Az ausztriai pálya izgalmai ezúttal elmaradtak, tiszta versenyeket láthattunk az Osztrák Nagydíjon. A Ducati dominanciája pedig továbbra is megkérdőjelezhetetlen.
Kérem engedjenek meg egy kis kitérőt, így első körben. Két évvel ezelőtt, amikor a legnagyobb elánnal készültünk az évi egy, 24 órás robogóversenyünkre, kissé túlgondolva a dolgokat, sikerült a futam előtt három héttel egy edzésen akkorát buknom, hogy leszakadt az egyik mutatóujjamról a köröm. Ezt megelőzően viszonylag jó mentális és kicsattanó fizikai állapotban voltam, de bukás, illetve a körömmel való bíbelődés után a padlót is feltörölhették volna velem. Nagy fájdalmaim szerencsére nem voltak, és orvoshoz sem mentem, helyette speciális kötésekkel, valamint egy óvszerhez hasonlító műujjal való leszorítással értem el, hogy három hét múlva beleférjen a kezem a kesztyűbe. Viszont az alkalmankénti fájdalom, a lüktető érzés és a tudat, hogy még egy bukásnak pokoli fájdalom lehet a következménye, teljesen lebénított. Így a jobb köreimben csak egy, másfél, a gyengébbekben három másodperccel voltam elmaradva a korábbi önmagamhoz képest. Természetesen ezt követően még vagy kétszer estem, a fájdalom így tényleg felerősödött, a versenyen pedig menetenként kanalaztam össze magam.
A fenti kissé csapongó és talán némileg szükségtelen történettel próbáltam érzékeltetni Jorge Martín küzdelmének heroikusságát, akit az egész spielbergi hétvége során bekötött hüvelykujjal láttunk versenyezni. Aki néhányszor felsziszegett, amikor nem látta a kamerát, néha pedig csak a fájdalomtól eltorzult arccal próbálta hűteni az ujját a szünetekben. Ugyanakkor állította, ez nem hátráltatta a versenyzésben, és nem ennek tulajdonította azt sem, hogy Pecco Bagnaia egy paraszthajszállal mindkét futamon gyorsabb volt nála. Az esetről mindössze annyit tudunk, hogy Martín elvileg egy „fürdőszobai baleset” áldozata lett, amiben annyira felhasította a hüvelykujját, hogy azt néhány öltéssel össze kellett varrni. Így még ha valamennyire fedi is a valóságot a hivatalos információ, bátran kijelenthetjük, amit már régóta tudunk, hogy a MotoGP-versenyzők inkább gladiátorok, mintsem hétköznapi emberek.
P4 with a heavily bandaged left thumb 🩹@88jorgemartin will have a bit of a breather before Q2 😮💨#AustrianGP 🇦🇹 pic.twitter.com/pejQfeqfUN
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) August 17, 2024
Ha pedig még őszintébbek akarunk lenni, egyáltalán nem biztos az sem, hogy ez okozta Martín csekély hátrányát a Red Bull Ringen. Azon a pályán, amely, ha kívülről unalmasnak is tűnik, az egyik leginkább embert és technikát próbáló helyszín a versenynaptárban, és ahol a hüvelykujj használata szintén kiemelkedő jelentőséggel bír, tekintve, hogy a motoron található vezérlőgombok nagy hányada pont ott található. Így a hüvelykujj mindent csinál, csak nem pihen, és ha éppen nem a kigyorsításoknál kell babrálni a gombokkal, ott vannak még a féktávok, ahol a versenyzők elmondása alapján az első abroncsok első blokkolása úgy 300 km/h-s sebességnél történik. Azért az első, mert ezt követően kicsit felengedik a féket, hogy ismét tapadást nyerjenek, majd újra blokkoltatják az első kereket. Így működik a „humánABS” a versenyzés legmagasabb szintjén, és minden bizonnyal ez így is marad.
Ezért javasolja ezen a pályán a legnagyobb, 355 mm átmérőjű féktárcsát a Brembo, mint fékbeszállító, és ezért küld olyan speciális hátsó abroncsokat a helyszínre a Michelin, amelyeket évente csak három alkalommal használnak. Így nem vitás, a mai MotoGP Ausztriában leginkább talán a tech-geek-ek paradicsoma, noha arról sokszor megfeledkezünk, hogy ezeket a fejlesztéseket a versenyzőknek a gyakorlatban használniuk is kell, ami előtt szintén emelhetjük a kalapunkat.
