Davide Brivio néhány évvel ezelőtt hagyta el a MotoGP paddockot. Most arról beszélt, hogy milyen változásokat lát a királykategória erőviszonyaiban és miben látja ennek okát.
Brivio őszintén beszélt arról, hogy mi okozhatta a 2022-ben látott erőviszony-átalakulást a MotoGP-ben. Az olasz szakember olyan dolgokat tud, amiket az ő pozíciójában természetesen nem mondhat el. Bizonyos titkokat soha nem fedhet fel. Amit azonban elárulhat, az is elég sokat mond.
A beszélgetés elején leszögezte, hogy nem a pénz a legfőbb oka annak, amit a tavalyi szezonban láthattunk.
„Mondjuk ki rögtön, hogy nem pénzről, hanem módszerről van szó. Röviden, a mentalitásról. El kell fogadni azt a tényt, amit azonban a Yamaha és különösen a Honda talán nehezen fogad el: a japán gyártók „útja” elavult, ezért változtatniuk kell rajta. És méghozzá gyorsan! Mert ezen a ponton az európai gyártók most előrébb járnak, ahogy azt 2022-ben láthattuk. És előrébb is lesznek.”
Számára a technológia nem más, mint „a szervezés módjának következménye. A technológia annak a következménye, ahogyan megszervezzük a használatát. A kiindulópont tehát az, hogy az európai cégek agresszívebben állnak hozzá a versenyzéshez, így egy újfajta versenyzési módot alakítottak ki. A Yamahának és a Hondának is alkalmazkodnia kell.”
A japán cégekkel ellentétben Brivio szerint az olaszok soha nem elégedettek, mindig többre vágynak, ez a mentalitás nagyon hasonlít a Forma-1 egész paddockjához.
„Az olasz márkák soha nem elégedettek, folytatják a kutatást, új ötleteket keresnek, kísérleteznek, hogy megértsék, hol lehet akár egy tizedmásodpercet is találni. Néha kockáztatsz, de minden tizedmásodperc fontos körönként, gondolj a versenytávra! És pontosan ez a Forma-1 mentalitása, ahol tanulnak és befektetnek, hogy fél tizedeket találjanak!”
Valójában az a japán gyártók problémája, hogy nem értették meg teljesen, hogy ennek a MotoGP-nek semmi köze a húsz évvel ezelőttihez.” Elmondta, hogy eddig a japánok közötti üzlet volt a GP, nem siettek. Amennyiben kellett egy új futómű, hónapokat vártak rá. Azonban ez már nem a mai királykategória tempója. Az olaszok nem tettek mást, mint „felgyorsították a folyamatot, különösen a Ducati.”
„De az Aprilia is beállt a sorba, és lassan a KTM is megérkezik. Tehát az európai gyártókról beszélnék, nem csak az olaszokról: ők mindig is nagyon agresszívak voltak, de néhány évben szerintem el is szúrták: abban az értelemben, hogy néha túl sok újítást nem teszteltek megfelelően. Néha rossz irányba mentek, vagy elvesztették a fonalat, de mindig megőrizték ezt az agresszív szellemet, és ha egyszer rendbe hozták a dolgokat, az velük maradt. És most ez a győztes mentalitás: folyamatosan új dolgokat vezetünk be, még ha csak apró dolgokat is, és megpróbáljuk folyamatosan fejleszteni a motort. És ennek az agresszivitásnak köszönhető, hogy sikerült felborítaniuk az egyensúlyt.”
Brivio számára, aki pályafutása nagy részét a Suzukinál és a Yamahánál töltötte, „a japánok mindig is konzervatívan álltak a dologhoz, és ez meg is maradt.”
„Mindent alaposan letesztelnek, és ha nem hoz hasznot, akkor nem használják, ha a tesztcsapat nem tesztelt egy alkatrészt, akkor a hivatalos versenyző sosem látja… Náluk a ma már olyan, mint tegnap: ha egyszer elkészül egy motor, akkor egy kis fejlesztést hajtanak végre, a többit pedig a következő évi motorra teszik fel. Mindig is így csinálták. Azért is, mert az aranyévekben – Doohantól Márquezig, Valentinón át – ez a motor elég volt a győzelemhez: nem volt szükség elhamarkodott fejlesztésekre, így amikor új ötletek jöttek, azokat a következő évre tartogatták. Most azonban a versenyzéshez való hozzáállás folyamatos fejlesztést és állandó fejlődést igényel.
Néhány évvel ezelőtt nem volt annyi adat, mint most, nem volt kifinomult adatelemző rendszer, nem voltak elhivatott mérnökök, akik tudományos pontossággal azonosítottak egy problémát, majd megoldást kerestek rá. A műszaki vezetők „régi gárdája” nehezen tud lépést tartani ezzel a fejlődéssel, ezért van szükség sok mérnökre. És jobb, ha fiatalok, azaz nem rendelkeznek azokkal az előítéletekkel, amelyek egy letűnt korszakból származnak. Mert ma már rengeteg adatelemzésre van szükség a hétvégén a pályán, nem csak otthon, hogy pontosan megértsd, mi történik a motoron. És ez olyasmi, amit Japánban nem szoktak megtenni.”
Davide Brivio ezekben látja a probléma okát, ami a japán gyártók hanyatlását idézi elő. Az olasz szakember szerint nagyon fontos, hogy ne csak a gyárban, hanem a pályán is elemezzék az adatokat. Ezt az európai gyártók sokkal intenzívebben teszik, míg a japánok a 15 évvel ezelőtti elvek szerint dolgoznak.
