MotoGP Sepang Teszt
Superbike Aragon

Hibát követnek-e el Razgatliogluék?

Túl magasak-e a török motoros és menedzsmentjének elvárásai és egyben feltételei egy MotoGP-s váltás kapcsán, illetve életkorából fakadóan mennyire reális egyáltalán, hogy gyári MotoGP istálló lecsapna a 2021-es Superbike világbajnokra.
Forgó Ariel János 2022.01.08. 23:57:34
Olvasási idő: 10 perc
Nemrég beszámoltunk róla, miszerint Toprak Razgatlioglu menedzsere, Kenan Sofuoglu elárulta, hogy 2021-es Superbike világbajnok pártfogoltjával csak akkor költöznek át a MotoGP paddockjába, ha azt egy gyári MotoGP csapathoz igazolva tehetik meg. Természetesen mindezt a Yamaha vonatkozásában mondta a török, hiszen Razgatlioglu jelenleg a Yamaha gyári versenyzője a Superbike-ban, így értelemszerűen a hangvillások szeretnék őt házon belül tartani és úgy átnyergeltetni a MotoGP-be. A kérdés csupán az, hogy erre lesz-e egyáltalán lehetőségük, hiszen bár a szatellit csapatuknál 2022 végén Binder és Dovizioso szerződése is lejár, azt már most elfelejthetik, hogy Razgatligolu a privát istállójukhoz szerződik majd. Ezzel alapvetően nem is lenne baj, amennyiben 2023-ra akadna hely a gyári gárdánál, viszont ez nemigen valószínű. Franco Morbidelli szerződése kapásból 2023 végén jár le, és bár Fabio Quartararo kontraktusa a 2022-es szezon végén válna érvénytelenné, a Yamaha (vélhetően) legfőbb célja, hogy újdonsült világbajnokát megtartsa. Lin Jarvis, a Yamaha Motor Racing igazgatója hangsúlyozta, hogy még a szezon kezdete előtt hosszabbítani kívánnak a franciával. Amennyiben ez sikerül nekik (a hírek szerint Quartararónak két másik helyről is van ajánlata) akkor Razgatlioglu gyakorlatilag le is tehet arról, hogy 2023-ban a Yamaha gyári MotoGP csapatának versenyzője legyen.
 
Persze ott van még a kiskapu, hogy amennyiben (netán esetleg) Morbidelli nem úgy teljesít július-augusztus magasságáig, akkor idő előtt szerződést bontanak az olasszal (2022 végén), igaz ez nemigen jellemző a MotoGP-ben (itt természetesen nem Vinales féle kenyértörésről beszélnénk), így ezt lényegében már el is felejthetjük. Jöhetnénk kapásból a következő kézenfekvő opcióval – már ha mindenképpen a Yamahával számolunk – miszerint majd 2024-ben történik meg az ominózus váltás, miután Morbidelli szerződése lejár. Csakhogy 1. nem tudhatjuk Morbidelli hogyan muzsikál majd, hiszen nem egy kutyaütő versenyző 2. Razgatlioglu évei is mennek. Utóbbi kapcsán bármennyire is akarunk, nemigen lehetünk elnézőek, hiszen fiatalabb senki sem lesz. Amennyiben a töröknek (jelenleg 25 esztendős) 2023-ban sikerül a MotoGP-ben debütálnia, azt is már 26 évesen teheti meg. Ne feledjük, hogy a Gyorsasági Motoros Világbajnokság utóbbi két világbajnoka (Joan Mir 2020, Fabio Quartararo 2021) még mindig csak 24, illetve 22 éves. Razgatlioglu hiába az a versenyző, aki hat év után letaszította a trónról Jonathan Rea-t, egyszerűen a MotoGP új trendjeiből fakadóan már kvázi korosnak számít. Emellett vegyük azt is ide, hogy Rea hiába gyűjtögette a világbajnoki címeket, ő maga mondta el, hogy egyszerűen sosem volt reális esélye arra, hogy át tudjon igazolni a világ legmagasabban jegyzett motoros sorozatába.
 