Így nem véletlen az sem, hogy a KTM épp a házi pályáján tűnt fel a legújabb aerocsomaggal és kipufogórendszerrel. Az érdekes, fűrészre hasonlító aeroelemeket végül néhányan igencsak kinevették, mások pedig elítélték, egyvalami mégis biztos, hogy a Red Bull Forma–1-es csapatának Milton Keynes-i főhadiszállásán hosszú éjszakákat dolgoztak azért, hogy ezek a pályára kerülhessenek. A fejlesztéseket végül csak Pol Espargaró, a szabadkártyával induló tesztpilóta használta, majd fejezte ki az elégedettségét. Az osztrák gyártó ugyanis a hazai versenyén ezúttal nem a legendás Dani Pedrosát küldte csatába, hanem a frissen visszavonult honfitársát.
Pol Espargaró ideges volt és félt – akár a dobogóért is harcolhatott volna?
Szakértők szerint ezek a furcsa elemek leginkább abban segítenek majd, hogy a kiáramló levegőt az abroncsok környezetében tartsák, és optimalizálják azt, némileg megszüntetve a mögöttük érkezőknek a forró, piszkos áramlatot, amelynek a hatására kialakuló szívóerő miatt küszködik a mezőny lassan már évek óta.
That is some striking additional aero from @KTM_Racing! 👀🦈#AustrianGP 🇦🇹 pic.twitter.com/VKWhi9LrP9
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) August 16, 2024
Bár, ha alaposan végiggondoljuk, nem kizárt, hogy ez a magyarázat csak egy elterelő hadművelet, és minden bizonnyal szükség lesz néhány futamra ennek kielemzéséhez, hiszen akad ellentmondás az állítások és következmények között. Az viszont biztos, hogy a két gyári versenyző mindenesetre nem használta ezeket. A teljesítményükben ugyan akadt némi javulás, de az a hazai pálya ellenére sem volt kiugró. Szombaton Jack Miller villantott, vasárnap pedig csapattársa, Brad Binder volt erre képes. Bár tény, hogy Miller egészen a vasárnapi bukásáig, ha a dobogóért nem is, a negyedik-ötödik helyért harcban lehetett volna. És tény az is, hogy óriási csapás lett volna, ha még otthon, azon a pályán sem sikerül szépíteni az osztrák gyártónak, ahol eddig már megannyi alkalommal teszteltek.
Miller az esése után megmutatta, hogy a szezonbeli legerősebb eredményét dobta el
Ugyanakkor Miller tekintetében azt sem szabad elfelednünk, hogy úgy tűnik, az eddig depresszív állapotban levő, kilátástalansággal küzdő versenyző jövőre valóban megkaphatja a Pramac Yamaha egyik ülését, és maradhat ezzel az állandó mezőny tagja, mert az elmúlt hétvégén inkább volt derűs, mint borús a hangulata. Tény, Miller talán még maga sem tudja, mit szeretne, és nem kizárt az sem, hogy belefáradt a motorversenyzésbe, valamint abba, hogy a családjától folyamatosan több ezer kilométer távolságban éli a mindennapokat, helyzetét pedig az sem könnyíti, hogy felesége és gyermeke nem tudja minden futamra elkísérni Andorrából. Ennek pedig gyakran hangot is ad.
Tényleg van esély a MotoGP-karrier folytatására? – Miller sokatmondóan reagált az értesülésekre
És talán pont erre reflektált Aleix Espargaró is, amikor úgy ítélte, nem jó, hogy a mezőny tagjai szinte teljesen beágyazódnak, így pedig alig marad lehetősége az újoncoknak. Mert tény, ha valaki számára nyűg a versenyzés, és lassan már tiszta szívből utálja annak minden velejáróját, nemesebb átadni a helyét a még éhes, fiatalabb generációnak. Személy szerint mindkét oldalt megértem, a helyzetről pedig nyilván az abban élők tudnának csak pontos képet adni.
Aleix Espargaró visszatáncolt, szerinte a „spanyol média” adta a szájába a Millert támadó mondatokat
Az ifjú generációt erősítő Pedro Acosta viszont az elmúlt hétvégén sem tudott maradandót alkotni. Az újonc továbbra is keresi önmagát, és próbál fényt lelni az alagút végén, de még mindig csak árnyéka önmagának, és a formája igencsak messze van attól, ahogy a szezont kezdte. A hátsó egyenes egyik leggyorsabb részén, abban a balos ívben bukott az edzésen, amelyben szinte csak felkészülnek a versenyzők a jobbkanyar előtti intenzív féktávra. A 300 km/h-s tempó körüli bukást Acosta magára vállalta, és azzal indokolta, hogy kemény első abroncsot rakatott fel, amelynek sajnos meghűlt némileg a bal oldala, és amikor hozzáért az első fékhez, úgy ment ki a motor eleje, mintha jégre futott volna. Hidegrázó élmény volt látni élőben, de a spanyol versenyző szerencsére sérülés nélkül megúszta az esést.
