Johann Zarco múlt vasárnapi mámoros győzelmét követően összegyűjtöttük azokat a versenyeket, ahol különböző okokból kifolyólag felborult az erősorrend, és nem várt győztest avatott a gyorsaságimotoros-világbajnokság publikuma. Minimálisan kitekintünk a francia érdekeltségekre, valamint a Forma–1 emlékezetes eseményeit is érintjük. Öveket becsatolni, időutazás következik!
Nem túlzás azt állítani, hogy a múlt hétvégi Francia Nagydíj az év egyik legizgalmasabb futamát hozta. Eső, őskáosz, feje tetejére állt erősorrend, és egy olyan győztes, akire előzetesen senki sem gondolt. A Le Mans-i forgatagban minden feltétel megvalósult, a rulettasztalnál pedig Johann Zarco volt a legkedvezőbb pozícióban, a hazai publikum legnagyobb örömére.
Őskáosz után bombameglepetés, Zarco óriási fölénnyel nyert Marc Márquez előtt, Aldeguer dobogós
Felsejlik a háttérben az örömében zokogó édesapa képe, az édesanya elképesztő története, a könnyeivel küszködő fiú, az ominózus hátraszaltó, és a hidegrázós Marseillaise. Ezek olyan képsorok, amelyek a Zarco család és a MotoGP-szurkolók emlékezetébe is az idők végeztéig beleégtek.
Mert ezen események miatt válhat az ember motorsportőrültté. Egy emberként szurkol annak a személynek, aki éppen úton van élete egyik legszebb napja felé. Egy emberként örül azzal a személlyel, aki megcsinálta a lehetetlent. És egy emberként borzong bele a győztes személy nemzeti himnuszába.
Megmondom őszintén, én is ezen tábort erősítettem. Folyamatosan figyeltem a Zarco és Marc Márquez közti differenciát, és amikor realizáltam, hogy ez innentől kezdve a saját kezében van, már csak azért szurkoltam, hogy nehogy a sóderágyban kössön ki. Amikor pedig beért, számomra is megkezdődött a fieszta. Ez az a fajta érzelmi hullámvasút, amely ilyenkor megérinti az embert. Ilyenkor egyfelé figyel a néző: a versenyzőre. És ebből borzasztóan nehéz kiutat találni.
Ez már természetesen nem az első eset volt az életemben. Ezen felbuzdulva összegyűjtöttem azokat a versenyeket, ahol a szurkolók nem várt győztest avathattak, és minden bizonnyal egy emberként szorítottak annak a pilótának, akit végül elsőként intett le a kockás zászló.
Visszatért a szaltó, majd jött a libabőrös Marseillaise – így ünnepelték Zarco elképesztő győzelmét
Az igazi esős klasszikusok
A 2007-es Francia Nagydíjon a rajtot követően nem sokkal érkezett meg az égi áldás, és a verseny végére jelentősen megöntözte a pályát. Ugyan a versenyzők jó pár körön át köröztek a száraz beállítású motorokkal, a 7-8. kör környékére tarthatatlanná vált ez az állapot. A legjobban sáfárkodó Chris Vermeulen a 11. körben érkezett meg az élre, és nem is engedte ki kezéből a győzelmet. Sikere nemcsak abban hasonlít Zarcóéhoz, hogy a mezőny sűrűjéből kapaszkodott fel, hanem viszonylag nagy előnnyel szerezte meg élete egyetlen királykategóriás győzelmét. Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy 2001 óta a Suzuki első sikerét aratta.
A 2009-es Brit Nagydíjon sem hazudtolta meg magát az időjárás. Doningtonban messze nem esett annyira látványosan az eső, de ez éppen elegendő volt arra, hogy teljesen felboruljanak az erőviszonyok. A versenyt Andrea Dovizioso húzta be, akinek ez nem mellesleg az első győzelme volt a királykategóriában. A második helyen Colin Edwards, a harmadik pozícióban pedig Randy de Puniet zárt.
