WTCR

WTCR Top10: A 2019-es szezon legjobb versenyzői

Hagyományainkhoz híven idén is pontoztuk a honlapunk szempontjából legfontosabb versenysorozatok szereplőit, ezek alapján pedig újfent összeállítottuk a legjobb tíz versenyző listáját. A MotoGP és a Formula-1 után következzék a WTCR mezőnye.
Az előző évekhez hasonlóan idén is értékeltük az oldalunk tematikájába tartozó fő szériák, azaz a MotoGP, a WTCR, a Superbike-vb és az F1 szereplőit is. A Formula-1 után a WTCR mezőnye kerül sorra: a jelenlegi és korábbi szerkesztők közül öten – Balogh Tamás, Ferenci Péter, Kálmán András, Krizsa Gergő és Papdi Tamás – osztályoztuk tízes skálán a versenyzőket, figyelembe véve az abszolút értékben vett eredményeik mellett az autójukhoz, a csapattársukhoz vagy épp a saját korábbi teljesítményükhöz képest nyújtott produkciójukat is. Ezek alapján alakult ki az alábbi top10-es rangsor a WTCR 2019-es szezonjának legjobbjairól (a zárójelben a csapatnév mellett a négy pontérték átlaga szerepel, pontazonosság esetén pedig a világbajnoki tabellán elfoglalt helyezés döntött).

10. Yann Ehrlacher (Cyan Racing Lynk & Co, 6,30)
A fiatal francia két szezon után igencsak erős partnereket kapott a Lynk & Cónál: Muller, Priaulx és Björk összesen nyolc világbajnoki címet tudhat magáénak, ehhez képest az ő három túraautós futamgyőzelme szabad szemmel szinte láthatatlan. Ennek ellenére nem vallott szégyent (igaz, a dobogó tetején egyszer sem állhatott idén), Muller és Björk mögött egyértelműen a harmadik erőt képviselte csapaton belül, és csak pár pontocska hiányzott ahhoz, hogy év végén hatodikként zárjon az összesítésben.
 
9. Kevin Ceccon (Team Mulsanne Alfa Romeo, 6,80)

A tavalyi remekül sikerült beugrás után idén már teljes szezont futhatott az olasz pilóta, és nem is vallott szégyent: amikor az autó is engedte, hozta az eredményeket. Különösen a makaói dupla dobogóra lehet büszke – ha van pálya, ami előtérbe helyezi a pilóta kvalitásait, akkor az a legendás utcai aszfaltcsík. Reméljük, jövőre is talál helyet a mezőnyben, teljesítménye alapján megérdemelne egy ülést.
 
8. Nestor Girolami (Münnich Honda, 6,80)

Az argentin pilóta kénytelen volt a fotelből szemlélni a WTCR első szezonját, idénre viszont lehetőséget kapott honfitársa, Guerrieri oldalán. Jól is kezdte az évet, a Hungaroringen még kettős győzelmet ünnepelhetett, ám ezután beleszürkült a mezőnybe, így míg csapattársa a bajnoki címért harcolt, neki be kellett érnie a hatodik hellyel.
 
7. Gabriele Tarquini (BRC Hyundai, 6,90)

Címvédőként vágott neki az évnek, és nem is indult rosszul a szezon – ám aztán házon belül Michelisz Norbi felülkerekedett rajta, részben pont a remek rajtja miatt. Becsületére legyen mondva, szó nélkül visszaadta Norbinak azt, amit tavaly tőle kapott: az olyan apró, de fontos trükkökhöz, mint amit a sepangi harmadik futam újraindításánál mutatott, kell az ő több mint negyed évszázadnyi túraautós rutinja. Tegyük gyorsan hozzá: 57 évesen ilyen szinten versenyezni önmagában is megsüvegelendő – hogy látjuk-e jövőre is a mezőnyben, az viszont még a jövő zenéje.
 