Lelkesen érkezett, szorongással távozik Ausztriából Acosta, aki egyvalamihez „nem elég tökös”
A mezőny rangidős versenyzője, Aleix Espargaró pedig a kritikus felszólalásai mellett is próbált letenni valamit az asztalra, és ha a főfutam nem is sikerült neki fényesen, a sprinten azért harmadikként felállt a dobogóra, ami a jelenlegi mezőnyben több mint tiszteletet parancsoló eredmény.
Ettől eltekintve viszont egyértelműen kijelenthetjük, hogy a Ducati fölénye stabilabb, mint valaha, és azon belül is leginkább a GP24-es motorok domborítanak. Enea Bastianini silverstone-i futása után a tökéletes hétvége most Pecco Bagnaiának állt össze, aki mérnöki precizitással, gépiesen tökéletesen rakta össze mindkét futamot, bizonyítva ezzel, hogy Martínnak továbbra is vele kell megküzdenie, ha tényleg meg akarja szerezni a világbajnoki címet. Bagnaia három pont hátránnyal érkezett, ám öt pont előnnyel hagyta maga mögött az osztrák hegyeket, vagyis ismét átvette a vezetést a bajnoki tabellán.
Nem volt esélye a visszaelőzésre, de Martínnak meggyőződése, hogy Bagnaia nem gyorsabb nála
Martín ettől függetlenül tartotta magát, de ez alkalommal már a másik gyári motorral versenyző Bastianini is hozta a kötelezőt. Így a szombati negyedik helye után vasárnap már nem hagyott ki lehetőséget, és egy bronzéremmel távozott. Egyedül Marc Márquez tudta megközelíteni őket, és lehetett volna némi esélye a dobogóra, de szombaton bukott. Elmondása szerint a szokásos első kerék blokkolásos manőverrel egyensúlyozott a bolyban, aminek következtében némileg gyorsabban érkezett meg a soron következő kanyarba, és emiatt bukott. Állítólag ezt történt egyébként Millerrel is a vasárnapi versenyen.
Már a győzelmet vette célba Marc Márquez, amikor a „legrosszabb pillanatban” jött a hiba
Vasárnap egy szelephiba miatt a Gresini csapattagjainak az utolsó pillanatban kellett kereket cserélnie, így Márquez az üzemi hőmérséklet alatt levő abroncsok felmelegítésére figyelt, amelynek következtében kioldott a rajt előtt az első magasságállító rendszer, amit aztán már nem tudott újra aktiválni. Ami pedig ezután következett, az történelem. A rossz rajtja után ütközött Franco Morbidellivel, elhagyta a pályát, majd a középmezőnyből, bravúros meneteléssel zárkózott fel a negyedik helyre.
Utolsó pillanatos változtatás szült újabb hibát Marc Márqueznél, aki végig hitt a negyedik helyben
Az eseményláncolatok tükrében kijelenthetjük: ismét elhagyta a szerencséje. Persze az őt kritizálók tábora továbbra is harsog a látottak alapján, de ehhez sokat hozzáfűzni tényleg nem lehet, és aki egy ilyen helyzetben ezt is neki rója fel – bár tény, hogy hibázott – empátiából elégtelenre vizsgázik.
Akik viszont a legnagyobb slamasztikában vannak, azok továbbra is japán gyártók. A Yamaha pont nélkül zárta a hétvégéjét, amely így csak katasztrofálisnak jellemezhető, de a Honda teljesítménye sem volt ettől sokkal jobb, és kizárólag Nakagami Takaaki vasárnapi tizennegyedik helyének köszönhetik, hogy nem léptek honfitársaik nyomdokaiba.
Mélypont a Yamahánál: két éve nem fordult elő velük az, ami az Osztrák Nagydíjon történt
Ez egyébként valami olyasmi, amit szavakkal jellemezni aligha lehet, és lassan már magyarázatot sem találunk az eseményekre. Az viszont tény, hogy mindkét gyártó egyenesen Misanóba repült Ausztriából egy előre eltervezett kétnapos privát tesztre, amelyen a koncessziós engedmények értelmében a gyári versenyzőik is részt vehettek. Sok mindent előre megjósolni persze ebből sem lehet, de ha van némi szerencsénk, talán láthatunk majd némi előrelépést tőlük az olaszországi pályán, ahol szeptemberben két nagydíjat is rendeznek, a kieső kazahsztáni forduló miatt.