatba – mesélte. – De ez így volt rendjén. Amióta elkezdtem, ezt a számot használom. 5 éves voltam, amikor a karácsonyfa alá megkaptam az első minimotoromat. Aztán következett a tragikus 2011-es esztendő, továbbra is kicsi voltam, és mindenhol ezt a számot láttam. Ez egy spontán dolog volt. Édesapám megpróbált meggyőzni arról, hogy változtassam meg a gondolkodásom, mivel ez egy fontos szám. De biztos voltam a döntésemben, és megtartottam.”
Marco Simoncelli édesapja úgy véli, ha fia még élne, akkor nagyon jól szórakoznánk
Lunetta idei szezonját egy komoly sérülés borzolta. A Moto3-as Holland Nagydíj utolsó köreiben egy nagy balesetbe keveredett, ráadásul ketten is eltalálták. Ő húzta a legrövidebbet, ugyanis hordágyon kellett levinni, majd később lábtörést diagnosztizáltak nála. A sérülés miatt négy versenyhétvégét kellett kihagynia, és mindössze a Katalán Nagydíjon térhetett vissza.
„Nem tagadom, nagyon nehéz volt visszajönni belőle – fogalmazott. – Ez volt a legfélelmetesebb balesetem. Olyan, amikor a pilóta nagyon megijed. Amikor felrepülsz az égbe, az a gondolatod, hogy »remélem, hogy a landolás nem fog fájni, és megúszom törés nélkül«. Ez viszont olyan volt, hogy »remélhetőleg nem fognak áthajtani rajtam«.”
„Ezek a pillanatok mély nyomot hagynak, de ha a megfelelő emberek vannak körülötted, különösen egy mentáltréner, akkor ezeken is át lehet lendülni – folytatta. – Úgy is feldolgozható, hogy nem veszel róla tudomást, visszatérsz a normális kerékvágásba, és a végletekig nyomod. Azonban egy konfliktushelyzetben ismét felütheti a fejét ez a probléma, és ez rengeteget kivehet belőled. Lehet, hogy lassabb leszel, és az előzésektől is jobban fogsz félni. Most már sokkal tudatosabb vagyok, láttam már, hogy mit adhat a motorsport. Mint ahogyan a sötét részét is megtapasztaltam. De ha tisztában vagy vele, akkor megéri.”
Meglepetés a Moto2 évzáró tesztjén, bemutatkoztak a kisebb kategóriák újoncai