Jorge Lorenzo szerint nehéz azt a fajta életet rekonstruálni, amikor a MotoGP-ben versenyzett. Viszont védencei miatt átélhet hasonlókat, de már jóval kisebb mértékben. Úgy véli, tudott volna abból profitálni, ha Mick Doohantól vagy Max Biaggitól kapott volna tanácsokat. Maverick Viñales kapcsán pedig felfedte, a fejlődést nem most fogjuk látni.
Jorge Lorenzo egyértelműen egy korszakos alakja volt a MotoGP-nek. A királykategóriában háromszor ért fel a trónra, összesen pedig öt világbajnoki címet szerzett. A motoros versenyzői sisakot 2019-ben akasztotta szögre, addig 297 nagydíjon indult el, amelyeken hatvannyolc győzelmet szerzett, és további nyolcvannégy alkalommal állhatott fel a dobogóra. Adódik a kérdés, hogy hiányzik-e neki a versenyzés.
„A legszebb idők mindig is hiányoznak – elmélkedett a MARCA-nak adott interjújában. – Amikor visszagondolunk, akkor általában eltekintünk a negatívumoktól, de természetesen nehéz és rossz dolgok is történtek: sérülések, nyomás, kockázat. Kellően szerencsés voltam ahhoz, hogy azon versenyzők közé tartozhassak, akik rengeteget nyertek, és rendkívül gyümölcsöző volt a karrierem. A sikerek, az ünneplés a csapattal, elmenni tesztelni, miközben olyanokat találsz, amivel gyorsabb tudsz lenni. Ezeket a hihetetlen, adrenalindús érzéseket nagyon nehéz rekonstruálni. Viszont nyolcvan-kilencven százalékban boldog vagyok az életemmel. Nem lehet meg mindenem, nem igaz?”
Bár a versenyzéstől eltávolodott, a paddocktól már nem tudott elszakadni. Ráadásul az idei szezonban minden eddiginél hangsúlyosabb szerephez fog jutni, ugyanis Maverick Viñales teljesítményedzőként tevékenykedik, emellett az utánpótlás-nevelésbe is belefogott. A JL99 Performance keretein belül pedig a fiatal Victor Cubelest is felkarolta.
Új projektet hirdetett meg Lorenzo, meg is van az első versenyzője
„Eléggé elfoglalt vagyok – árulta el. – Az utolsó versenyem után azt mondtam a menedzseremnek, hogy öt hónapig ne keressen. De valamilyen úton-módon ismét érintett vagyok. Először Maverick, majd Victor érkezett, aki 15 éves és a Moto4 Európa-kupán fog indulni. Mindkettőjüket szemmel tartom. Kicsit úgy érzed, mintha a saját gyermekeid vagy kistestvéreid lennének, mivel szinte többet gondolsz rájuk, mint a saját életedre. Azon kattogsz egész nap, hogyan tudnád őket segíteni. De ez csodálatos és izgalmas. Átéled azt a fajta adrenalint velük, amelyeket versenyzés közben tapasztalsz. Csak a kockázat és a hihetetlen nyomás nélkül.”
Lorenzo úgy véli, ha karrierje során hasonló kiváltsággal rendelkezett volna, akkor abból ő is profitált volna. „Biztos vagyok benne, hogyha Mick Doohantől vagy Max Biaggitól kaptam volna tanácsokat, akkor jobb eredményeket értem volna el. Teljesen más karriert futottak be, különböző problémákkal, eltérő körülmények között. Annak a hipotetikus jövőnek a kilencven százalékával, és azzal a maradék tíz százalékkal, amelyre fel tudták volna hívni a figyelmemet. Sokkal jobban előre látod a dolgokat. Van egy mondás, amely azt állítja, hogy mások hibájából inkább lehet tanulni, mint a saját tévedéseidből.”
Ami Viñalest illeti, a téli felkészülést követően a sepangi teszten folytatódott a munka. Persze, az eredményekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, de a kooperáció ígéretesen kezdődött, ugyanis az első és a második napon is az eredménylista elejében zárt. Emellett zord körülmények között is remekelt.
„Nem lesz könnyű néhány hónap alatt szembeötlő változásokat elérni, de keményen dolgoztunk ezen a tél folyamán – fogalmazott. – Úgy vélem, hogy a sérülése teljesen begyógyult. Az egészséges válla elengedhetetlen ahhoz, hogy versenyezzen. Számos területet nézve ez egy nagyon intenzív három hónap volt. Ezen a szinten ha egy százalékot is találsz, az különbséget jelenthet a tekintetben, hogy a hetedik, a dobogós vagy az első ötös helyekért harcolsz. Minél több hónap telik el, annál jobban fogjuk látni a fejlődést.”