A Superbike-világbajnokság Balaton Park-i fordulója előtt Jonathan Rea-vel beszélgettünk, aki többek között karrierjének néhány állomására emlékezett vissza.
Ugyan a hazai motorsportkedvelők már a 33 év után visszatérő Magyar Magydíjra készülnek, nem szabad elfelejteni, hogy július utolsó hétvégéjén a Superbike-világbajnokság is hazánkba látogatott. A Balaton Park-i forduló csütörtöki napján többek között Jonathan Rea-vel is beszélgethettünk. Az interjú egy pontján pedig különböző képeket mutattunk neki, és arra kértük, hogy arról meséljen, hogy az egyes fotókról mi jut az eszébe.
„Nagyon büszke, de egyben eléggé frusztrált voltam – kezdte Rea a P1race.hu-nak adott exkluzív interjújában. – Shuhei Nakamoto [a HRC akkori főnöke – a szerk.] mindennap azt mondta nekem, hogy »Jonathan, csak élvezd, ne törd össze«. Erre a motorra úgy tekintettem, mint a legdrágább kincsre vagy mint a legjobb múzeumra. Talán túlságosan is tiszteltem, de örültem a lehetőségnek. Egy kicsit szomorú is vagyok, mert csak ennyi jutott, és nem volt más esélyem, hogy átmenjek a MotoGP-be. Vegyes érzéseim vannak, de ha valaha egy motort és egy csapatot kellene kiemelnem, akkor az ez lenne.”
„2016 egy nehéz év volt számunkra – szögezte le a 38 éves versenyző. – Akkoriban a Kawasaki új gyártóként jött, és még idő kellett nekik, sőt, a motor is elég agresszív volt. Viszont vizes körülmények között úgy éreztem, hogy én vagyok a legjobb versenyző a világon. Még a nehéz időkben is tudtam pole pozíciót szerezni. Amikor esett és behelyezted a füldugót, akkor maximálisan a munkádra fókuszáltál. Ugyan nagyon hosszúak voltak ekkor a versenyek, de nyugodt és boldog helynek hatott.”
„Ez egy elképesztően boldog pillanat volt, amelyet a feleségemmel is megoszthattam – mesélte a hatszoros Superbike-világbajnok. – Ez az egyik legmagasabb kitüntetés, amelyet a sporton kívül kaphatsz. Ez többet is jelent, mert manapság nem könnyű trófeát szerezni. De ez a munkám, hogy máshol is elismerjenek. Hihetetlen volt. A királynő adta oda az elismerést. Nagyon jó volt, hogy sokat beszélhettem a motorozásról és az érzéseimről. Nagyszerű nap volt. Ugyan otthon van egy trófeaszobám, de ez a legjobb helyre került.”
„Hogy őszinte legyek, ez volt az egyik legmélyebb pontja a karrieremnek – idézte fel Rea. – Nem élveztem a motorozást, kissé szenvedtem a csapattal, és mentálisan sem voltam a csúcson. Majd jött ez a nap, és olyan volt, mintha visszajutottam volna a kiindulási pontra. Realizáltam, hogy csodálatosak a motorok. Egy 500 köbcentiméteres GP-motort vezethettem Valentino Rossival. Meg kellett csípnem magam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy megtapasztalhattam ezt.”
„Néha a csapat vagy a gyártó beleteszi a szerződésedbe, hogy marketing napokon kell szerepelned – magyarázta. – És én ezeket általában nem élvezem. Jobban preferálom, ha otthon maradhatok a családommal, és teszem a dolgomat. Szóval, most már el kell mennem egy igazi munkahelyre. Viszont, amikor megjelentem ezen az eseményen, hihetetlen volt. A Yamaha remek munkát végzett a szállástól a vacsorán át a motor felkészítéséig. Az egyik legjobb emlékem, amelyet motoron tölthettem.
„Nagyon jó emlék – ecsetelte Rea. – Ez Doningtonban volt, 2024-ben. Ez az első és eddigi egyetlen dobogóm a Yamahával. Látom a testvéremet, a gyermekeimet, a feleségemet, a teljes csapatot. Ez az a pillanat, amikor a képek megörökítése rengeteget jelent. Amikor átszeled a célvonalat, kiélvezed a pillanatot, és már a következő versenyre gondolsz. Viszont, amikor visszatérsz a parc fermébe, és látod, hogy mindenki örül, ilyenkor tudod, hogy te jelented a különbséget. Te tetted őket boldoggá, és ez néha többet ad, mint a saját egód fényezése. Száztizenkilenc alkalommal nyertem a Superbike-vb-n, és a harmadik helyet nehéz úgy megtartani, hogy közben hihetetlenül boldog vagy. De mindig remek érzés dobogót ünnepelni. Mindig csodálatos ott lenni, és ez egy szép pillanat volt számomra és a Yamahával való közös utam során.”