Fernando Alonso méltatta Marc Márquezt a tavaly beteljesített visszatérése miatt. A kétszeres Forma–1-es világbajnok úgy véli, pályafutása során több szempontból is átélt már ahhoz hasonlót, mint amit honfitársa megtapasztalt.
Ahogyan arról több cikkünkben is beszámoltunk, a tavalyi év végén megjelent egy dokumentumsorozat Marc Márquezről ’Volver’, vagyis ’Visszatérés’ címmel. Az epizódokban több, más sportágból ismert spanyol ikon is megszólalt, mint például Fernando Alonso, aki amellett, hogy felidézte honfitársa karrierjének korai szakaszát, a közelmúltbeli eredményeiért is méltatta.
Leginkább azért, mert 2025-ben beteljesítette az egyetemes sport történetének egyik, ha nem a legnagyobb visszatérés-történetét, hiszen hat év után ismét ő lett a MotoGP világbajnoka. Mindezt azok után, hogy már-már a poklok poklát járta meg, amiről a kétszeres Forma–1-es világbajnok is csak elismerően tudott beszélni.
„Több mint bajnoki cím” – Marc Márquez az egyetemes sport egyik legnagyobb hőstettét vitte véghez
„Ez azért különleges, mert versenyzőként a meglévő tehetség mellett rendkívüli mentális erőre és fegyelemre is szükség van – nyilatkozta. – Nincs olyan, hogy »normális« ember, ezért mondom, hogy kivételes, ha valaki öt évig bajnoki cím nélkül marad, és közben semmit nem veszít az elszántságból, a versenyszellemből és természetesen a tehetségből. Emellett mindig fejlődni akar. Egy világbajnokot nagyon nehéz felülmúlni. Szerintem csak kevesek képesek rá, hogy ezt a fejükbe véssék, és megfegyelmezzék magukat, hogy minden nap fejlődjenek, hogy felülmúlják azt a verziót. Ezért gondolom, hogy amit Marc idén tett, az nagyon kevesek számára elérhető.”
Márquez pályafutása a 2020-as Spanyol Nagydíjon, illetve az azt követő időszakban vett gyökeres fordulatot az addigi sikerkorszakhoz képest. A spanyol motorosnak eltört a felkarja, ennek ellenére vissza akart térni, ám ez csak további komplikációkat és egy sokkal hosszabb kihagyást eredményezett. Alonso ezt ahhoz hasonlította, amikor 2019-ben és 2020-ban saját döntésből fakadóan nem volt az F1-es mezőny tagja.
„Amikor visszatértem az F1-be, az első tesztelések során úgy éreztem, hogy ugyanolyan jól teljesítek, mint két évvel korábban, de a stopper nem ezt mutatta, hanem azt, hogy néhány tizeddel lassabb vagyok – idézte fel. – Nem tudtam, hogyan találjam meg azokat a tizedeket, mert már a határig hajszoltam magam, de ezt a velünk született kognitív rendszert gyakorlással fejlesztjük. Ha az ember szünetet tart, visszaáll az alaphelyzetbe. Olyan, mintha újrakezdené a biciklizést, és megint fel kellene szerelnie a kis kerekeket, mivel elveszítette az egyensúlyát. A kívülről könnyűnek tűnő dolgok esetében, amikor azt gondoljuk, hogy ha van tehetségünk, és újra motorra vagy autóba ülünk, akkor ismét nyerni fogunk, a testünknek, az agyunknak, az érzékeinknek… valahogyan újra fel kell ébredniük. A második fázis, vagy amikor másodszorra érünk el sikereket, nagyon különbözik az elsőtől. Úgy vélem, amíg el nem érjük a legmagasabb kategóriát, mi pilóták az összes kisebb géposztályt megnyerjük, tehát csak a sikert ismerjük. Az ember azt gondolja, hogy öt- és huszonkét éves kora között normális volt a győzelem, és többször is világbajnok lett, mint Marc, tehát normális, hogy mindig nyer.”
Márquez a 2022-es műtétje, illetve az abból való felépülése után hagyta végleg maga mögött karsérülését, már amennyire ez lehetséges. Azonban ekkorra már egy másik tényező hátráltatta: a Honda versenyképtelensége. Alonso szintén átélt hasonlót, hiszen 2013 óta nem nyert Forma–1-es futamot, így honfitársának ebbe a helyzetébe is bele tudta magát képzelni.
Marc Márquez nemcsak a saját korában, hanem történelmi szinten helyezi a legmagasabbra a lécet?
„Ha az ember egy ideje nem nyert, vagy nincs meg a megfelelő felszerelése, legyen szó a motorról vagy az én esetemben az elmúlt néhány évet illetően az autóról, amellyel a csúcson lehetne lenni, akkor az embernek otthon sokszor el kell beszélgetnie magával – fogalmazott. – Minden nap fel kell kelni, el kell menni a konditerembe, fel kell ülni a motorra, edzeni kell… ez sok egyedül töltött óra. Az ember felül a kerékpárjára, három órán át teker, és sok órán keresztül beszélget magával. Le kell zuhanyoznia, rá kell néznie a hegeire, az én esetemben a zúzódásokra, meg kell tekintenie a régi videókat és sok más dolgot, valamint beszélgetnie kell magával, hogy emlékeztesse magát, hogy még mindig az a személy, nem pedig az, aki jelenleg nem tud eredményeket elérni.”
Márquez aztán 2023 végén távozott a Hondától, és ezzel a lépéssel indult el igazán felfelé. Az azt követő idényben ismét futamokat tudott nyerni a Gresininél, a tabellán pedig harmadikként zárt, tavaly pedig sokszor megállíthatatlan volt a gyári Ducatinál, és már öt fordulóval a vége előtt bebiztosította a vb-címet. Alonsónak ekkora feltámadásban azért nem volt része, de a 2023-as idényben ő is jóval többször állhatott dobogóra, mint az azt megelőző hét szezonjában összesen.
„Amikor az ember nehéz időszakon megy keresztül, majd újra győz, rájön, hogy hozzá kell szoknia – magyarázta. – Ezt Marcnál is láttuk 2024-ben, vagy nálam 2023-ban, amikor nyolc [dobogót] értem el az Aston Martinnal. Csak nyolc pódium volt, egyetlen futamot sem nyertem, de ezek hatalmas örömet okoztak. Ránézek az ezekről a dobogókról készült fényképekre, és talán az első helyen végző Max Verstappen, valamint a másodikként záró Checo [Sergio Pérez – a szerk.] feleannyira boldog, én pedig extázisban vagyok a harmadik pozícióban. 2024-ben pedig ugyanez volt a helyzet [Márquezzel]. Jorge [Martín] és Pecco [Bagnaia] a világbajnoki címért való küzdelem jelentette nyomás alatt álltak, míg Marc harmadik vagy második lett, és úgy táncolt vagy viselt kalapot a pódiumon, hogy nem nyerte meg a versenyt. Szerintem az ember ezt másképpen éli meg, és élvezni kell.”