Jorge Lorenzo összehasonlította egymással azt a négy versenyzőt, akik a legnagyobb riválisai voltak pályafutása során. Akad, amiben Casey Stonert és Dani Pedrosát hozta ki győztesnek, másban viszont Valentino Rossit és Marc Márquezt látta jobbnak.
Jorge Lorenzo 2008-tól 2019-ig összesen 12 idényt töltött a MotoGP-ben, és ezalatt három világbajnoki címet szerzett. A királykategóriában eltöltött időszaka alatt rajta kívül hárman, Valentino Rossi, Casey Stoner és Marc Márquez értek fel a csúcsra. Dani Pedrosával kiegészülve ők azok, akik mellette a sportág legnagyobbjai voltak ezen bő egy évtized alatt, így alighanem őket mondhatja legnagyobb riválisainak.
A szurkolók számára az egyik legnépszerűbb vitatéma, hogy ki volt a legjobb közülük, és most Lorenzót is megkérték, hogy hasonlítsa őket össze. A spanyol expilóta nyilvánvalóan nem a statisztikai adatokból indult ki, hanem az általa testközelből látottakból, illetve tapasztaltakból, és két két kategóriára osztotta korábbi ellenfeleit.
„Amikor minden a helyén volt, Stoner és Pedrosa nagyon gyorsak voltak, és lehetetlen volt legyőzni őket – nyilatkozta a Motorbike Magazine-nek adott interjújában a Yamaha, a Ducati, illetve a Honda korábbi versenyzője. – A Márquezzel és Rossival vívott test a test elleni küzdelemben az ember egészen a végéig nem nyugodhatott meg.”
Embed from Getty Images Tekintve, hogy Stoner hamar visszavonult, Pedrosa pedig világbajnoki cím hiányában kilóg ebből a névsorból, ki lehet jelenteni, hogy Rossi és Márquez voltak Lorenzo legnagyobb riválisai, és velük is vívta a legnagyobb és legemlékezetesebb párharcait a pályán. A 35 éves expilóta elárulta, hogy miben különbözött a két ellenfele.
„Az igazság az, hogy Valentino többször győzött le engem csatákban, mint én őt, már csak azért is, mert nálam hiányzott némi tapasztalat, amikor megérkeztem a MotoGP-be – magyarázta. – Márquezzel mondjuk ötven-ötven [százalék] volt: néha én nyertem, máskor ő, de idegesítő volt. Mindig nyerni akart, nem számított, hogy jól érezte-e magát [a motoron], vagy hogy feküdt-e neki a pálya, soha nem adta fel. Talán Márquez ebből a szempontból inkább volt »kannibál«. Rossi ugyanakkor remekül fékezett, kreatív volt, és bármikor tudott előzni.”
Lorenzo természetesen nem kerülhette el a kérdést, hogy válasszon egy nevet, akit a legnagyobbnak tart közülük. Ő azonban okosan kikerülte mindezt, és igyekezett úgy válaszolni, hogy egyik világbajnokot se sértse meg. „Talán Stoner volt a legtehetségesebb és a legrobbanékonyabb – felelte. – A test a test elleni küzdelemben pedig Rossi és Márquez [voltak a legjobbak]. Nehéz egyet kiválasztani.”