Superbike

Nosztalgia Troy “papával”

A Superbike legenda Troy Bayliss saját karrierjének legemlékezetesebb pillanatait és egyben tapasztalatait elevenítette fel, ugyanakkor beszélt fia, Oli Bayliss lehetőségeiről is.
 Troy Bayliss a mai napig a Superbike világbajnokság egyik legnagyobb ikonja, hiszen tulajdonképpen mindössze öt teljes szezont húzott le a sorozatban, mégis igen mély, tulajdonképpen történelmi nyomokat hagyott maga után. A jelenleg 51 éves ausztrál még az évtizedekkel ezelőtti viszonylatokhoz képest is későn kezdett el a motorversenyzéssel próbálkozi (azért fogalmazunk így, mivel kezdetben igen komoly anyagi áldozatok és egyben nehézségek árán tudta csak ezt megvalósítani) aminek első jelentősebb sikerét 1995-ben, 26 évesen élte meg, hiszen ekkor lett az ausztrál Supersport bajnokság második helyezettje.  Igaz, hogy Bayliss 1997-ben és 1998-ban is indult szabadkártyásként Superbike világbajnoki futamokon azonban igazából csak 2000-ben, 31 esztendősen sikerült megvetnie a lábát a nemzetközi porondon. Erre a következőképpen emlékezett vissza:
“2000-ben a Superbike világbajnoki lehetőség egyfajta meglepetés volt, igaz a cél mindig is az volt, hogy ott kössek ki. Amikor Carl (Fogarty – a szerk.) balesete megtörtént, akkor elég jól ment nekem, hiszen 1999-ben megnyertem a brit bajnokságot, majd Amerikába szerződtem a Vance and Hines Ducatihoz 2000-ben. Azt gondoltam, hogy még legalább egy, vagy két év kell, mire eljutok a Superbike vb-re. Az első futamom Sugoban volt, ahol borzasztó versenyeim voltak, mivel mindkét futamon buktam. Azt gondoltam, hogy sosem lesz már lehetőségem és visszaút a Superbike, azok után, hogy kétszer elestem, azonban visszatértem és Monzában kiválóan mentem. Ezt követően az egyezség megszületett, én pedig már nem hagytam el a Superbike világbajnokságot.”
 
2001-ben, Edwards-szal a nyomában

 
Pont Bayliss érkezése során volt karrierje csúcsán az akkor még csak 26 éves Colin Edwards, aki 2000-ben pont megnyerte a világbajnokságot. 2001 aztán már az amerikai és az ausztrál motoros küzdelmeiről szól. “Colin Edwards-szal rengeteget harcoltunk egymással, melynek során próbáltuk megtörni a másikat, azonban általában az utolsó két körre maradt a dolog. A 2001-es monzai első futamon jött a nagy áttörés, amikor számos dobogós helyet követően végre nyerni tudtam. Elég ismert voltam a Colinnal való küzdelmeim miatt, azonban másokkal is sokat harcoltam, úgy mind például Frankie Chilivel, Noriyuki Hagával, Yukio Kagayamával, Troy Corserrel, Neil Hodgsonnal és James Toselanddel. Nagyon jó időket éltem meg a Superbike-ban.”
 
Bayliss Ducatival (elöl) és James Toseland Hondán

 
Mindamellett, hogy Bayliss első címvédési kísérletét Edwards hiúsította meg, a második ilyen próbálkozás kapcsán a 2004-ben már bajnoki címet szerző James Toseland húzta át Bayliss számításait. “Volt idő, amikor megannyi csatám volt James Toselanddel, kiváltképpen 2007-ben. A Ducati 999-essel versenyeztem és bár 2006-ban megnyertük a bajnokságot, 2007-re a japán gépek gyorsabbak lettek, a 999-esnek pedig bealkonyodott. Mindig keményen nyomtam, gyakran a határokon is túl, úgy mint például amikor Donington Parkban elesetem. James aztán egy jó sorozatot ment, engem pedig bosszantott, hogy annyit nyert. Haga olyan volt, mint a kutya a csontjával, hiszen a legtöbbször fél centire volt mögöttem a futamokon. Max Biaggi is elég intenzíven teljesített, főleg 2008-ban, amikor mindketten Ducatival versenyeztünk, így vele is volt pár jó csatánk.”
 
