MotoGP

Dashboard – “Nem cumizóverseny Tomika!”

Mir továbbra sem tudott ugyan futamot nyerni, azonban növelte előnyét a bajnoki összetettben, a gyengén muzsikáló Quartararo és Vinales előtt. Morbidelli jön fel mint a talajvíz, Dovi még mindig tartja magát, Rins vérszemet kaphat.
“Nem cumizóverseny Tomika! Ezek az állatok nem szórakoznak” – hangzik a Blöff c. filmben, ezt a mondatot pedig Vinalesnek is el lehetne mondani az első három helyen végző pilóta kapcsán. Lassan érhet a kritika, hogy mindig megtalálom a gyári Yamaha spanyolját, azonban mivel én Dovizioso mellett elsősorban még tőle várnám azt, hogy a világbajnoki összetett első két helyének valamelyikén álljon, ezért azt gondolom, hogy a második aragóni futam alkalmával is jócskán alulteljesített a spanyol.  Vinales ráadásul a szombati időmérőt követően a Yamaha sajtóanyaga szerint pontosan a következőket mondta: “We know we prepared well for the race, so our expectations are quite high, and I think we can do a really good job tomorrow.” – vagyis “Tudjuk, hogy jól felkészültünk a futamra, így az elvárásaink elég magasak és azt gondolom holnap jó munkát végezhetünk.”
Ehhez képest Vinales egy hetedik hellyel “örvendeztette” a gyári Yamahát. Aligha valószínű, hogy ilyen pozícióban reménykedett, amikor szombaton még a fent említetteket nyilatkozta. Valami oknál fogva Vinales egyszerűen kééééééptelen odaverekedni magát az elejébe. Ezzel szemben Quartararo előrevetítette, hogy minden bizonnyal nem fognak brillírozni. A francia motoros inkább a valenciai futamokat, valamint Portimaót várja. Mindezek nyomán jelenleg könnyebb elképzelni egy suzukis bajnoki címet, hiszen bár Joan Mir továbbra sem nyert futamot, mégiscsak tizennégy egységgel Quartararó előtt vezeti a tabellát, az utóbbi nyolc futamból hatszor dobogóra állt, egyszer volt negyedik, egy alkalommal pedig tizenegyedik, az esős le mans-i viadalon. Abszolút kiegyensúlyozottság jellemzi, rajta és a Suzukin egyértelműen érezni azt, hogy képesek megnyerni az idei világbajnoki címet, még ha futamgyőzelem nélkül is.
 
A suzukisok tűnnek jelenleg a legerősebbnek a mezőnyben. Habár Mir továbbra sem nyert futamot, meggyőző a teljesítménye a vb-cím kapcsán.

 
A kékeknél ráadásul belendült Alex Rins is, aki tizenhárom ponttal van csupán a most még vb-harmadik Vinales mögött. Amennyiben a Suzuki menti aragóni formáját Valenciára, akkor bizony felköthetik a nadrágjukat a többiek, főleg, hogy adott esetben Mir akár már a szezonzáró előtt dűlőre viheti a dolgot. Haladjunk azonban szépen sorjában: Ami Aragónt illeti, nos valóban megdőlni látszik a teória, miszerint csak Marc Marquez képes gyors lenni a Hondával. Nakagami pole pozíciója a maga nemében igen meglepő volt, így ennek fényében rettentő sajnálatos, hogy nem láthattuk mire lett volna képes a japán motoros versenykörülmények között. Mindenestre bukásáig Alex Marquez sem ment rosszul, Cal Crutchlow-t pedig kis híján lenyomta Stefan Bradl, akinek idén ez volt a második pontszerzéssel záruló futama. A Hondánál tehát valami beindulni látszik, még ha ennek Aragón2 esetében nem is nagyon láttuk a végeredményét. Én leginkább a Nakagami és Marquez kettőstől várom majd a villantást a hátralévő futamokon, amit furcsa kimondani ebben a fromában, hiszen pár héttel ezelőtt, még koránt sem volt ennek a fajta elvárásnak reális esélye, legalábbis az eredményeikre pillantva.
Kár, hogy Nakagami bukott, így sosem tudjuk meg mire lett volna képes. Hátha Valenciában...

