A kilencszeres világbajnok klasszist egy amerikai újságíró, Graham Bensinger faggatta különböző témákat illetően. Ezeket boncolgatva sosem hallott élményeket, titkokat, érdekességeket oszt meg velünk az olasz legenda.
Első részünkben Rossi a versenyek előtti stresszről, magáról a félelemről beszélt. Megosztotta velünk versenyzési stílusának rejtelmeit, emellett elárulta, milyen kabalák nélkül nem indul el egy futamra sem.
Korábban azt mondtad, minden versenyző fél egy-egy futam előtt. Te hogy vagy ezzel?
„Attól félsz leginkább, hogy hibát követsz el. Rosszul rajtolsz, hibázol az első kanyarban, elesel, és természetesen azért is félsz, mert ez az egész veszélyes. Különösen a rajt és az első kanyar, amikor együtt van a mezőny. Abban a pillanatban tényleg félsz, aztán ahogy haladsz tovább, már nem annyira. Természetesen rettenetesen nehéz egy teljes versenytávon keresztül kizárni mindent, ami körülötted történik, próbálod egy másik dimenzióba képzelni magad, ahol csak a versenyzés van. Nincs ott a család, feleség, barátnő stb., csak a versenyre koncentrálsz. Emellett a versenyek előtti előkészületek voltaképp olyanok, mint egy rituálé. Minden kis dolog hozzátartozik ehhez. Felveszed a bőrruhát, a csizmát stb. Aztán, amikor megérkezel a boxba, akkor tudatosul, hogy fél óra múlva kezdődik a verseny, nem aggódsz, hanem nagyon koncentrálsz. Ezek a pillanatok felejthetetlenek, szerintem. Miután felveszed a sisakot, kimész a pályára, mész egy kört, nyilván van rajtad egy nyomás, de pozitív értelemben, mert ezáltal erősebbnek érzed magad. Koncentrálsz, jól érzed magad, felkészültél. Ez olyan voltaképpen, mint a drog, ha nem érzed magad kényelmesen, de szereted azt a valamit, és ha nincs, akkor szükségletet von maga után.”
Látom rajtad, ahogy beszélsz erről az egészről, hogy vidám emlékeket hoz elő benned.
„A versenyek előtti két óra valóban csodálatos, felejthetetlen, egy másik embernek érzed magad. Maga az érzés, hogy vezeted a motort, gyorsan mész, nagyon mókás.”
Emiatt van az, hogy sokkal inkább mentálisan vesz igénybe, mint fizikailag, ugye?
„Az utóbbi pár évben fizikai értelemben is, mivel a motorok nagyon extrémek. Fizikailag erősnek kell lenned, de a mentális egészség rettentően fontos. Amit megtanultam, hogy vannak napok, amikor fantasztikusan mész, és vannak, amikor kevésbé, de nincs meg az a bizonyos trükk vagy titok, ami meg tudja változtatni egy napodat, ez sajnos ilyen.”
Miért segíti elő a sikeredet, ha ismered a határaidat?
„A mi sportunkban az a jó pilóta, aki mindig a határon marad, de nem lépi azt át. Ez a határ azonban nagyon vékony. Sokkal könnyebb, ha nem vagy a határon, de abban a pillanatban, ahogy eléred azt, a kockázat is nagyobbá válik. Szóval, érted, a jó versenyző azon az egy vékony vonalon mozog.”
Azt mondtad a futamok alatt minden úgy történik, mint egy lassított felvétel. Hogy kell ezt érteni?
„Ha a motoron ülsz, egy másik dimenzióban vagy, mert be van dugva a füled, a zaj nem szűrődik át rajta. Olyan, mintha vízben lennél, alig van zaj, ez az, ami ijesztő számomra, ha kívülről nézem, mert hihetetlen a tempó. A motorról viszont minden sokkal lassabbnak tűnik.”
Úgy tudom, olyan az agyad, mint egy számítógép, ha versenypályákról van szó.
„Igen, mindenre emlékszem, ami a versenyzéssel kapcsolatos. Meg tudom mondani egy szám, név vagy a sisakfestés alapján egy képről, hogy az melyik pályán készült. Nyilván ez nem mindenre igaz, csak a motorversenyzésre.”
Mennyi időt kell töltened ahhoz egy pályán, hogy ezekre a dolgokra így emlékezz?
„A mi munkánk nagyon fontos része, hogy ismerjük a pályát. Ha gyorsan elsajátítod a pálya fortélyait, sokkal jobban jársz. Minden centiméter, minden kanyar rettentő fontos.”
Igaz vagy hamis? Hallottam, hogy a szoros befutókat szereted.
„Nos, nem igazán így van, vagy hogy mondjam, próbálok egyfajta stratégiát kiépíteni. Nem igazán szeretek elmenekülni a többiek elől a pályán. Sokkal jobban szeretek velük maradni és csatázni, és így megnyerni a futamot az utolsó körökben. Ez az én stílusom, jobban érzem magam így.”
Babonák. Miért maradsz késő estig a garázsban a versenyek előtt?
„A motoromon számos matrica van, amelyek nagyon sokat jelentenek nekem. Általában este nálam van a boksz kulcsa, bemegyek néhány barátommal, teszek pár újat a motorra.”
És mi van a Ninja Teknőcökkel?
„A teknőc voltaképp egy ajándék anyukámtól. Mielőtt az első versenyemet futottam volna, amit egy minimotorral teljesítettem, bent voltunk egy boltban és nagyon megtetszett ez a teknős, amit Michelangelónak hívtak és anyukám megvette nekem. Onnantól kezdve minden versenyemre viszem magammal a plüssállatot.”
Hogy állsz a pontossággal?
„Mindig is nehezemre esett. Anyukától örököltem, ő is mindenhonnan elkésik mindig.”
Volt rá példa, hogy a csapatod úgy viccelt meg, hogy azt mondták, hogy a meeting egy órával hamarabb van?
„Igen, volt ilyen. Abszolút.”
Ilyenkor elkényelmesedsz és jobb, ha sietsz inkább?
„Muszáj, hogy nyomás alatt legyek vagy csúszásban azért, hogy maximálisan tudjak koncentrálni.”
Ha valaki ezt most hallgatja, milyen tanáccsal látnád el, függetlenül attól, hogy most MotoGP rajongó-e vagy nem?
„Először is a legfontosabb, hogy találnod kell valamit, amit imádsz. A szenvedélyedet. Mindegy, hogy az golf vagy kerékpározás, az a lényeg, hogy élvezd. Mivel ahhoz, hogy sikereket érj el, keményen kell dolgoznod, és ehhez olyasmit kell találnod, amit szeretsz. Legyen tehetséged hozzá, dolgozz keményen, de mindenekelőtt próbáld meg élvezni.”
Fotó: Valentino Rossi Official Twitter