back to top
2025. július 20. 21:06
Kezdőlap Blog Oldal 592

Hogyan lehetséges, hogy a japán gyártók idén kikaptak a Ducatitól?

0

Évekig a japán gyártók uralták a MotoGP-t, de most fordult a kocka. Az LCR Honda csapat tulajdonosa, Lucio Cecchinello elmagyarázza, miért történhetett ez.

A Ducati idén nem csak Pecco Bagnaia révén nyerte meg a MotoGP világbajnoki címét. Az olaszok az előző évhez hasonlóan a konstruktőri és a csapat-világbajnokságon is diadalmaskodtak. 2021 előtt viszont a japán gyártók nem találtak legyőzőre.

A hatalomváltásnak több oka is van, ahogyan azt Lucio Cecchinello a GPOne.com munkatársainak adott interjúban kifejti. Az LCR Honda csapattulajdonosa így nyilatkozott:

„Őszintén szólva nem számítottam erre. Úgy gondolom, hogy a Ducati, Dall’Igna és az összes munkatársa tehetséges abban, hogy ne csőlátással figyelje az eseményeket, és ne csak egy dologra koncentráljon. Képesek volt más területek erőforrásaira is támaszkodni. Azt hiszem, az Audi csoporthoz való tartozásuk segített nekik abban, hogy hozzáférjenek a legmodernebb technológiákhoz.”

„Az Aprilia pedig ugyanezt tette Massimo Rivola alkalmazásával, aki a MotoGP-ben a Forma-1-ből származó ötleteket valósított meg. A japánok nagyon szisztematikusak, nekik hosszabb időbe telik, mire változtatnak.”

Lorenzo szerint egyik vb-cím sem volt teljesen megérdemelt visszavonulása óta

0

Jorge Lorenzo úgy véli, Marc Márquez az elmúlt három idényt is behúzhatta volna, ha nincs a sérülése. A 35 éves exversenyző szerint honfitársát a sérülések mellett csak az idő állíthatja meg.

Jorge Lorenzo 2019-ben vonult vissza a MotoGP-től, azóta pedig már szakkommentátorként tevékenykedik a DAZN streamingszolgáltató spanyol részlegénél. Ezt az idényt már ebben a minőségében kísérte figyelemmel, de persze az azt megelőző két évben is követte a sorozatot, így nyilvánvalóan véleményt tud formálni az eseményekről.

A Solo Motónak adott interjúja során nekiszegezték a kérdést, hogy Joan Mir 2020-as, Fabio Quartararo tavalyi vagy Francesco Bagnaia idei összetettbeli sikerét tartja a legértékesebbnek. A háromszoros MotoGP-világbajnok erre konkrétan nem válaszolt, azt viszont egyértelműsítette, hogy mindhárom idényhez tartozik egy lábjegyzet, melynek révén nem lehet kijelenteni, hogy az adott győzelem teljes mértékben megérdemelt lenne.

Marc Márquez, akit én a legjobbnak tartok, ott sem volt – jelentette ki, ami persze ebben a formában nem mindig volt igaz, de tény, hogy a Honda versenyzője a sérülése óta nem tudta visszanyerni csúcsformáját. – Nélküle sokkal könnyebb dolguk volt. Egy százszázalékos Marckal a pályán az egyik [világbajnokság] biztosan nem így alakult volna. Nem tudom, hogy Marc mindhármat megnyerte volna-e, de valamelyiket biztosan. Szerintem egy teljesen egészséges Marc mindhármat el tudta volna hódítani.”

Márquez 2013-as debütálásától kezdve egészen 2019-ig csak egyszer, 2015-ben nem ért fel a csúcsra, akkor pont Lorenzo lett a bajnok. Egyértelműen uralta a sportágat, ám a 2020-as idénynyitón súlyos balesetet szenvedett, és eltörött a felkarja. Azt az idényt lényegében teljesen kihagyta, de utána sem volt teljesen egészséges, összesen már négy műtétnél tart. Pedig honfitársa úgy véli, minden más területen még mindig ő áll az élen.

