Augusto Fernández a második helyen végzett Red Bull KTM-es csapattársa, Pedro Acosta mögött a valenciai szezonzárón. Ogura bukása után pedig egyértelművé vált, hogy Fernández emelheti magasba a világbajnoki trófeát.
Augusto Fernández már a szeptemberi Aragóniai GP-n bemutatkozott, mint a GASGAS leendő versenyzője a Tech3 MotoGP csapatban. Akkor még korántsem volt egyértelmű, hogy ki nyeri a Moto2-es bajnokságot. Amikor Ai Ogurának a valenciai döntő előtt Malajziában lehetősége volt arra, hogy tovább növelje előnyét a bajnokságban, a spanyol esélye a bajnoki cím megszerzésére nagyon csekélynek tűnt.
De minden másképp alakult. A japán versenyző az utolsó körben bukott, miközben megpróbálta átvenni az első helyet Tony Arbolinótól. Fernández 9,5 pontos előnnyel érkezett az év utolsó futamára, és a 2. helyen végzett. Ogura ismét bukott, és a Red Bull KTM Ajo csapat versenyzője vasárnap délben pályafutása legnagyobb sikerét ünnepelhette.
„Ez egy hihetetlen év volt. Az első körökben éreztem a nyomást, plusz némi frusztrációt, mert nagyobb volt a sebességem, de túl óvatos voltam. Néztem az Alonso és Pedro közötti csatát, tudtam, hogy az újonc címért harcolnak. Nagyon keményen küzdöttek, és nem volt könnyű megelőzni őket. Nagyon kockázatos lett volna, de tudtam, hogy Pedro kivételével mindenkinél gyorsabb vagyok.” – kezdte a spanyol.
„Sajnálom Ogurát, mindent beleadott, és elesett. Ezután mindent elfelejtettem, csak a saját versenyemet futottam. Megpróbáltam győzelemmel zárni a szezont. Pedro már az edzéseken is nagyon gyors volt, akárcsak én, csak egy kicsit gyorsabb. Elégedett vagyok a futammal, mert az utolsó kanyarig próbáltam nyomást gyakorolni rá. Szuper verseny volt, és örülök Pedrónak az újonc címéért, a csapatnak pedig ez elég volt a bajnoki címhez.”
„Az ausztrál futam kemény volt, hibáztam, de még mindig volt esélyünk, és két futam nyitott volt. Malajziában Ai a győzelemért küzdött, nekem pedig komoly problémáim voltak. Azt hiszem, ez volt az év leghosszabb és legnehezebb versenye.”
„Büszke vagyok arra, hogy családként értük ezt el a csapattal. A vicces pályafutásom, a világbajnokságig vezető utam, majd az, hogy ide kerültem. Minden lépés megérte. Még a rossz években is. Nagyon erősek voltunk 2019-ben, aztán hirtelen nem ment. Kellettek a rossz szezonok, hogy ma itt állhassak.”
„Nem bánok semmit sem. Büszke vagyok a családomra, magamra és mindenre.”