A MotoGP-vel és a Fomra-1-gyel is partneri viszonyban álló Brembo mérnöke elárulta, hogy az ő szempontjukból mik a hasonlóságok és a különbségek a két sorozatban. Azt is elmondta, hogy a kétkerekűek között ki volt számukra a leghasznosabb versenyző.
Ahogyan a MotoGP a két-, úgy a Forma-1 a négykerekűek világának a csúcskategóriája. A két sorozat között azonban nagyon szűk az átjárás, főleg manapság, ez pedig pláne ritka, hogy egy személy vagy egy szervezet mindkét szériában egyszerre legyen jelen. Úgy pedig főleg, hogy mindkét kategória összes csapatával valamilyen kapcsolatban áll.
Ez utóbbi igaz a Brembóra, amely mind a MotoGP, mind az F1 kizárólagos fékrendszer-beszállítója. A vállalat egyik mérnöke, Mattia Tombolan elárult néhány részletet a két kategória közötti hasonlóságokról, illetve különbségekről. Természetesen utóbbiból rengeteg van, de azért van olyan terület, ahol a két széria nagyjából ugyanazt követeli meg.
„Mondjuk azt, hogy a két gép fékrendszere nagyon hasonlít, mivel alumíniumból készült féknyergek és nagy ellenállású anyagok alkotják – nyilatkozta a MARCA-nak. – Emellett sok karbonelemet használunk, bár vannak lényeges különbségek. Az F1-ben aerodinamikai szempontból jobban lehet dolgozni a tárcsát érő levegővel, ami lehetővé teszi, hogy többet játsszunk a különböző konfigurációkkal. A csapatok jók az egyedi megoldások kifejlesztésében. Nehéz azt mondani, hogy bármit is át lehet ültetni a MotoGP-be, mert ott a tárcsánál nehéz finom légáramlást kialakítani. Az elmúlt évben fejlődött az aerodinamika, és ennek része az is, hogy miként lehet kevesebb hőt juttatni a tárcsákra.”
Az olasz mérnök egy, a versenyzőkkel kapcsolatos érdekességekre is felhívta a figyelmet. Elárulta, hogy a fékezésnél a motorosok bizonyos szempontból „fejlettebbek”, ami persze nem azért van így, mert jobb képességekkel rendelkeznének az F1-es pilótákénál. Mindez pusztán a munkaeszközük adottságaira vezethető vissza.
„Ez két különböző világ, és látható, hogy a motorosok finomabban [tudnak bánni a fékkel], mert nem a lábukkal, hanem az ujjaikkal fékeznek, így a legkisebb eltérést is érzik – magyarázta. – Egyfelől rendkívül közel állnak egymáshoz, másfelől viszont egymás ellentétei, bár a féknyereg építési módját a MotoGP-ben is alkalmazzák. Erről mindkét technikai csapatunk beszél.”
Tombolan azt is elmondta, miért könnyebb a MotoGP-vel együtt dolgozni, mint a Forma-1-gyel. Bár utóbbinak is megvannak az utánpótlás-szériái a Forma-2, illetve az annál is alacsonyabb kategóriák révén, az ottani autók azért jelentősen eltérnek az F1-esektől, így ezeket a sorozatokat nem igazán lehet kísérleti nyúlnak használni. Ellentétben a MotoGP-vel.
„A MotoGP-nek idézőjelesen az a szerencséje, hogy vannak alacsonyabb kategóriák, a Moto2 és a Moto3 – jelentette ki Tombolan. – Az [épített] és az utcai pályák között a karbonelemek jelentik a különbséget. Az utcai pályákon nem lehet teljes mértékben karbonelemeket használni, mert nagyon magas hőmérsékleten van a működési tartományuk. Ezeknek a bajnokságoknak a létezése viszont lehetővé teszi, hogy korábban hozzuk be az újításokat. Az F1-ben ez hosszú időt vesz igénybe. Sok év kellett ahhoz, hogy az utcai helyszíneken karbon-kerámia [fékeket] használjunk.”
Doviziosóból profitáltak a legtöbbet
A Brembo nemcsak a csapatok mérnökeivel, hanem természetesen közvetlenül a pilótákkal is kapcsolatban áll, és nagymértékben támaszkodik az ő visszajelzéseikre. Az olasz szakember arról is beszámolt, hogy ebből a szempontból melyik motoros beszámolói bizonyultak a leghasznosabbnak számukra. Pechjükre az említett versenyző idén visszavonult.
„Andrea Doviziosót mondanám – válaszolta arra a kérdésre, hogy ki nyűgözte le a leginkább őket. – Nemcsak azért, mert képes volt újra meg újra hatékonyan és keményen fékezni, hanem mindenekelőtt a kanyarbemeneti fázisoknál mutatott érzékenysége miatt, nagyon pontosan tudott reagálni ránk. Számunkra nagyon nehéz lefordítani a tudomány nyelvére, számokra azt, amit a versenyző mond, de elengedhetetlen, hogy ezt megtegyük. Mi mérnökök vagyunk, ezzel dolgozunk. Dovi szinte egy műszer volt, rendkívül pontos visszajelzéseket adott nekünk. Ha a legapróbb dolgot megváltoztattuk, ő azt is érezte. Ez nagyon fontos volt számunkra az előrejelzések szempontjából.”
