MotoGP Sepang Teszt
Superbike Aragon

„Feloszlott a dream team, van helyette rém team”

Legjobb versenyzők, legjobb motorok, no meg persze legjobb szakemberek. Talán így lehetne a lehető legrövidebben megfogalmazni, hogy mi kell a motorsportban egy álomcsapat összeállásához. Kik, mikor és hol próbálkoztak eddig ilyennel?
Forgó Ariel János 2013.11.26. 18:21:51
Természetesen egészen más álomcsapatra gondolunk, mint amit bizonyára sokan láttak Howard Zieff filmjében, amikor is egy elmegyógyintézet pszichiátere kiharcolja, hogy négy páciensét elvihesse egy baseball meccsre. Itt a motorsport történetének „álom összeállításait” próbáltuk összeszedni, amelyeket a valóságban is láthattunk szerepelni. Némelyik konfiguráció persze megmaradt az örök ígéret szintjén, de van, akik máig emlékezetes sikereket értek el. Nem kérdés, hogy akár külön könyvet lehetne kiadni ebben a témában, így a számunkra legérdekesebb csapatoknak és versenyzőknek szánnánk néhány sort ebben az összeállításban. Természetesen olyan párosításokat sem hagyhattunk volna ki a sorból, mint a Fogarty – Bayliss, Xaus – Bayliss, vagy éppen Toseland – Laconi duót (utóbbi két versenyző például 2004-ben a Superbike világbajnokság első két helyén zárt), azonban valahol mégiscsak meg kellett húzni a határt.
 
1974 – Suzuki Racing Team (Daytona)

A 7-es rajszámmal Barry Sheene-t bizonyára nem kell senkinek sem bemutatni, habár az angol versenyző 1974-ben még nem nyert világbajnokságot. Sheena mellett az amerikai Gary Nixon látható, aki sajnos 2011-ben már elhunyt szívrohamban. Nixon leginkább két AMA bajnoki címéről vált híressé (1967 és ’68), amelyeket Triumph-fal szerzett meg. Továbbhaladva a sorban 26-ossal az angol Cliff Carr, aki 2007-ben távozott az élők sorából, 33-assal pedig a szintén brit Paul Smart látható, aki elindult pár világbajnoki futamon, de nyerni sosem tudott. A sor végén a Suzuki tesztversenyzője, Ken Araoka. A „Dream Team” Nixon és Sheene által ugyan harcba tudott szállni a győzelemért Kenny Roberts és Giacomo Agostini ellenében, azonban az 1974-es Daytonát végül is Giacomo Agostini nyerte Yamahával
 
1985 – Team Yamaha Marlboro Agostini (MotoGP)

A Yamaha alakulat a legendás Giacomo Agostini vezetésével állt rajthoz két nem mindennapi versenyzővel, hiszen az 1-es rajtszámot viselő Lawson az előző év világbajnokaként próbálkozott a címvédéssel, a francia Raymond Roche pedig vb-harmadikként várta a folytatást. A siker sajnos elmaradt, mivel a bajnoki címet Freddie Spencer nyerte Hondával, így Lawson csak második lett, Roche-nak pedig be kellett érnie egy hetedik pozícióval. Roche 1986-ban már Hondával folytatta pályafutását, Lawson azonban újra világbajnok lett, 1988-ban pedig egy harmadik bajnoki címet is szerzett a Yamahának. Negyedik sikerét viszont már egy Hondán szerezte 1989-ben.
 
1993 – Team Roberts Marlboro Yamaha (MotoGP)

Talán az álomcsapatok történetének egy legtragikusabb esete a Roberts Yamaháé 1993-ból. Nem csoda, hogy óriási elvárásokkal vágott neki az alakulat a szezonnak, hiszen megszerezték a 250-ből érkező, immáron háromszoros bajnok (1x125ccm ; 2x250ccm) Cadalorát, illetve a csapat elsőszámú versenyzője az előző három év 500-as világbajnoka, Wayne Rainey volt. Az év során Rainey a bajnoki pontverseny élére állt, azonban Misanóban egy közel végzetes baleset érte, amely során megbénult. A bajnokság nélküle folytatódott és matematikailag még az utolsó futamon is lett volna esélye a vb-címre, azonban érthető módon nem tudott rajthoz állni, így a nagy rivális Kevin Schwantz lett a bajnok. Cadalora az összetettbeli ötödik helyen zárt és megszerezte első két 500-as győzelmét.
 
