Marc Márquez: Nem éreztem fájdalmat

Marc Márquez válláról hatalmas kő esett le a Japán GP-n. „Mivel nem voltak fájdalmaim, ezért tudtam támadni Oliveirát a finisben” – mondta a spanyol.

Marc Márquez méltán lehet büszke teljesítményére, hiszen szombaton megszerezte a pole pozíciót Motegiben, míg a futamon a 4. helyen ért célba. Ez mindössze a második versenyhétvégéje a spanyolnak visszatérése után.

Az eredménylistára pillantva Marc Márquez fölényét mi sem mutatja jobban, minthogy a legjobb hondás lett, 12. Pol Espargaró, 13. Alex Márquez, 20. Nakagami, akit az aragóniai bukás megviselt.

„Nagyon-nagyon boldog vagyok, különösen azért, mert ez egy stabil, egyenletes verseny volt” – jegyezte meg elégedetten a hatszoros MotoGP-világbajnok. „A legfontosabb, hogy a teljes versenytáv alatt nem éreztem fájdalmat. A karom valóban lomhának éreztem, a végére elfáradtam. De semmi sem fájt, ami azért fontos, mert emiatt tudtam támadni Oliveirát az utolsó két körben. Régen volt már, hogy a verseny utolsó két körében képes voltam támadni egy elöl haladó versenyzőt. A negyedik felkarműtétem előtt mindig fájdalmaim voltak a verseny ezen szakaszában. Emiatt mindig nehéz volt fenntartani a koncentrációt.”

„Ma elfáradtam, de egyébként mindent kézben tartottam – folytatta Márquez. „Boldog vagyok.”

„Ilyen eredményekkel, még az edzéseken is, egyre nő az önbizalmam” – mondta a spanyol. „Fokozatosan egyre nyugodtabb vagyok. Ahogy pénteken is mondtam, ezen a pályán kevésbé jönnek elő a motorunk gyenge pontjai. Ezért voltam gyors az FP1-től kezdve. Ugyanazt a motort használjuk, mint Aragónban. De közelebb vagyunk az ellenfelekhez. Ez sokat segít nekünk.”

„Az egyetlen balszerencse a versenyen az volt, hogy a lágy hátsó gumit vettem fel – sajnálkozott Márquez. „Rögtön az elején támadni akartam vele, de az első körben volt egy kis problémám. Emiatt sok időt vesztettem, sok versenyző megelőzött. Szerencsére tudtam változtatni a mappingen, és a probléma megszűnt. Ez csak egy kis gond volt, de amikor az ember egy szoros mezőnyben van, a következmények nagyok. Utána nyugodtan le tudtam vezényelni a versenyemet.”

Megkérdezték tőle, hogy fizikailag újra 100%-os-e. „Nem, nem” – legyintett. „Egyetlen kör erejéig nem állok messze attól, hogy úgy menjek, ahogyan elképzelem. De amikor a váratlan események – például a motor rázkódása fékezéskor vagy irányváltoztatáskor – kontrollálásáról van szó, még mindig küszködöm egy kicsit. Ezen még dolgoznom kell és fejlődnöm. Nem szabad elfelejtenünk: ez még csak a második verseny volt a visszatérésem után.”