Szerintem még mindig ő a legjobb, mind technikailag, mind mentálisan, mind fizikailag… [vagyis] fizikailag most nem, a szerencsétlen sérülése miatt – magyarázta Lorenzo. – Ő az egyetlen, aki nem fél az eséstől. Ez néha ellene dolgozik, de amikor jól sül el, egy nagyszerű tulajdonság.”

Nagy talány, hogy a 2023-as szezonban Márquez hogyan fog teljesíteni, és tartósan vissza tud-e térni a győzelmek útjára. Lorenzo szerint a sérülések mellett csak az idő ronthatja az esélyeit ebben. A két dolog persze valamilyen szinten összefügg, ahogyan azt a visszavonult motoros a saját bőrén is megtapasztalta.

Ha a karja rendben lesz, akkor igen – felelte arra a kérdésre, hogy jövőre ismét a régi Márquezt látjuk-e. – Az egyetlen dolog a kor, illetve a sérülések. Amikor húszéves voltam, nem féltem az eséstől, még a legveszélyesebb körülmények között sem. Ilyen körülmények között sikerült futamokat nyernem. Emlékezzünk vissza a 2009-es Le Mans-i versenyre, amikor slickeken mentem ki, aztán megnyertem a változó körülmények között rendezett »flag-to-flag« versenyt.”

Utána viszont Lorenzo többször is megsérült, olyannyira, hogy orvoasi szerint attól sem állt távol, hogy tolószékbe kerüljön. Ennek és az életkornak köszönhetően még a legjobbak is óvatosabbá válnak. A spanyol exversenyző szerint ezt még Márquez is meg fogja érezni, ha nem is olyan mértékben, mint mások.

Az elmúlt években nem akartam bukni, amikor elkezdett esni, miután már annyi sérülést szedtem össze, és ez nagyon befolyásolta a teljesítményemet – idézte fel utolsó szezonjait. – Ha valaki ezt kevésbé érzi meg, akkor az Marc, de szerintem valamennyire őt is érinteni fogja. A különbség apránként csökken a félelem nélkül és nagy ambícióval hajtó fiatal versenyzők, valamint Marc között. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha Marc százszázalékos teljesítményt nyújt, és a Honda segít neki, futamokat és világbajnokságokat fog nyerni.”

Ha az F1-es csapatok a MotoGP-ben indultak volna – így nézne ki Senna és Schumacher motorja (képek)

0

Érdekes ötlettel állt elő egy spanyol grafikus: kipróbálta, hogy néhány legendás Forma-1-es festés hogyan nézne ki a MotoGP-be átültetve. Íme az eredmény.

Minden technikai sportágnak megvannak a legendás festései, a két- és a négykerekűek királykategóriájában, azaz a MotoGP-ben, illetve a Forma-1-ben pedig pláne. Most pedig egy érdekes kísérletre vállalkozó spanyol grafikusnak köszönhetően láthatjuk, hogyan néz ki az egyik a másikba átültetve.

Az Instagramon MDurán Design néven alkotó grafikus kipróbálta, hogy miként festenek az F1 ikonikus színösszeállításai a motorokon, avagy mi lett volna, ha a Ferrari vagy a McLaren ugyanazzal a festéssel a MotoGP-ben versenyezne vagy versenyzett volna. Az alábbi képek alapján úgy tűnik, hogy ezek a színek a kétkerekű versenygépeken sem mutattak volna rosszul.

Az alkotó öt legendás autót vett elő, és ültette át azoknak a festését motorra. Ayrton Senna Lotusát és McLarenjét, Nigel Mansell Williamsét, Jean Alesi Ferrariját és Michael Schumacher Benettonját vette elő. Az ilyenekre fogékonyak csak reménykedhetnek, hogy idővel bővül a lista, és persze ennek a fordítottját is érdekes lenne megvalósítani.

