A Marc Márquez negyedik műtétjét végző sebész részletesen beszámolt az operáció körülményeiről. Dr. Joaquín Sánchez-Sotelo elmondta, bár kevesebb kockázatot vállalt, mint ahogyan azt kollégái javasolták, azért így is hihetetlenül stresszelt a beavatkozás előtt.
Marc Márquez karrierje 2020 nyarán vett 180 fokos fordulatot: az addig sikert sikerre halmozó versenyző a szezonnyitó Spanyol Nagydíjon balesetet szenvedett, aminek következtében eltört a jobb felkarja. Ezt követően három műtétet végeztek el rajta, kettőt Barcelonában, egyet Madridban. A harmadikra azért volt szükség, mert a második után karja elfertőződött.
Bár ezt a problémát sikerült orvosolni, a nyolcszoros világbajnok karja annyira eldeformálódott, hogy az jelentősen hátráltatta a versenyzésben. Tavaly nyáron egy újabb műtét mellett döntött, amely karrierje szempontjából is kulcsfontosságú volt, hiszen saját elmondása szerint ez volt az utolsó esély arra, hogy folytatni tudja karrierjét. Az ezt a beavatkozást elvégző orvos részletesen beszámolt a körülményekről.
„Elsődlegesen azt javasoltam neki, hogy adjon magának néhány hónapot, és próbáljon meg javulni, amennyire csak tud – nyilatkozta a Minnesotában dolgozó dr. Joaquín Sánchez-Sotelo a Motorsport.com spanyol kiadásának adott interjújában. – Miután letelt ez az idő, elmondta nekem, hogy a kanyarban még mindig nem tudja irányítani a motort, és fékezéskor is gondjai vannak. Nem tudta [rendesen] behajlítani a karját, mert az befelé fordult. Marc mindkét karjáról elküldte nekem a CT-felvételt. A 3D nyomtatásnak köszönhetően műanyagból reprodukáltuk a két felkarját: a balt és a sérültet, amely jelentős mértékben elfordult, Volt egy videohívásunk, megmutattam neki a csontokat, és azt mondta, »műtét lesz«.”
Balesete után Márquez hamar vissza akart térni, és a következő hétvégén meg is próbálkozott a motorozással, ami több szempontból is rosszul sült el. Egyrészt a fájdalmai miatt nem tudta teljesíteni a hétvégét, másrészt saját bevallása szerint ez okozta azt, hogy kálváriája ennyire hosszúra nyúlt. Orvosa kikötötte, hogy a negyedik műtétnél nem fognak hasonló hibát elkövetni.
„Megmondtam Marcnak, hogy ne veszélyeztessük azzal a negyedik műtétet, hogy sietünk – idézte fel dr. Sánchez-Sotelo a spanyol motorossal folytatott konzultációk egyikét. – Ő pedig azt mondta, hogy igen, nyilvánvalóan megérti. Sajnálta, ezzel együtt azt is világossá tette számomra, hogy amint engedélyt adok neki, teljes gőzzel halad előre.”
Az utolsó, szóban forgó műtét lényege az volt, hogy gyakorlatilag újból el kellett törni a csontot annak érdekében, hogy helyreállítsák, és miután összeforr, a normálishoz jóval közelebbi állapotban legyen. Mindez azonban igencsak félelmetesnek tűnik, és bizonyára sokan megrettennének a beavatkozástól, Márquez viszont eltökélt volt.
„Amikor meglátta a 3D-s képet a két felkarról, rájött, hogy a műtét a legjobb megoldás – magyarázta a sebész. – Ez meglehetősen jól látható bizonyíték. Amint egyértelművé vált számára, hogy van lehetőség a javulásra, azt mondta nekem, hogy repülőre száll, és azonnal idejön. Nagyon bátor volt, mert amikor egy beteggel, akinek eltört a karja, közlik, hogy újra fel fogják nyitni, a legtöbben azt mondják az embernek, hogy őrült. Ez volt az egyetlen módja [a javulásnak].”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Dr. Sánchez-Sotelo Márquez jobbján található a képen
Természetesen, ahogyan minden operáció esetében, itt is benne volt a pakliban, hogy valami rosszul sül el vagy valamilyen komplikáció lép fel. Dr. Sánchez-Sotelo éppen ezért a lehető legkevesebb kockázatot akarta vállalni, és kollégái tanácsaival is szembement. Persze még így is borzasztó módon stresszelt, mielőtt felvirradt a sorsdöntő nap.
„Sokat segített rajtam, hogy rendkívül gondosan és körültekintően terveztem meg az egészet – emlékezett vissza. – Más sebészek, akik korábban már látták, azt javasolták, hogy a csontot ugyanott törjem el, ahol korábban is eltört. Én ezt kockázatosabbnak láttam, mert a csont belsejénél fertőzés volt. Kerestem a módját, hogy a lehető legkevésbé hatoljak be, és a műtét a lehető legkisebb rizikót hordozza magában. A csont henger alakú, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit feljebb töröm el, hogy csökkentsem a szövődmények kockázatát. Bár a műtőben mindig adódhatnak problémák, úgy éreztem, hogy sikerülni fog. Természetesen az operációt megelőző éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam. Arra gondoltam, hogy »ó, istenem, remélem, minden jól fog menni«.”