1998 – Yamaha WSBK Team (Superbike)

Méltatlanul rosszul szerepelt a Scott Russel és Noriyuki Haga alkotta gárda 1998-ban. Russel 1993-ban a Kawasakival világbajnok volt, majd a MotoGP-ben is próbálkozott, így ekkora már egy igen tapasztalat és rutinos versenyzőnek mondhatta magát, míg Haga tulajdonképpen ekkor kezdte pályafutását. Russel év végén a tizedik lett, míg első teljes szezonját futó újonc csapattársa a hatodik, úgyhogy nem is csoda, ha a következő szezont már Russel nélkül kezdte a Yamaha.
 
1999 – Marlboro Yamaha (MotoGP)

A fotó ugyan 2002-ben készült, azonban a Carlos Checa – Max Biaggi „Dream Team” 1999 és 2002 között működött. A spanyol és az olasz versenyzőt természetesen annak reményében szerződtették a hangvillások, hogy az 500-asok között megpróbálják megtörni a Honda egyeduralmát és újra vb-címet nyerjenek. Ez egyszer sem sikerült nekik, hiszen ’99-ben Criville (Honda), 2000-ben Roberts Jr. (Suzuki), 2001-ben és 2002-ben pedig Valentino Rossi (Honda) lett az 500-asok/MotoGP legjobbja.
 
1999 – Ducati Vance & Hines (AMA Superbike)

Ben Bostrom (balra) és Ahtony Gobert (jobbra). Két óriási tehetség, akik azonban sajnos nemzetközi szinten nem tudták megmutatni, hogy mire képesek valójában. Bostrom 1998-ban Hondával megnyerte az AMA Superbike-ot, a következő szezont azonban már Ducatival kezdte, de a címvédés nem jött össze neki, mivel 1999-ben Mat Mladin szerezte karrierje első bajnoki címét, amelyet hat további követett 2000 és 2009 között. A csapat másik versenyzője, Anthony Gobert nemkülönben óriási reményekkel vágott neki a szezonnak, de a siker neki sem jött. Gobertet sokan a maga korában Valnetino Rossinál is nagyobb tehetségnek tartották (Bitter Sándor is nagy tisztelője Gobertnek) azonban folyamatos drogproblémái miatt félresiklott a karrierje. Gobert egyébként a mai napig a Superbike történetének legfiatalabb futamgyőztese, mivel 1994-ben, mindössze 19 évesen megnyerte a Phillip Island-i viadalt.
 
1999 – Yamaha WSBK Team (Superbike)

Bizonyára sokak számára ismerős Noriyuki Haga (balra) és Vittoriano Guareschi (jobbra) neve is. Haga éveken át a Superbike világbajnokságon szerepelt és 1999-ben is azon volt, hogy győzelemre vezesse a Yamahát. A japán motoros 1998-ban öt győzelmet és két harmadik helyet szerzett, így nem csoda, ha bíztak benne a hangvillások, hogy még ennél is jobb teljesítményre lehet képes. Ami pedig Guareschit illeti: Az olasz versenyző (az utóbbi években a Ducati MotoGP alakulatának csapatfőnöke volt) egymás után két bajnoki ezüstöt is szerzett a Supersportban, úgyhogy gyakorlatilag ennek köszönhetően kapott helyet Haga mellett. Sajnos azonban egyikük sem zárt túlságosan sikeres évet 1999-ben, mivel Haga év végén egyetlen győzelemmel a zsebében hetedik lett, Guareschi pedig a tizedik helyet szerezte meg.
 
1998/1999 – Repsol Honda Team (MotoGP)

A Repsol Honda csapat két éven keresztül is négy versenyzővel állt fel a rajtrácsa a MotoGP-ben. (1998-ban és 1999-ben) Az alakulat négy versenyzője balról jobbra: Sete Gibernau, Alex Criville, Tadayuki Okada és Mick Doohan. Utóbbi három, a gyári specifikációjú NSR500-assal szerepelt, míg Gibernau a privát csapatoknak szánt, mondhatni produkciós NSR500V-t kapta meg. A Repsol Honda 1998-ban Mick Doohan, 1999-ben pedig Alex Criville jóvoltából lett világbajnok.
 
2000/2001 – Castrol Honda (Suzukai 8órás)

A 2000-ben és 2001-ben zajlott suzukai nyolcórás viadal Rossi és Edwards által alkotott csapata a szó szoros értelmében vett „dream team” hiszen akkoriban kizárólag emiatt a futam miatt állt össze a két pilóta. Az első évben bukás miatt kurdarcot vallott az olasz-amerikai duó, azonban 2001-ben megnyerték azt embert próbáló futamot.
 