Lotus (Ayrton Senna)

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

MDurán Design (@mdurandesign) által megosztott bejegyzés

McLaren (Ayrton Senna)

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

MDurán Design (@mdurandesign) által megosztott bejegyzés

Williams (Nigel Mansell)

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

MDurán Design (@mdurandesign) által megosztott bejegyzés

Ferrari (Jean Alesi)

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

MDurán Design (@mdurandesign) által megosztott bejegyzés

Benetton (Michael Schumacher)

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

MDurán Design (@mdurandesign) által megosztott bejegyzés

A KTM nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát a versenyzőivel

0

Az osztrák márka az elmúlt években csak úgy dúskált a fiatal tehetségekben, akiket egészen a királykategóriáig juttatott.

2022-ben Brad Binder és Miguel Oliveira állt rajthoz a gyári csapatnál – mindketten a KTM junior korosztályából érkeztek -, míg a Tech 3 szatellitcsapatánál két újonc is indult: Remy Gardner és Raúl Fernández személyében.

Az egyik versenyző egy másik KTM-es junior Iker Lecuona helyére került, akit 2020-ban a került a MotoGP-be, most pedig a World Superbike-ban ment Hondával, míg Gardnert 2023-ra menesztették, mert állítólag „nem volt elég profi”.

Gardner a WSBK-ba megy a Yamahához, míg Fernández 2023-ra az RNF Apriliához kerül a MotoGP-ben, mivel a Moto2 világbajnoka, Augusto Fernández a Tech 3-hoz kerül.

Augusto Fernández csak egyéves szerződéssel rendelkezik, és úgy tűnik, máris nyomás alatt van korábbi Moto2-es csapattársa és 2021-es Moto3-as bajnok Pedro Acosta miatt, aki a jelenlegi szerződése részeként 2024-ben a KTM-mel a MotoGP-be kerül.

Az összes többi KTM-pilótának 2024 végéig szóló szerződése van.

A Motorsport.com-nak adott exkluzív interjújában Beirer ragaszkodik ahhoz, hogy Augusto Fernándezre hosszú távú perspektívaként tekintsenek, és elismerte, hogy a KTM a múltban túlságosan elsiette a versenyzők MotoGP-be juttatását.

„Ha a MotoGP-be kerülsz, nyomás alatt vagy.” – mondta Beirer Augusto Fernández kapcsán.

„Nem akarunk most arról beszélni, hogy Pedro mire lesz képes a következő évben, és hogy készen áll-e a MotoGP-re. Személy szerint úgy gondolom, hogy túl sok nagyszerű Moto2-es versenyzőt túl gyorsan toltunk át a MotoGP-be. Szóval egy második nagyszerű Moto2-es szezon sem ártana néhány versenyzőnek. Még Marc Márqueznek is volt egy második.”

„Szerintem egy kicsit túl gyorsan mentek a dolgok: Rookies Cup, Moto3, Moto2, és ezek a fiatal tehetségek úgy mentek át ezeken az osztályokon, mint a rakéták, de aztán a MotoGP egy másik világ. Nem az a célunk, hogy egy év után lecseréljük Augustót. Inkább az a motiváció, hogy Pedro nyugodt maradjon és a jövő [tehetségeként] fejlesszük őt. Ő egy jövőbeli gyémánt ebben a paddockban, ez egyértelmű, de szerintem nem szabad elsietnünk, hogy a MotoGP-be tegyük őt.”

Acosta, aki 2022-es újonc Moto2-es szezonjában háromszor nyert, a múlt héten tesztelte volna a KTM MotoGP-motorját, de a rossz idő közbeszólt.

 

Miller következetlennek gondolja az idény élmenőit – azt is elmondta, miért

0

Jack Miller magyarázatot adott a MotoGP világbajnokság idei élmezőnyének viharosan sikerült eredményeire.

Miller gyári Ducati-csapattársa, Francesco Bagnaia történelmet írt azzal, hogy öt nullázás és 91 pontos hátrány ellenére is megszerezte a bajnoki címet Quartararóval szemben.

Az olasz természetesen nem az egyedüli, aki több futamról is üres kézzel távozott az idei szezonban.

