1987-ben rendeztek először futamot Goiâniában, ahol a gyorsaságimotoros-világbajnokság ezen a hétvégén visszatér. Azokban a napokban a nyilvánosság még nem értesült róla, de nem sokkal később kiderült, hogy a városban megtörtént minden idők legsúlyosabb civilek okozta nukleáris katasztrófája.
Ezen a héten rendezik a Brazil Nagydíjat a MotoGP-ben, egészen pontosan Goiâniában, a néhai háromszoros Forma–1-es világbajnokról, Ayrton Sennáról elnevezett pályán. A gyorsaságimotoros-világbajnokság nem először látogat el erre a helyszínre, hiszen 1987 és 1989 között háromszor fogadta a különböző géposztályokat.
Ez lehet a kritikus pontja a hamarosan visszatérő brazíliai pályának?
Ezek közül az első bizonyult a legfontosabbnak, hiszen a nézők történelmi bajnokavatást láthattak. Az 500 köbcentiméteres kategóriában Wayne Gardner azzal a tudattal vághatott neki a futamnak, hogy ha győz, akkor előnye egy fordulóval a vége előtt behozhatatlanná válik az őt üldöző Randy Mamolával és Eddie Lawsonnal szemben. Az ausztrál motoros pedig annak rendje és módja szerint megszerezte a rajtelsőséget, majd magabiztosan nyert, így hazája első királykategóriás világbajnoka lett.
📊 Ganadores 500cc Goiania🇧🇷
1987: Wayne Gardner – Honda
1988: Eddie Lawson – Yamaha
1989: Kevin Schwantz – Suzuki pic.twitter.com/yRgYLajkGg— Wisdom Boyz ™ 🦉 (@Wisdom_Boyz) March 16, 2026
Ez a cikk azonban kivételesen nem a motorversenyzésről fog szólni, hanem egy olyan esetről, amelyről a hétvége idején, vagyis szeptember 25-e és 27-e között a nyilvánosság még nem tudott, de 29-én mér igen. Az apropót ráadásul nemcsak a közelgő Brazil Nagydíj, hanem a Netflixnek a magyar idő szerint szerda reggel 8 órakor megjelenő minisorozata is adja. Az alkotás címe ’Emergência Radioativa’, vagyis magyarul „radioaktív vészhelyzet”, és a Goiâniában történt nukleáris katasztrófát dolgozza fel. Hogy a megjelenés időpontját szándékosan időzítették-e közvetlenül a versenyhétvége elé, arról nem találtunk megbízható információt, de nem kizárt, hogy így van.
A történet lényegében még két évvel korábban, 1985-ben kezdődött, amikor bezártak egy helyi sugárterápiás kórházat, miután az azt működtető intézet elköltözött onnan. A helyszínen azonban maradtak veszélyes anyagok, köztük egy rendkívül radioaktív elemből, a cézium 137-es izotópjából előállított cézium-klorid is.
A korábbi üzemeltetők tudatában voltak ennek, és később meg is próbálták elhozni onnan, ám az épületet rendőri felügyelettel őrizték. Az egykori tulajdonosok ezután több levélben is figyelmeztették az illetékeseket a veszélyre, ám ezzel sem értek célt. Mígnem aztán elérkezett szeptember 13-a, amikor a megbízott őrök nem jelentek meg a helyszínen.
Ezen a napon két hulladékgyűjtő hatolt be a területre, és megszerezték a veszélyes anyagot tartalmazó berendezést. Ezt elvitték az egyikük otthonába, ahol elkezdték szétszedni. Már ekkor jött az első baljós jel: mindkettőjükön kijöttek a sugárbetegség kezdeti tünetei, a hányás és az égési sérülések – utóbbi miatt a lakás tulajdonosának később amputálni kellett az alkarját, míg a másik tolvaj elvesztette ujjainak egy részét.
Itt azonban még messze nem volt vége, ugyanis három nappal később átlyukasztották a 93 grammnyi cézium-kloridot tartalmazó kapszulát, és csavarhúzóval kivettek belőle valamennyit a kéken ragyogó porból. Ezt követően az összes tárgyat eladták egy közeli roncstelep tulajdonosának, aki azt hitte, hogy ez a kék por valamilyen értékes anyag lehet.
Ennek következtében jó néhány családtagjának és barátjának megmutatta a kapszulát, amelyből valaki több rizsszem méretű izzó szemcsét szedett ki, és a tulajdonos ezeket szintén szétosztogatta. Emiatt pedig a sugárbetegség nagyon hamar szétterjedt, és jó néhányan produkáltak tüneteket. Ez szeptember 28-án tűnt fel a tulajdonos feleségének, aki bevitte egy kórházba az anyagokat. Másnap egy orvosfizikus igazolta a radioaktivitás jelenlétét, nem sokkal később pedig már a városi, az állami és a szövetségi kormányzat is tudott a balesetről.
Az intézkedések pedig nem maradtak el: összesen mintegy 112 ezer embert vizsgáltak meg a radioaktivitást mérő Geiger-Müller számlálóval, emellett ezer házat kutattak át, ezekből nyolcvanötöt le is romboltak. Számtalan ruhadarabot és egyéb tárgyat helyeztek el egy speciális, nukleáris hulladékok számára fenntartott tárolóban, hogy megakadályozzák a sugárfertőzés továbbterjedését.
Azonban a halálos áldozatokat így sem tudták megakadályozni. Összesen négyen vesztették életüket a radioaktív anyaggal való érintkezés következtében, mindannyian október utolsó harmadában. A legfiatalabb áldozat egy hatéves kislány volt, akit annyira lenyűgözött a por, hogy a testére is kent belőle. Összesen egyébként 249 embernél mutattak ki sugárszennyezettséget, akik közül 20-nál jelentkeztek a sugárbetegség tünetei.
A goiâniai eset az 5-ös fokozatot kapta a Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán. Hogy ezt kontextusba helyezzük, a szűk másfél évvel korábbi csernobili atomerőműben történt katasztrófát a maximális, 7-es kategóriába sorolták be. A brazíliai incidens ugyanakkor abban a tekintetben listavezető, hogy a mai napig ez a legsúlyosabb civilek okozta radiológiai baleset.