A 2016-os Holland TT is hasonló forgatókönyvvel kecsegtetett. Assenre azonban olyan zuhé csapott le, hogy a 15. körben félbe is kellett szakítani a versenyt. Miután javultak a körülmények, egy újabb, 12 körös viadal került kiírásra. A győzelem kapuja több versenyző előtt is kitárult, hiszen közvetlenül a piros zászló előtt heten gyilkolták egymást a végső sikerért. Ebben a bolyban nem szerepelt Jack Miller, aki később a „második” versenyen egerészte fel magát annyira, hogy meg tudta nyerni az esős asseni őrületet. Mondani sem kell, hogy az ausztrálnak is ez volt az első diadala a MotoGP-ben, az újabb első helyre 2021-ig kellett várnia.
Zarco jó érzékkel most először hívta el édesanyját futamra, majd megkapta, ami másfél éve járt neki
A váratlan sikerek
A 2006-os idény utolsó két versenyén mindenki azzal foglalkozott, hogy a szezon végeztével vajon ki nyerheti meg a világbajnoki címet. Mielőtt a mezőny ráfordult a Portugál, valamint a Valenciai Nagydíjra, még öt pilótának volt matematikai esélye, hogy elnyerje a serleget. A zárófutamok azonban messze nem csak róluk szóltak.
Estorilban Toni Elías köpött bele a nagyok levesébe. A spanyol versenyző hiába rajtolt a tizenegyedik helyről, a 2. kör végeztével már az ötödik helyen találta magát. Az utolsó körben is még öldöklő csatát vívott Valentino Rossival és Kenny Roberts Jr.-ral, végül a Honda versenyzője örülhetett. Érdekesség, hogy mindössze 2 ezredmásodperccel (!) haladt át előbb a célvonalon, mint a Doktor.
Egy fordulóval később pedig olyat láthatott a közönség, amit azóta is nagyítóval kell keresni. A sérült Sete Gibernau helyére beugró Troy Bayliss konkrétan leiskolázta a mezőnyt. Pótpilóta létére nemcsak simán lerajtolta csapattársát, Loris Capirossit, de végig tudta menedzselni a futamot, és képes volt behozni az első helyre a Ducatit.
Álex Rins 2023-as amerikai győzelme is tündérmesébe illő a már hanyatló Hondával. A spanyol teljes versenyhétvégéje álomszerűen alakult, az i-re a pontot Francesco Bagnaia bukása tette rá, aki vezető helyről szállt ki a meccsből. A balesetet követően Rins érinthetetlen maradt, és könnyedén szerezte meg a Honda eddigi utolsó skalpját. Külön pikantériája a dolognak, hogy mindezt a szatellitcsapat színeiben hajtotta végre.
Főnöke győzte meg Zarcót, hogy menjen szembe a többséggel, majd rimánkodott neki, hogy lassítson
Mámoros és körömlerágós sikerek francia módra
Amennyiben a kört leszűkítjük a francia versenyzőkre, akkor is szép számmal találhatunk olyan győzelmeket, amelyek egy életre beleégtek a helyi motorsport történelemkönyveibe. 2000-ben Olivier Jacque úgy nyerte meg a 250 köbcentis kategóriát, hogy a szezonzáró Ausztrál Nagydíjon 14 ezreddel múlta felül Shinya Nakanót, aki nemcsak a legfőbb riválisa volt a bajnokságért folytatott harcban, de egyben a saját csapattársa is. A már korábban emlegetett De Puniet pedig szinte minden diadalát úgy érte el, hogy elképzelhetetlenül minimálisak voltak a különbségek.
Ha pedig maradunk a franciáknál, de kibővítjük a kört további szériákkal, ott is találunk példákat. Ki ne emlékezne a 2021-es Forma–1-es Magyar Nagydíjra, amikor Lewis Hamilton a második rajtnál egyedül állt fel a rajtrácsra? Az a verseny szintén egy őrült délutánt hozott, melyből egy francia pilóta, Esteban Ocon tudott profitálni, aki a Hungaroringen szerezte meg első és eddigi egyetlen sikerét. De eszünkbe juthat Pierre Gasly bravúros győzelme is a 2020-as Olasz Nagydíjról.
Egy szó mint száz, a váratlan győzelmek mindig ott vannak a levegőben, főleg akkor, amikor a körülmények is lehetővé teszik. Ilyen esetekben a szurkoló mindig adrenalinnal és érzelmekkel túlfűtött. Ez megdobogtatja a szurkoló szívét, és megerősíti benne a folyamatosan égő életérzést: a motorsport mindörökké!
Álex Márquez Zarco döntéséről: Ha az embernek nincs vesztenivalója, több kockázatot vállalhat