A Yamaha versenyzője, Quartararo, aki tavaly egyetlen nullázással nyerte meg a koronát, négy alkalommal nem szerzett pontot. Ugyanez a szám olvasható Enea Bastianini neve mellett is.

Az Aprilia versenyzője, Aleix Espargaró bizonyult a legkövetkezetesebbnek a címvédő kvartettből, de így is két alkalommal nullázott, valamint két másik, az első tíz helyezésen kívüli helyezést ért el.

„100%-os következetlenség” – mondta Miller a MotoGP élmezőnyéről az idei szezonban.

„Benne voltam a bajnoki küzdelemben [Phillip Island-ig], és három alkalommal nem szereztem pontot.”

A MotoGP-éra első etapjában, 2002 és 2011 között a világbajnokká koronázott versenyző átlagosan alig kevesebb, mint egy DNF-et (0,9) szenvedett el. Ebből négy szezonban a címvédő minden futamon pontot szerzett.

Az elmúlt tíz évben, 2012-2022 között a világbajnok átlagos nem szerzett pontszáma több mint kétszeresére, 2,2 pontra nőtt. De 2022 még így is kivételes volt, Bagnaia gyakorlatilag hat „nullát” tudott leküzdeni, ha a Mandalicán szerzett egyetlen pontot is beleszámítjuk.

Miller úgy véli, hogy az egyre élesedő verseny miatt minden eddiginél nehezebb minden héten az élmezőnyben végezni a MotoGP-ben. Ez több „túlhajtást” eredményez, ami több hibát eredményez.

„Mindenki olyan magas szinten motorozik, hogy minden hétvégén hozza azt a sebességet, ami ahhoz kell, hogy versenyképes legyen.” – mondta Miller.

„Azt hiszem, ez viszont egy kicsit nehezebbé teszi, hogy olyan következetesek legyünk, mint a múltban, ahol nem lehettünk benne a bajnoki küzdelemben, ha egynél több DNF-ünk volt.”

„Most, hogy ennyi [gyors] motor van, ha rossz napod van, akkor néhány versenyen már a pontszerzésért küzdesz. Én is jártam már így! Mugellóban és Barcelonában pocsék hétvégéim voltak. Nem voltam olyan messze, de még a két pontért is meg kellett küzdenem.”

„Míg a múltban, ha rossz hétvégéd volt, maximum a 4. vagy 5. helyen voltál. Elkönyvelted, hogy ez egy vereség volt, és a következő versenyen máris visszatértél a motorra, és minden rendben volt. Manapság úgy gondolom, hogy néhány területen vagy versenypályán tényleg túl kell hajtanod magad. Ez okozza a következetlenséget – valamint a motorok, a versenyzők, az elnökség és a versenyek száma is.”

Hogyan alakult a világbajnokok pontszerzése/nullázása az elmúlt 20 évben:

MOTOGP Világbajnokok 2002-2022
Év Bajnok Futam Összpontszám Győzelem Dobogó Nullázás
2022 Francesco Bagnaia 20 265 7 10 5
2021 Fabio Quartararo 18 278 5 10 1
2020 Joan Mir 14 171 1 7 3
2019 Marc Márquez 19 420 12 18 1
2018 Marc Márquez 18 321 9 14 4
2017 Marc Márquez 18 298 6 12 3
2016 Marc Márquez 18 298 5 12 1
2015 Jorge Lorenzo 18 330 7 12 1
2014 Marc Márquez 18 362 13 14 1
2013 Marc Márquez 18 334 6 16 2
2012 Jorge Lorenzo 18 350 6 16 2
2011 Casey Stoner 17 350 10 16 1
2010 Jorge Lorenzo 18 383 9 16 0
2009 Valentino Rossi 17 306 6 13 2
2008 Valentino Rossi 18 373 9 16 0
2007 Casey Stoner 18 367 10 14 0
2006 Nicky Hayden 17 252 2 10 1
2005 Valentino Rossi 17 367 11 16 1
2004 Valentino Rossi  16 304 9 11 2
2003 Valentino Rossi 16 357 9 16 0
2002 Valentino Rossi 16 355 11 15 1

 

 

 

 

Valentino Rossi váratlanul visszatérhet a legnagyobb sikereit hozó gyártóhoz

0

Valentino Rossi csapata, a VR46 2024-ben Yamahára vált a Nemzetközi Motorsport Szövetség nemrég újraválasztott elnöke szerint. Mindez már csak azért is érdekes, mert az olasz alakulatnak pont addig a szezonig van szerződése a Ducatival.