2001 – Team American Honda (AMA Superbike)

Az ekkor még mindössze 20 éves Nicky Haydent bizonyára nem kell sokaknak bemutatni, aki végül is 2006-ban a MotoGP világbajnoka lett. A „Kentucky Kid” sok más amerikai versenyzőhöz hasonlóan az AMA Superbike-ban kezdte pályafutását. 2001-ben futotta itt első teljes szezonját AMA Supersport bajnokként (1999) és kapásból az első évében a harmadik lett. 2002-ben már a bajnokságot is képes volt megnyerni, amivel megszakította Mat Mladin három éves dominanciáját. 2003-ban Hayden már a MotoGP-ben szerepelt, Mladin pedig ismét három bajnoki címet nyert zsinórban. A képen látható második versenyző, Miguel Duhamel, kanadai motorversenyző. Az AMA Superbike történetében ő rendelkezik a második legtöbb győzelemmel (32) Mat Mladin után, azonban ezen diadalok többségét az AMA Supersportban szerezte. Több bajnoki címet is magáénak tudhat (AMA Supersport és AMA Formula Xtreme)
 
2002 – Team Kawasaki Racing (Superbike)

2002-ben nagy erőket és kivételes tehetségeket vonultatott fel a Kawasaki gyári csapata a Superbike-ban és a Supersportban is, de egyik kategóriában sem tudtak bajnoki címet, de még csak érmet sem szerezni. A MotoGP-t is megjárt Chris Walker (#9) győzelem nélkül csak a kilencedik lett, Hitoyasu Izustu (#14) pedig még hátrébb zárt. A Supersportban a címvédő Andew Pitt (#1)ugyan tudott kétszer nyerni, azonban jókora ponthátrányban ötödik lett az új bajnok, Fabien Foret mögött, aki még ma is aktív versenyző és 2014-ben a Superbike-ban próbálkozik majd. A sor végén pedig James Ellison: Az angol motoros kétszeres Superstock1000 bajnokként érkezett a Supersportba, ahol azonban sok babér nem termett számára és 2003-ban vissza is tért a Stock1000-be. A Kawasaki számára ez a szezon is azon hosszú agónia egyik állomása volt, amely végül is Tom Sykes 2013-as vb-címével ért véget.
 
2007 – Yamaha Motor Italia (Superbike)

A Yamaha rééről kiváló döntésnek tűnt, hogy a 2005-ös világbajnokot, Troy Corsert szerződteti Haga mellé a siker érdekében, azon végül a japán és az ausztrál is hoppon maradt év végén. A bajnokságot a hondás James Toseland nyerte mindössze két ponttal az örök második Haga mögött Corser pedig az összetettbeli ötödik lett győzelem nélkül, miközben csapattársa, hatszor is képes volt nyerni.
 
2008 – 2010/2013 – Fiat Yamaha Team/Yamaha Factory Racing (MotoGP)

Jorge Lorenzo és Valentino Rossi párosa a MotoGP legújabb történetének első szupercsapata. Lorenzo számára ugyan szó szerint fájdalmasan és rengeteg bukással tarkítva indult a debütálás, azonban a spanyol 2009-ben egyértelműen felnőtt a „Doktor” mellé, 2010-ben pedig Rossi sérülése után biztosan nyerte a világbajnoki címet. Rossi Ducatihoz való távozása után szétesett az álomcsapat, majd idén ismét összeállt, azonban az elmúlt két évben fordult a kocka és immáron Rossi az, akinek meg kellene próbálnia tartani a lépést partnerével.
 
2011 – Repsol Honda Team (MotoGP)

Két évvel ezelőtt igen rendhagyó módon három versenyzővel állt rajthoz a Honda gyári csapata, amelyre jó ideje nem volt példa. A HRC Pedrosa és Dovizioso mellé megszerezte Casey Stoner, aki azonnal világbajnoki címet nyert a japán márkának. A világbajnoki harmadik hely Doviziosóé lett, míg a sérülésekkel bajlódó Pedrosa a negyedik pozícióban zárt év végén.

És végül egy igazi "Junior Dream Team"...

Balról jobbra: Chaz Davies, Leon Camier, Jascha Busch, Casey Stoner, David Salom, Jordi Torres, Julian Simon és Joan Lascorz
Forgó Ariel János
További cikkeink
Hozzászólások
Hétvégi menetrend

VB állása
1
MotoGP
F. Quartararo
Yamaha
278
2
MotoGP
F. Bagnaia
Ducati
252
3
MotoGP
J. Mir
Suzuki
208
4
MotoGP
J. Miller
Ducati
181
5
MotoGP
J. Zarco
Ducati
173
Kövess minket
Podcast