Napra pontosan 40 esztendővel ezelőtt szenvedett halálos balesetet Drapál János, a magyar gyorsasági motorsport egyik legnagyobb alakja. Korábban jó néhány világbajnoki futamon indult, és ezek közül négyet meg is tudott nyerni.
A mai napig csupán két magyar, pontosabban magyar színekben induló versenyző volt képes világbajnoki futamot nyerni. Talmácsi Gábor nevét alighanem szinte mindenki fel tudná sorolni, ám első sikere 34 esztendővel azután született, hogy hazánk feliratkozott a győztesek listájára. Ez pedig Drapál Jánosnak volt köszönhető, aki napra pontosan 40 évvel ezelőtt, 1985. augusztus 11-én versenybalesetben vesztette életét.
Drapál 1948. február 3-án született Budapesten. Nagyapja ismert kerékpáros volt, így először biciklizni kezdett, majd a futballba is belekóstolt. Aztán, még mindig meglehetősen fiatalon kipróbált egy Csepelt, ráadásul édesapját kinevezték a Budapesti Honvéd motoros szakosztályának élére, és hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy erre teszi fel az életét.
Akkoriban mindenkinek terepmotorozással – vagy ahogyan akkoriban hívták, túramotorozással – kellett kezdenie, de 1967-ben Drapál átnyergelt a gyorsasági szakágra. Ebben pedig kifejezetten eredményesnek bizonyult: rengeteg magyar bajnoki címe mellett hatszor megnyerte a szocialista országok számára kiírt Béke Barátság Kupát, de nemzetközi szinten ennél is jóval magasabbra jutott.
Ráadásul technikai értelemben sokszor volt hátrányban a nagy nyugati sztárokkal szemben, amit képességeivel kellett kompenzálnia. Igaz, többször is volt lehetősége gyári szerződésre, a Yamahánál erről szó szerint lecsúszott, hiszen a válogatóversenyen elcsúszott, így nem ő lett az 1973-ban elhunyt Jarno Saarinen utódja. Az Aermacchinál pedig az Olaszországba való költözés lett volna a feltétel, amiről Drapál hallani sem akart. Ráadásul 1975-ig egy Barkasszal járt a versenyekre, olykor ezer kilométereket vezetve, mígnem aztán az Ikarustól kapott egy lakóbusznak is megfelelő járművet.
Janos Drapal (Yamaha 250) Montjuïc 1972 pic.twitter.com/KJPPiuxNY2
— wxat gp500 (@wxatgp500) February 19, 2020
Ekkorra azonban már túl volt legnagyobb sikerein. 1969-ben debütált a világbajnokság mezőnyében, és a 350 köbcentiméteres kategória opatijai szezonzáróján elért kilencedik helyével megszerezte első pontjait. Első futamát azonban nem ebben, hanem a 250-es géposztályban érte el két évvel később, amikor Brnóban hatalmas fölénnyel nyert Szabó II László előtt. Utóbbinak ez volt az utolsó vb-dobogója, és ez volt az egyetlen alkalom, amikor két magyar sajátította ki a pódium első két fokát. Na meg persze ez volt Magyarország történetének első diadala a gyorsaságimotoros-világbajnokságon.
Drapál később a 350-esek között aratott sikereket: 1972-ben Opatijában nyert, Montjuicban pedig harmadik lett, az azt követő idényben pedig a Salzburgringen diadalmaskodott, majd a Jugoszláv Nagydíjon megismételte sikerét. Ez utóbbi alkalom után ő rendelkezett a legtöbb ponttal a tabellán nem kisebb pilótával, mint Giacomo Agostinivel holtversenyben.
Apropó Agostini: akkoriban hangzott el az a nyilatkozat, hogy vele, Phil Readdel, valamint Saarinennel együtt Drapál a világ négy legjobb motorversenyzője közé tartozik. Mindezt a nála szűk tíz évvel idősebb Renzo Pasolini jelentette ki, aki az 1973-as monzai hétvégén ugyanabban a balesetben lelte halálát, mint a finnek világbajnoka.
Drapál 1981-ben, a hockenheimi 125-ös viadalon indult utoljára világbajnoki futamon, akkor hetedik lett. Ugyanettől az évtől kezdve a Honvéd Petőfi SE versenyzője volt, egészen 1985-ig, amelynek úgy futott neki, hogy ez lesz pályafutása utolsó idénye, hogy aztán családjának szentelje életét. (Fia, Ferenc abban az évben töltötte be tizenötödik életévét.) A sors azonban másképp rendelkezett…
Janos Drapal (Yamaha TR3 350) Opatija 1972 winner pic.twitter.com/WRNbvm0drO
— wxat gp500 (@wxatgp500) March 4, 2017
Persze az évek során Drapált sem kerülték el a balesetek: elmondása szerint ötször bukott 200 km/h felett, a többit pedig nem számolta. 1984-ben azonban egy autóversenyen járt viszonylag közel a nagy bajhoz, amikor egy kocsi kirepült a nézők közé, arra a környékre, ahol ő is tartózkodott. A baleset négy halálos áldozattal járt, ő sértetlenül megúszta a történteket.
1985. augusztus 11-én néhány nappal azután indult el a pöstyéni repülőtér pályáján rendezett versenyen, hogy elvesztette apját. A hozzá közel állók próbálták lebeszélni a versenyzésről, ám ő úgy döntött, hogy rajthoz áll. Az előjelek nem csak emiatt voltak baljósak, hiszen az edzéseken egy másik versenyző életét vesztette – ugyanott, ahol később vele is megtörtént a tragédia.
A mögötte motorozó Hársfai Lajos szerint 180-190, más források szerint 140-150 km/h-val ment be egy sikánba, ahol megcsúszott – a gumin látható festéknyomok alapján azért, mert a melegben megolvadt a felfestés. Ennek következtében pedig a teherautó-abroncsokból álló gumifalba csapódott, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy életét már nem tudták megmenteni. Fia szintén a helyszínen volt a baleset idejében.
Az akkori Magyarországon a motorsport a tűrt kategóriába esett a szocialista rendszerben. Ezt jól mutatja, hogy a másnapi Népsportban mindössze a nyolcadik oldalon számoltak be Drapál haláláról. A Magyar Néphadsereg – amelynek a 37 évesen elhunyt motoros kinevezett polgári alkalmazottja volt – saját halottjává nyilvánította, és a pilisszentiváni köztemető főútja mellett díszsírhelyet kapott. 2008-ban a településen utcát neveztek el róla, és ugyanott egy emlékművet is felavattak.
Óriási magasságokba jutott az egyik legnagyobb magyar motorversenyző, mégis „elfeledkeztek” róla