Pénteken tartották a FIM, azaz a Nemzetközi Motorsport Szövetség közgyűlését Riminiben, ahol a szervezet elnökét is megválasztották. A nemzeti tagszövetségek delegáltjai hatalmas, 99 százalékos többséggel szavaztak újra bizalmat a tisztséget 2018 óta betöltő Jorge Viegasnak, így a következő négy évben is ő fogja irányítani a szövetséget.

A portugál sportdiplomata ennek örömére robbantotta a bombát, és fontos hírt osztott meg a nyilvánossággal. Viegast arról kérdezték, hogy mi a véleménye a Suzuki kiszállásáról, illetve arról, hogy az RNF Racing jövőre Apriliára vált, így 2023-ban csak két Yamaha lesz a rajtrácson. A 61 éves szakember elárulta, hogy ez nem sokáig marad így, méghozzá Valentino Rossi alakulata miatt.

Nem tartom kifejezetten jónak ezt a helyzetet, de szerintem csak 2023-ban lesz így – nyilatkozta a RAI TV riporterének. – 2024-ben Valentino csapata Ducatiról Yamahára vált, ami jelenleg csak elképzelés, és semmi nincs megerősítve, de megosztom a híreket. Hat Ducati és négy Yamaha lesz [a 2024-es rajtrácson].”

Viegas sem fogalmazott teljesen egyértelműen, de alighanem az ő pozíciójában az ember csak akkor jelent ki ilyesmit, ha már nagyon biztos a dolgában. Ugyanakkor joggal merül fel a kérdés, hogy az érintettek mennyire örülnek ennek a nyilatkozatnak, pláne úgy, hogy a VR46 2024-ig kötött szerződést a Ducatival.

Arról nem is beszélve, hogy az olasz gyártó idén egyértelműen a legjobb motorral rendelkezett, és a VR46 bemutatkozó szezonjára sem lehetett panasz, olyannyira, hogy Marco Bezzecchi lett az év legeredményesebb újonca. Rossi ráadásul nemrég tagadta, hogy a manapság (Fabio Quartararo teljesítményét leszámítva) nem a legszebb napjait élő japán gyártóra váltanának. „A VR46 csapata nagyon komoly emberekből áll, a versenyzők elégedettek a Ducatival, az elért eredmények bizonyítják ezt – idézi a Paddock GP. – Sajnálom a Yamahát.”

Mindenesetre ha megvalósul a váltás, akkor kijelenthető, hogy Rossi visszatér ahhoz a gyártóhoz, amellyel versenyzői pályafutása során a legnagyobb eredményeket érte el. A 43 éves versenyző hét MotoGP-világbajnoki címéből négyet a Yamahával ért el, ahogyan 89-ből 56 futamgyőzelme is az ő nevükhöz fűződik.

Marc Márquezt aggasztja, hogy a MotoGP elindult a „szélsőséges” Forma-1 irányába

0

Marc Márquez szerint manapság a motor egyre többet nyom a latba a versenyzőhöz képest, és aggasztja, hogy a sportág a Forma-1 irányába tart ezen a téren. A spanyol versenyző szerint régebben sokkal több dologra kellett odafigyelniük.

Az elmúlt években jelentős előrelépés történt technikai szempontból a MotoGP-ben. A motorok rengeteget fejlődtek aerodinamikai szempontból, és megérkeztek a menetmagasságot állító eszközök, ennek kapcsán komoly vita alakult ki, hogy mit jelentenek biztonsági és látványossági szempontból. A motor elején található darabokat be is tiltják a 2023-as idényre, aminek a Ducati vitatta a jogosságát.