 
A Honda kapcsán számos talán nevetséges összeesküvés elmélet fogalmazódik meg bennem, legalábbis ami ezt a mondhatni szélsőségességet jellemzi az esetükben ebben a szezonban. Marquez gyakorlatilag a semmiből lett hirtelen élmenő azok után, hogy az évad első felében rendre az utolsó pontszerző helyeken intették le. Hirtelen nem is jut eszembe olyasvalaki, aki ekkore léptékű fejlődést mutatott volna be egy szezonon belül. Persze ha azt nézzük le mans-nal együtt három futamon mutatott valamit a spanyol, ebből egy alkalommal - pont legutóbb - bukott, vagyis Valencia azért több szempontból is választ adhat arra a kérdésre, ami vele kapcsolatban még azért bennem van.
 
Espargaro és a KTM jó-jó, de tényleg ennyit várunk tőlük?

 
Aztán persze ott a KTM, akiknek elvileg örülniük kellene, mint majom a farkának, hogy korlátozások nélkül fejleszthetik a motorjukat és ott van nekik Pol Espargaro, aki jövőre világbajnokságot fog nyerni a Repsol Hondának (na jó elképzelhető, hogy túl cinikus vagyok), mégsem sikerül odaevickélniük a dobogóra. Oké, most Espargaro hozott egy negyedik helyet, Oliveira hatodik lett, azonban a körülményeket figyelembe véve ezek ténylegesen jó eredménynek számítanak a részükről? Espargaro esetében én azért legalább nem tíz másodperces lemaradást várnék, persze hozzátartozik, hogy a kilencedik helyről indult a spanyol. Na és? Mir a 12. helyről lett harmadik. Lehetnénk bátrabbak a KTM-mel szemben, mégiscsak lehoztak már idén két futamot, voltak pole pozícióban, Espargaro háromszor állt a dobogón, szóval tudnak ők előrébb is keveredni.
 
Dovizioso letett a bajnokság megnyeréséről

 
A Ducati viszont a totális csőd kategória. Jó-jó Zarco ötödik lett és sokáig harmadikként izmozott, azonban valljuk be nem ő az, akitől a világbajnoki címet várnánk. Ebből a megközelítésből a gyári csapat, azon belül is Dovizioso issza meg a levét leginkább az olasz márka gyengélkedésének. A ducatisok ugyanis kollektíve lettek a mezőny töltelékei. Ezen sürgősen változtantiuk kellene Valenciára, hiszen csodával határos módon Dovi még a pontverseny ötödik helyén, huszonnyolc egységnyi hátrányban az utolsó szalmaszálba kapaszkodik. Ha nem sikerül egyből a top3-ban zárnia Valenciában, akkor alighanem végleg letehet az idei vb-címről, azt pedig ugye továbbra sem tudni, hogy valaha lesz-e még esélye a bajnoki aranyért harcolni (vagy egyáltalán versenyezni) a MotoGP-ben. Elmorzsolhatjuk majd a legendás mondatot, miszerint “Kár érte, kiváló ügynök volt”, azonban hiszem, hogy Dovi ennél sokkal többre lenne képes. Az olasz motoros ráadásul azt mondta, hogy jelenleg nincs meg ahhoz a tempója, hogy egyáltalán a bajnoki címre merjen gondolni, sőt úgy fogalmazott, hogy bármilyen megközelítésből zéró az esélye arra, hogy megnyerje a vb-t.
 
Morbidelli az utolsó pillanatban megindulhat a vb-címért? 

 
A bajnokság szempontjából kiváló verseny volt a második aragóni nagydíj, azonban ettől elvonatkoztatva, inkább unalmas, mintsem izgalmakkal teli futamként lehetne jellemezni. Nem voltak nagy csaták a dobogóért, a legnagyobb pulzusemelkedést a bukások jelentették, majd a bosszankodás, mi szerint “mi lett volna ha…”. Mindez Franco Morbidelli érdeme, aki ellentmondást nem tűrően hozta a győzelmet. Lassacskán ugyan, de magabiztos előnyt épített fel, megszerzve pályafutása második királykategóriás győzelmét. Aragónt ezzel kimaxoltuk, ahogy a mezőny is. Valencia következik…
 
 Fotó: MotoGP Media


Hozzászólások