2006-ban

 
Bayliss azt is felelevenítette, hogy mely versenyhelszíneken és miért szeretett a legjobban motorozni. “A leginkább Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és Olaszországban szerettem győzni. Azon három helyszín, ahol a tömeget hallani is lehet Brands Hatch – itt gyakorlatilag a motor zaját is túlkiabálják – és Monza, valamint Imola, melyek a legerősebb helyek ilyen tekintetben. Valami különleges volt Imolában és Monzában, hiszen olyan mintha egy parkon mennél keresztül, annyira más, mint a többi helyszín. A hangulat egyszerűen őrületes volt és azt pedig nehéz elmagyarázni, hogy mennyire jó volt ez. Emlékszem 2001-ben Imolában már megvolt a világajnoki cím, és a családomból sokan eljöttek. A motorunk Paul Smart versenygépének a színeit kapta, azokból az időkből, amikor megnyerte az Imola 200-at. Az első futamon hatalmasat bukot Regis Laconival, a hétvégémnek pedig vége is lett."
 
2001-ben, Imolában, a Paul Smart fényezésű Ducatival

 
“2002-ben Imolában másodikként zártam Colin mögött, azonban az emberek sosem fogják azt a futamot elfelejteni, hiszen bekerült a történelmkönyvekbe, bajnokság szempontjából nagyszerű hétvége volt és egy óriási show a szurkolóknak. Azt hiszem a Ducati nálam is csalódottabb volt, mivel nem nyertem meg a bajnokságot, azonban ez csak egy dolog. Tudtam, hogy Imolában nehéz dolgunk lesz, mivel a Honda tesztelt ott, megvolt a tempójuk és a kezdetektől erősek voltak. Voltak pillanatok, amikor megpróbáltam lassítani a futamokat, de aztán Colin újra megelőzött és ismét felvette a tempót. A második verseny utolsó körében volt egy igen kemény helyzet, amelyről tudtam, hogy nagyon nehéz lesz aztán, így gyakorlatilag Colinnak már megvolt a győzelem.”

Az ikonikus futam és egyben csata Bayliss és Edwards főszereplésével 2002-ből (A videó indítása után, katt a Watch on YouTube felírásra!)
 
Troy Bayliss 2008-ban világbajnoki címmel a zsebében döntött a visszavonulás mellett. Habár beugróként 2015-ben még visszatért pár verseny erejéig, azonban profi versenyzői karrierjének ekkor tulajdonképpen már vége volt. “2008 végén boldog voltam, hogy leléphetek, dacára annak, hogy mennyire nehéz volt. Azt gondoltam, hogy teljesen rendben van úgy, ahogy csináltam: nyertem és abbahagytam. Tulajdonképpen 1998 óta ekkor tértünk először haza igazán, ami egyfajta kultúrális sokk volt, hiszen próbáltuk azt az életünket élni, mint azelőtt. Hiányzik a győzelem és a versengés, azonban 39 évesen még mindig úgy éreztem, hogy tudnám folytatni, de elég volt. Mitchell, a legidősebb 14 éves volt akkoriban, Abby pedig 12, (Bayliss három gyermeke közül a két idősebb – a szerk.) úgyhogy elég időt töltöttek azzal, hogy folyton utánam jöjjenek, így eljött a pillanat, hogy hazavigyük őket és kicsit többet adjunk számukra a normális életből.”
  