Marc Márquez, a jelenlegi mezőny legeredményesebb tagja aggasztónak látja ezt a folyamatot. A spanyol motoros a Forma-1-gyel állította párhuzamba a jelenséget, ahol a technika már egyértelműen fontosabb a pilóták képességeinél. Hangsúlyozta, hogy itt még nem ez a helyzet, de úgy véli, a MotoGP is elindult ebbe az irányba, ami neki nem tetszik.

Ebben „fejlettebbek” a MotoGP-versenyzők az F1-es pilótáknál a közös beszállító szerint

Mindig az élen lévő srácok a leggyorsabbak – nyilatkozta az Autosportnak. – Igaz, hogy a gép évről évre egyre fontosabbá válik a versenyzőhöz képest, de a pilóta még mindig fontosabb, vagy legalábbis ezt akarom hinni, ám az ember minden alkalommal egyre jobban függ attól, amije van, mert ha nincs versenyképes motorja, akkor semmit nem tud tenni. Ez nem olyan, mint a Forma-1, amely egy másik véglet, de arrafelé haladunk, és óvatosnak kell lennünk. Már a Biztonsági Bizottságban is mondtam néhány [ülésen], hogy »srácok, óvatosnak kell lennünk, mert meg kell őriznünk azt, hogy a pilóták fontosabbak a motoroknál«. A jelenlegi motorokkal [még] azok a leggyorsabbak, akik a legjobban teljesítenek, ezek idén [Enea] Bastianini, Pecco [Bagnaia], [Fabio] Quartararo és Aleix [Espargaro] voltak. Meglátjuk, hogy a jövőben tudunk-e velük harcolni.”

Márquez hangsúlyozta, hogy manapság már nincs akkora jelentősége, hogy valaki gyári vagy szatellit csapatban versenyez, legalábbis a motor teljesítményének szempontjából. Ez nézői szempontból elsőre jól hangzik, de mindezt úgy sikerült elérni, hogy egyre kevesebb múlik a versenyzőkön.

A helyzet az, hogy most minden sokkal kiegyenlítettebb, mert a motor jelenti a határt – magyarázta. – Korábban nagyobb volt a különbség a gyári és a szatellit motorok között, most már nincs eltérés. A szatellit csapatoknak is gyári motorjaik vannak, tehát megvannak az eszközeik. De mi történt? Mielőtt megérkeztem a MotoGP-be, amikor az ember az egyenesben felváltott negyedik fokozatba, nem használt teljes nyomatékot, mert játszott a hátsó fékkel, illetve a testhelyzettel.”

A hatszoros MotoGP-világbajnok szerint ehhez képest a királykategória jelenlegi versenygépei az összetettség szempontjából hasonlítanak az alsóbb kategóriák motorjaira. Most már a második és a harmadik fokozatban is teljes nyomatékkal rendelkezünk, és úgy megyünk, mintha egy Moto3-as motoron lennénk – folytatta. – A motorok kevésbé kézi vezérlésűek, korábban sokkal több dologgal kellett játszani. Szóval emiatt most minden kiegyenlítettebb, mert manuálisan az ember több hibát követ el, és nehezebb kihasználni a motor minden előnyét. Ha ott van a limit [akkor könnyebb].”

A MotoGP sztárja meggondolta magát a műtétjével kapcsolatban

0

Fabio Quartararo mégsem fogja megműttetni törött ujját. A MotoGP tavalyi világbajnoka még Sepangban bukott, és az eredeti tervek szerint a holtszezonban beavatkozás várt volna rá.

Fabio Quartararónak idén nem sikerült megvédenie a világbajnoki címét, ám az utolsó versenyig volt rá matematikai esélye. Valenciában azonban már törött ujjal versenyzett, ahogyan a Malajziai Nagydíjon is, miután a negyedik szabadedzésen bukott, aminek következtében megsérült.