Szintén eljátszhatunk a gondolattal, hogy amennyiben a Yamahánál nincs hely Razga számára, akkor a Ducati, a Honda, vagy épp a Suzuki is opció lehetne (a KTM, pláne az Aprilia a teljesítményükből fakadóan aligha reális landolási célpont), azonban még így is lehetnek gondok és akadályok. A Ducati az utóbbi éveket elnézve még csak-csak nyitott lenne a változtatásra, hiszen pont 2020-ról 2021-re cserélte le a gyári duóját, de a helyzet az, hogy hozzájuk is már „öreg” lenne a török. Bagnaia nagyszerűen teljesít és bár Millernél talán már kezd kilógni a lóláb, a bolognaiak vélhetően akkor is inkább a még mindig csak 23 éves Jorge Martinra építenének, aki már az újonc évében nagyszerűen teljesített (és nem mellesleg van már egy év MotoGP-s tapasztalata). A Ducati alapvetően a projektje fiatalítását tűzte ki célul és nem igazán habozik, ha épphogy húszon felüli pilóták leigazolásáról van szó. (Talán nem véletlen, hogy Johann Zarco sem a gyári csapatban kapott helyet a maga 31 évével.) Talán a Ducatit is kilőhetjük a lehetőségek közül, mi a helyzet azonban a Hondával?
 
A HRC-nél egyértelműen ég a ház, ami egy két irányú rizikófaktort teremt. Egyrészről versenyző legyen a talpán, aki hozzájuk, és egyúttal a Marquez teremtette „árnyékba”, valamint motorra szeretne igazolni. Másrészről a Honda aligha kíván két, ilyen történelmileg mélypontnak számító szezont követően elkezdeni kísérletezni egy olyan versenyzővel, akinek nincs tapasztalata a MotoGP-ben. A japánok egyáltalán nem abban a fázisban vannak, mint mondjuk az Aprilia, és a világ legnagyobb motorgyártójaként nem is engedhetik meg maguknak. Olyasvalakire van szükségük, aki azonnal a segítségükre lehet abban, hogy visszakerüljenek az élre. Ami tény, hogy Razgatlioglut és a Hondát is vica-versa bevállalósnak lehetne nevezni, ha megegyeznének 2023-ra. Hely lenne, hiszen Pol Espargaro szerződése 2022 végén lejár (furcsa lenne ha hosszabbítanának vele, amennyiben idén is úgy teljesít, mint tavaly), viszont áll a kérdés, hogy a 2021-es Superbike világbajnok mennyire tudna boldogulni egy olyan motorral, amellyel Marquezen kívül senki sem nyert az utóbbi három és fél évben. Nem sok tehát a realitása annak, hogy Razga a Hondánál köt ki, pláne ha figyelembe vesszük Sofuoglu azon nyilatkozatát, miszerint nagyon ügyel arra, hogy nehogy olyan helyre igazoljon versenyzője, ahol nem érzi jól magát a motoron és nem élvezi a versenyzést. Erre azért a HRC-nél jelen állás szerint elég nagy lenne az esély.
 
A Suzuki esetében már nehezebb lenne kifogást találni arra, hogy miért nem lenne megfelelő Razgatlioglunak, vagy éppen a Suzukinak a török. Azt persze egyáltalán nem tudjuk, hogy van-e egyáltalán paraszthajszálnyi esély arra, hogy a 25 éves motoros a kékeknél kössön ki – vagy szóba álljon velük. Joan Mir már csak a világbajnoki címéből és folyamatos kiegyensúlyozott teljesítményéből fakadóan is bizonyára hosszabbít majd a japánokkal, vagy legalábbis a Suzuki szeretné megtartani őt. Ezzel szemben Alex Rins – lényegében végigbukdácsolta 2021-et – távozása nem lenne meglepő. A kékek vélhetően Mir mellett be is vállalnák (Rins helyén) Razgatlioglut, a kérdés viszont adja magát továbbra is, hogy ennek – akárcsak a ducatis vagy a hondás vonalnak – mennyi realitása lenne. Mivel a yamahás vonal eleve kérdéses, így amennyiben a MotoGP-t veszi célba a török 2023-ra, nem árt nyitottabbnak lenni más gyártók irányába is. És akkor még nem beszéltünk arról a tényről, melyet több külföldi szakmédia is feszegetni kezdett: vagyis, hogy mennyire van magasan a léc Sofuogluéknál a gyári csapatos elvárással.
 