A 2008-as "visszavonulási" futamon Portimaóban

 
Bayliss harmadik és egyben legfiatalabb gyermeke, Oli lehet azonban az, aki idővel könnyen felidézheti édesapja sikereit, amennyiben sikerül hasonló útra lépnie és a világbajnoki szintre eljutnia, mint azt Troy Bayliss tette. Apjával ellentétben ő nagyon is időben kezdte a motorokkal való ismerkedést, amelyre Bayliss így emlékezett vissza: “Oli 10-12 évesen kezdte, azonban még mielőtt a nemzeti bajnokságban indultunk volna, volt lehetősége motorozni némi időt. Szereztem neki egy Metrakitet, mellyel kezdetben gokart pályákon ment. Elmentünk aztán egy rendes versenypályára, ahol az első futamon esett az eső. Azt mondtam a feleségemnek, hogy egy hídról nézzük a versenyt, mely során Oli a negyedik vagy ötödik helyen haladt, azonban elesett, mégpedig elég nagy tempónál. Kim odafordult hozzám és azt mondta, hogy ‘jobb, ha felgyújtod azt a k*rva motort’ , azonban ő most már realizálta, mit is akar a fiúnk tenni. Hozzászoktam én is ahhoz, amit korábban nehezen értettem meg, hiszen apaként elég ideges vagyok olykor.”
 
Oli Bayliss (középen) apja nyomdokaiba léphet

 
Habár Oli Bayliss még csak mindössze 17 éves, azonban idén már az ausztrál Superbike-ban debütál majd egy Ducati nyergében. Az előzetesen teszteken nem is teljesített rosszul a fiatal ausztrál így türelmetlenül várjuk, hogy mit villant majd a szezon során, mely március 12-én veszi kezdetét. “Mindig van egy nagyobb terv a jelenlegiek mögött. Amikor 1998-ban az Egyesült Királyságba mentem, akkor Darryl Healey volt a GSE Racing csapatfőnöke. Aztán a menedzserem és egyben jóbarátom lett, Oli motorján pedig most is ott van a GSE matrica, ami egyúttal annak is a jele, hogy támogatja családunkat. Olinak volt pár éve a Supersportban, legutóbb pedig második lett a bajnokságban. Természetesen féltem őt 2021-ben a Superbike-ban, azonban rengeteg potenciál van benne ahhoz, hogy profi motorversenyző legyen.” – mondta Bayliss fiáról, akivel egyértelműen az a céljuk, hogy eljussanak a Superbike vb-re.
 
Bayliss 2003-ban a Ducatival együtt debütált a MotoGP-ben

 
Végül, de nem utolsó sorban érdemes megjegyezni, hogy Bayliss a Superbike hivatalos weboldalának adott riportjában nem tért ki arra a pár évre, amit a MotoGP-ben töltött. Az ausztrál motoros ikon ugyanis – mint azt feljebb már említettük – mindössze öt teljes évet húzott le a Superbike-ban, amennyiben nincs a MotoGP-s kitérője a 2003, 2004 és 2005-ös szezonban, akkor talán még sikeresebb Superbike karriert zárhatott volna. Sokan talán nem tudják, azonban 1997-ben, a 250-es géposztályban volt egy szabadkártyás indulása a MotoGP-ben, méghozzá hazai futamán, mely során az egészen kiválóank számító hatodik helyet szerezte meg. A MotoGP-be, azon belül is a királykategóriába 2003-ban, az akkor a sorozatba újonnan belépő Ducatival debütált, ráadásul nem is rosszul, hiszen háromszor is felállhatott a dobogóra, év végén pedig a tabella hatodik helyén zárt. Ekkora talán még ő maga is úgy gondolta, hogy lehet ennél jobb is, azonban a 2004-es nem éppen a Ducati éve volt, melyet Bayliss karrierje sínylett meg. 2005-ben még próbálkozott a Camel Hondánál, azonban egy szerencsétlen kéztörés miatt a szezon utolsó hat futamán nem tudott rajthoz állni. Ekkor döntött a Superbike-ba való visszatérés mellett, a többi pedig már történelem.
 
Egyetlen MotoGP futamgyőzelmét 2006-ban, a gyári Ducati alakulat beugrójaként (Sete Gibernaut helyettesítette) szerezte
 
Baylissnek azonban ezt követően volt még egy MotoGP futama 2006-ban a Ducatival, amelyet a második helyről indulva gond nélkül megnyert. Hatalmas elégtétel lehetett ez az ausztrál számára, aki így a MotoGP 2002 és 2006 közötti érájának (2007-től már 800-as motorokkal versenyeztek a királykategóriában 2012-ig) utolsó futamgyőztese lett.

Fotó: World Superbike Media & MotoGP Media


Hozzászólások