Quartararóra műtét vár Valencia után

A francia versenyző a 8-as kanyarban bukott, miután bal keze érintkezett az aszfalttal, amit a középső ujja bánt. Szerencséjére a sérülés nem volt annyira súlyos, hogy akadályozza őt a versenyzésben, és már a sepangi Q2-n is részt vehetett. A futamot követő kedden viszont Nizzába utazott, ahol fizioterapeutája megerősítette a feltételezett sérülést.

A felek közösen úgy döntöttek, hogy Quartararo a szezon befejeztével kés alá fekszik. A Yamaha akkori közleménye szerint a vizsgálatok kielégítő eredményt hoztak, de egy kisebb beavatkozáson át kell esnie, amely nem sürgős, így ráér a szezon végén. Ezt szezonzáró hétvégén maga az érintett is megerősítette.

A műtétre tehát a téli holtszezonban került volna sor, ám a 23 éves versenyző időközben meggondolta magát. Quartararót végül nem fogják megműteni, kielégítően felépült a sérüléséből, és a műtét inkább kozmetikai, mintsem gyógyászati okokból történne, így nem kerül rá sor” – idézi a Yamaha képviselőjét a Motorsport.com olasz kiadása.

Ahogyan azt Quartararo már bizonyította, a sérülés nincs hatással a teljesítményére, így legfeljebb az első ujjpercén található nagyon enyhe elhajlás nem fog teljesen helyrejönni. Legközelebb egyébként február 10-én, a sepangi teszten fog újra motorra ülni hivatalos eseményen, ahogyan természetesen a mezőny többi tagja is.

Az LCR Hondánál is nagyobb a baj, mint gondolták

0

Lucio Cecchinello, az LCR Honda csapattulajdonosa visszatekintett a 2022-es szezonra, amely a vártnál trükkösebbnek bizonyult. Az olasz elmagyarázta, hogy csapata hogyan birkózott meg a nehézségekkel.

A Honda versenyzői nehéz szezont éltek át idén. Marc Márquez, aki a 20 világbajnoki fordulóból csak tizenkettőn indult, a tizenharmadik helyen végzett a bajnokságban. Csapattársa, Pol Espargaró a 16. helyen, a két LCR Honda-pilóta, Álex Márquez és Takaaki Nakagami pedig a 17. és 18. helyen végzett a bajnoki tabellán, közvetlenül a spanyol mögött.

Az LCR csapat tulajdonosa, Lucio Cecchinello ennek megfelelően pozitívan értékeli a szezont. Az olasz a „GPOne.com” munkatársainak adott interjúban elmondta:

„Marc mellett – akiről tudjuk, hogy az átlagosnál magasabb szinten versenyez – Pol, Álex és Taka a 16-18. helyen végzett az összesített tabellán. Tehát a vártnál nagyobb problémáink voltak.”

„A nehézségek ellenére mindig megpróbáltam a szarvánál fogva megragadni a bikát. Soha nem adtuk fel, hanem továbbra is keményen dolgoztunk, és a mi csapatunk szinte mindig utolsóként hagyta el a paddock-ot este.”

„Még akkor sem adtuk fel sem, amikor már egyértelmű volt, hogy nem tudjuk folytatni a munkát Álex Márquezzel. Elég nyilvánvaló, hogy nem hoztuk a kívánt eredményeket, és ez természetesen frusztráló volt. Ha csak azért leszel pontszerző, mert néhány másik versenyző bukott, az minden, csak nem könnyű.”

Kiderült, kinek a testi adottságai jelentik a legnagyobb előnyt, illetve hátrányt a MotoGP-ben

0

Míg a Moto2 és a Moto3 a minimális súlyt a versenyző és a motor kombinált értékei alapján határozza meg, a MotoGP-ben nem ez az eljárás él.

A MotoGP-ben a kombinált súly kérdése régóta húzódó vita, mivel a fizikailag nagyobb versenyzők úgy érzik, hogy igazságtalanul szenvednek hátrányt.

Scott Redding (78kg/185cm) és Danilo Petrucci (80kg/181cm) korábbi kérései süket fülekre találtak.