Troy Bayliss 2003-ban a gyári Ducatival
 
Gondoljunk csak bele ugyanis, hogy az utóbbi másfél évtizedben a Superbike-ból érkező nevesebb versenyzők mind szatellit istállónál kezdték MotoGP-s pályafutásukat. James Toseland, Cal Crutchlow sőt az igazi szenzációnak számító Ben Spies is – pedig, ha valaki, akkor Spies esetében ténylegesen meglett volna az indok rá, hogy egyből gyári gárdához igazoljon. Újonc évében azonnal behúzta a Superbike bajnoki címét, nem mellesleg ő is ugyanúgy pont 25 évesen, mint Razgatlioglu. Igen kevés példa volt arra, hogy egy Superbike menő gyári csapatban tudjon debütálni a Gyorsasági Motoros Világbajnokságon, ráadásul ezek sem éppen ma történtek, és koránt sem olyan feltételek, valamint körülmények mellett, mint azt Razgatlioglu tenné: 2003-ban Troy Bayliss-t választotta a Ducati az induló MotoGP projektjéhez, azonban itt a hangsúly pont az „induló” szón van, illetve ezzel együtt azon, hogy Bayliss a Ducati éppen aktuális, egyetlen legnagyobb sztárjának számított akkoriban.
Chris Vermeulen 2006-ban a Suzuki MotoGP gépén
 
2006-ban Chris Vermeulen, aki az előző évben még a Superbike vb-n lett második, emellett két futamot teljesített Hondával a MotoGP-ben, rögtön a Suzukihoz került. Ott van még továbbá Nicky Hayden, aki abszolút jolly-joker, hiszen a későbbi 2006-os világbajnok 2003-ban az amerikai Superbike-ból érkezve lett a Repsol Honda akkori másodhegedűse Valentino Rossi oldalán. Colin Edwards apriliás MotoGP debütálása (2003) szintén az a kategória, amit Razgatlioglu aligha szeretne megélni. Nem véletlen, hogy a Texasi Tornádó 2004-ben már inkább a jóval versenyképesebbnek számító szatellit Honda alakulatot (Movistar Gresini Honda) választotta, majd 2005-től került a „Doktor” mellé a gyári Yamahához, ahol 2007 végéig ment.
 
Colin Edwards 2003-ban Apriliával debütált a MotoGP-ben
 
A fentiek közül azonban sehol sem lehet azt mondani, hogy egy nyerő, világbajnok csapatnál (Hayden esetében ez a két tényező még állna, a következő viszont már nem), húzóemberként, azonnali sikereket vártak volna el bárkitől is. Baylissnél a Ducati épp kóstolgatta a MotoGP-t, inkább a tapasztalatgyűjtés és a technika fejlesztése volt a fő szempont. A Suzuki és Vermeulen párosítás szintén valami hasonló célok jegyében született, Hayden a Repsol Hondánál Rossi mellett – nem mellékesen 22 évesen – bizonyára örült, hogy egyáltalán ott lehet ahol, míg Edwards az Apriliával megpróbálta a szinte lehetetlent, vagyis épkézláb eredményeket kicsikarni egy eleve halva született projektből.
Nicky Hayden 2003-ban az amerikai Superbike-ból érkezett a Repsol Hondához
 
Razgatlioglu esetleges gyári yamahás szerződése egész más kategóriába tartozik: A Yamaha adta a regnáló világbajnok ezáltal a legmagasabban jegyzett alakulatnak mondható, hiába emlegetik a Ducatit a legjobb motorként. Ezáltal a gyártó jogosan támaszthat azonnal komoly elvárásokat mindenkori gyári versenyzői irányába, amely nem kis nyomással kecsegtetne a török számára is. Bármi is  történik majd, nem véletlen, hogy Razgatlioglu – egyébként igen okosan – előbb szeretne MotoGP motort tesztelni, hiszen mint azt korábban mondta, az sem biztos, hogy elnyeri majd a tetszését. Nyilván a szerződéséből adódóan a Yamaha adja majd neki ezt a lehetőséget, azonban balgaság lenne azt hinni, hogy ez majd kizárólag arról szól majd, hogy az M1-es fekszik-e neki. Sokkal inkább arról (is), hogy Razgatlioglunak egyáltalán fekszik-e egy MotoGP motor. Továbbá az alapkérdés/felvetés az, hogy vajon nem teszik-e Razgatliogluék túl magasra a lécet azzal, hogy csak gyári csapatba hajlandóak igazolni, illetve mindezt mennyire veszi majd be a MotoGP-s gyártók gyomra, figyelembe véve a Superbike-os elődöket.
 
Fotó: World Superbike Media, MotoGP Media
Forgó Ariel János
További cikkeink
Hozzászólások
Hétvégi menetrend

VB állása
1
MotoGP
F. Quartararo
Yamaha
278
2
MotoGP
F. Bagnaia
Ducati
252
3
MotoGP
J. Mir
Suzuki
208
4
MotoGP
J. Miller
Ducati
181
5
MotoGP
J. Zarco
Ducati
173
Kövess minket
Podcast