6. Thed Björk (Cyan Racing Lynk & Co, 7,50)

A túraautózás utolsó világbajnoka idén bizonyította: nem a színvonal terén finoman szólva is kihívásokkal küszködő 2017-es mezőnynek köszönheti azt a címet. Még az idényzáróra is úgy érkezett, hogy matematikai esélye van a bajnoki címre, balszerencséjére azonban a garázs másik sarkában volt egy francia, aki ezt szintén elmondhatta magáról – igaz, a malajziai szezonzárón végül semmi nem múlt a csapatsorrenden.
 
5. Yvan Muller (Cyan Racing Lync & Co, 7,80)

A francia a Lynk & Co garázsának másik sarkából. Mullert lehet szeretni, meg sok mindenért nem szeretni, ám idén ismét megmutatta, miért lett ő négyszer világbajnok. Amint a kínai autók versenyképessé váltak, könyörtelenül és maximálisan kihasználta a kínálkozó lehetőségeket, és rohamléptekkel zárkózott fel Michelisz és Guerrieri mögé. Pechjére pont Malajziára fogyott el az autók lendülete, de a francia klasszis még ott is kimagaslott csapaton belül.  
 
4. Johan Kristoffersson (SLR Volkswagen, 7,90)

Miután tavaly duplázott (a ralikrossz-világbajnokságot legyalulta 12 futamon szerzett 11 győzelmével, emellett pedig elhódította a skandináv túraautó-bajnokság bajnoki címét is), idénre teljes mértékben aszfaltra cserélte a murvát. Nehezen indult a szezon, de az idény harmadánál elkapta a fonalat, a szezonzárón nyújtott teljesítményével pedig az összetett ötödik helyét is megkaparintotta. Ahogy az utolsó futamon a szakadó esőben a rajt után egy kör alatt feljött a 21. helyről a negyedik pozícióba, azt még sokáig fogják mutogatni…
 
3. Mikel Azcona (PWR Cupra, 8,00)

Nem, nem Guerrieri fűre pöccintésével érdemelte ki ezt az előkelő pozíciót listánkon. A TCR Europe tavalyi győztese kihozta a Cuprából azt, amit lehetett: öt dobogós helyezés, közte egy futamgyőzelemmel Portugáliából, és csak az említett manőverért kapott büntetés miatt nem övé lett az összetett bajnokság ötödik helye.
 
2. Esteban Guerrieri (Münnich Honda, 9,40)

Túlzás lenne azt állítani, hogy látványos sikerektől lett volna hangos az argentin pilóta szezonja, ám roppant kiegyensúlyozott és erős teljesítményt nyújtott: a futamok felén a legjobb ötben zárt, ebből tízszer a dobogóról pezsgőzhetett, négyszer annak legmagasabb fokáról. Nem véletlen, hogy Norbi is csak a hajrában tudta átvenni tőle a vezetést, Malajziában pedig hatalmasat küzdve a végsőkig életben tartotta bajnoki reményeit – ő is produkált egy hihetetlen első kört a második futamon. Az utóbbi években folyamatosan javított egyet év végi pozícióján, és nem lenne meglepetés, ha jövőre már nem találna legyőzőre.
 
1. Michelisz Norbert (BRC Hyundai, 9,70) 

A Hyundai magyar pilótája már évek óta nagyon erős teljesítményt nyújt, ám valahogy sosem került helyére a puzzle utolsó darabkája, mindig hiányzott valami. Az idei év se úgy indult, hogy ebből akár nagy dolgok is kisülhetnek, de aztán a semmiből jött az a pole pozíció a Hungaroringen – Norbi pedig elkapta a fonalat és el sem engedte a szezon végéig. Az utolsó hat hétvégéjén ötször megnyerte valamelyik futamot (Makaóban „csak” egy második hely lett a legjobbja), összességében tízszer állt dobogón az év során. Megingathatatlan volt, és az esélyesség terhe egy pillanatra sem roppantotta meg, így megérdemelten lett egy olyan szezon legjobbja, ami talán a túraautózás valaha volt legerősebb mezőnyét vonultatta fel.
 
Fotók: WTCR Media


Hozzászólások