Luca Marini, aki 69kg/184cm-es súlyával a MotoGP jelenlegi rajtrácsának legmagasabb versenyzője, nem ért egyet. Nem a tiszta kigyorsítás az, amit a legnagyobb hátránynak érez, hanem a gumik „terhelése” és „energiája”, ami a kigyorsításhoz szükséges.

Az olasz, aki korábban a Moto2-ben a versenyző és a motor együttes 217 kg-os súlyhatára fölött versenyzett, azt mondta:

„A Moto2-ben van egy minimális [kombinált] súly, és én túlléptem a limitet, de [csak] 4 kg-val. A MotoGP-ben ez sokkal nehezebb. Próbálok szigorúbb lenni magammal az edzéseimet és a diétámat tekintve, mert nincs [kombinált] minimum súly, így olyan 10kg-os különbségek is lehetnek köztem és egy másik Ducati versenyző között. Még ha sok erőnk is van, ez sokat változtat a motor viselkedésén, és azon is, hogyan terheljük a gumikat. Én jobban megterhelem a gumikat, mert több kilóval több energiát kell a gumiba tenni ahhoz, hogy ugyanúgy gyorsulj. Nem arról van szó, hogy veszítesz a kigyorsításnál, de az energia, amit a gumiabroncs igényel, több. Szóval nagyon óvatosnak kell lenned a hátsó gumival, különösen azért, mert nem akarod annyira elhasználni.”

„Nem értem, hogy eddig miért nem hozták be a kombinált súlyt a MotoGP-be. Nem tudom, hogy miért. Ez valami igazán demokratikus dolog, szerintem” – mondta Marini.

„Miért kell egy nehéz versenyzőt büntetni valamiért, ami csak a természetéből fakad? Ez egy értelmetlen dolog szerintem.”

A technikai szabályok megváltoztatásához azonban a gyártók egyhangú hozzájárulása szükséges, legalábbis néhányuknak nem tetszik az ötlet, hogy a gépüket különböző súlyokkal futtassák, mivel a ballasztra van szükség a kombinált súly eléréséhez a könnyebb versenyzőknél.

„A gyártók nem akarnak ballasztot használni. Továbbra is úgy akarnak versenyezni, mint most, és nem gondolkodnak azon, hogy ha egy kisebb versenyzőjük van, akkor hova kellene ballasztot tenniük, amivel esetleg befolyásolhatják a motor viselkedését.”

„Szerintem [a kombinált súly] olyasmi, amiről az IRTA-nak, a Dornának kell döntenie, nem a gyártóknak.”

Kombinált minimum súly a különböző kategóriákban:

Moto3 kombinált minimum súly (motor + versenyző) = 152 kg.
Moto2 kombinált minimális súly (motorkerékpár + versenyző) = 217 kg
MotoGP minimális súly (motorkerékpár) = 157kg

A 2022-es MotoGP-mezőny súly/magasság statisztikája:

Versenyző Súly Magasság
Remy Gardner 72kg 178cm
Álex Rins 72kg 176cm
Takaaki Nakagami 70kg 175cm
Luca Marini 69kg 184cm
Joan Mir 69kg 181cm
Fabio di Giannantonio 68kg 175cm
Andrea Dovizioso 68kg 165cm
Francesco Bagnaia 67kg 176cm
Johann Zarco 67kg 171cm
Aleix Espargaró 66kg 180cm
Fabio Quartararo 66kg 177cm
Cal Crutchlow 66kg 170cm
Álex Márquez 65kg 179cm
Marc Márquez 65kg 169cm
Franco Morbidelli 64kg 176cm
Jack Miller 64kg 173cm
Maverick Viñales 64kg 171cm
Miguel Oliveira 64kg 170cm
Enea Bastianini 64kg 168cm
Raul Fernandez 63kg 177cm
Darryn Binder 63kg 175cm
Pol Espargaró 63kg 171cm
Brad Binder 63kg 170cm
Jorge Martín 62kg 168cm
Marco Bezzecchi 61kg 174cm