„Az európai gyártóknak közvetlen és állandó kapcsolatuk van a pálya és a gyár között, és mivel a kifinomult szoftvereknek köszönhetően nagyon alapos adatelemzést végeznek a pályán, a csapat nagyon pontos információkkal tudja ellátni a gyárat arról, hogyan lehet megoldani a problémákat és hogyan lehet fejleszteni a motort.” – mondta. A japán gyártók azonban ezt a módszert nem alkalmazzák elég hatékonyan Brivio szerint.
„A pályára járó csapat nem ad elég pontos adatokat az otthoniaknak. A Yamaha és a Honda most fizet meg ezért a korlátozásért. Hiszen a japán gyártóknál a gyárnak kell megértenie a problémákat és átgondolni, hogyan oldja meg őket, aztán a pályán ott van egy csapat, amelyik a beállítások utolsó részét végzi, hogy megpróbáljon futamokat nyerni. De ez már nem így működik. Régebben azt mondtad: a japánok készítik a motorokat, az európaiak pedig versenyeznek velük. Most ennek vége, így a japán cégeknek azt kell csinálniuk, amit az európai cégeknek: a pályának és a gyárnak együtt kell dolgoznia, ugyanazzal a mentalitással és mindenekelőtt ugyanazzal a szakértelemmel.” – fogalmazott a korábbi Suzuki vezér. „A pályán lévő csapatnak a MotoGP program szerves részévé kell válnia, így nagy szinergiának kell lennie az otthoniak és a pályán lévők között: nem lehet többé két külön csoport. Együtt kell elkészíteni a motort, és együtt kell azt a pályán is működőképessé tenni. Ez a Ducati és az Aprilia által bevezetett koncepció. És a KTM is ezt csinálja, főleg most, hogy több fontos mérnököt is átvettek a Ducatitól.”
Brivio azt is kiemelte, hogy a Suzuki ilyen szempontból kivételt képzett a japán gyártók között, hiszen „mi azonnal figyelembe vettük ezt a szempontot, amikor elkezdtük építeni a szervezetet.” – árulta el az olasz.
A jelenleg a Forma-1-ben tevékenykedő szakember egy példán keresztül is szemléltette, mi is a különbség a 2 stílus között:
„Megpróbálok egy példát mondani, bár nem vagyok mérnök. Egy régi típusú csapatnál egy versenyző azt mondja: ‘a mi motorunk olyan jó a fékezésben, mint a Ducati’. A csapat pedig azt mondja a japán mérnöknek: ‘javítanunk kell a fékezésen’. És aztán mi lesz? Úgy értem, nem magyarázzák el, hogyan kell ezt csinálni, így a mérnök nem kap semmilyen konkrét adatot, amivel dolgozhatna. Neki magának kell megkeresnie a probléma eredetét, a csapatot pedig hagyja, hogy a hétvégi rutinját vigye végig. De egészen más, ha odamész a mérnökhöz, és azt mondod: „Csináltunk egy összehasonlítást a Ducatival, az adataink és az elemzésünk alapján azt láttuk, hogy az a motor (mondok egy pédát) átlagosan 7 métert fékez lefelé. És ezt adatokkal bizonyítod. Tehát meg tudod magyarázni például: ’úgy gondoljuk, hogy nekik valószínűleg van ez a technikai különbség, amit mi elemeztünk, és ez segíti őket, amit nekünk valamilyen módon kompenzálnunk kell, de ha ezt is meg tudjuk csinálni, akkor talán közelebb visz minket hozzájuk…’ Úgy értem, hogy ha így beszélünk, akkor könnyebb megérteni a problémákat és megoldani azokat. De ahhoz, hogy ezeket meg lehessen tenni, szükség van a magas szintű elemzésre és olyan mérnökökre, akik értik őket, és tudják, hogyan kell elmagyarázni.”
Brivio azt is kifejtette, hogy ma már nem elég a versenyző visszajelzése, ez sokkal összetettebb dolog, ez a motorsport evolúciója. Nem elég már, hogy elmondja a pilóta, hogy mit érez a motoron, azt is meg kell tudniuk a mérnököknek, hogy ezt mi okozhatja, amihez pedig szükség van az adatok elemzésére.
A HRC-t pedig a Honda fejlesztésével kapcsolatos politikája miatt veszi célkeresztbe, amit Brivio nem tart hatékony módszernek, és amire Marc Márquez is panaszkodott az elmúlt évben: „Nemrég ahogy Márquez ezt mondja: ’Egyszer megkérdeztem a csapatot, hogy miért teszteltük azt a bizonyos alkatrészt, és azt mondták, hogy nem tudják.’ Ez azt jelenti, hogy a Hondánál még mindig a régi módszert alkalmazzák: úgy tűnik, hogy csak dobálóznak az alkatrészekkel, lemásolják, amit körülöttük látnak, hogy megértsék, milyen hatása van. De ez nem jó.”
Brivio szerint ma már nem úgy működik a motorsport, hogy a motort a versenyzőjük stílusára alakítják.
„Az adatok és a technológia egészen más munkát ír elő, hogy a motor hatékony legyen, azaz képes legyen kihasználni a gumik tapadását. Ez már nem az az idő, amikor a problémát egy versenyzőnek szánt futóművel oldják meg, vagy azzal, hogy a motort egy adott pilóta karakterisztikájára készítik el.”
Az olasz szakember szerint a Hondának és a Yamahának gyökeres változtatásokra van szüksége ahhoz, hogy ismét felérjen a csúcsra. Brivio szerint ez elkezdődött, de hosszú időre lesz szükség, mire ennek az eredménye igazán látszani fog.