Négy egykori spanyol világbajnok motorversenyző beszélgetett a rivalizálás hiányáról, amely a mai MotoGP-ben észlelhető. Dani Pedrosa és Jorge Lorenzo felidézték az egymással folytatott párharcukat, utóbbi pedig arra is kitért, hogy milyen eszközökhöz nyúlt Valentino Rossi ellen.
Jorge Lorenzo több interjúban is panaszkodott arra, hogy a mai MotoGP-ben nincsenek valódi rivalizálások. Olyanok, mint amilyeneket Valentino Rossi, Dani Pedrosa vagy Marc Márquez ellen folytatott. A 35 éves exversenyző ismét beszélhetett erről a témáról, hiszen ez volt az egyik témája egy műsornak, amelyben három másik spanyol világbajnokkal együtt szerepelt.
Lorenzo elmondta, mit hiányol a MotoGP-ből, Ayrton Sennával és Alain Prosttal példálózott
Egészen konkréten a DAZN Cuatro Tiempos című dokumentumsorozatáról van szó, ahol Lorenzo mellett Pedrosa, Àlex Crivillé, valamint Jorge „Aspar” Martínez beszélgetett. Utóbbi azonnal ki is jelentette, hogy őt bosszússá teszi a jelenlegi helyzet a MotoGP-ben, és szerinte a mostani versenyzők túlságosan is barátkoznak egymással.
„Ez jobbá teszi az embert – utalt a rivalizálásra a 80, illetve 125 köbcentiméteres kategóriában összesen négy vb-címig jutó exmotoros. – Most azt látjuk, hogy kezet fognak a sajtótájékoztatón, a versenyek végén megállnak a kanyarnál, hogy köszöntsék egymást. Dühös leszek, amikor ezt tapasztalom, mert az én időmben nem ez volt a helyzet. Ami most van, az nekem túlságosan sok.”
A kvartett második legidősebb tagja, Crivillé 1999-ben ért fel a csúcsra a királykategóriában, akkor Kenny Roberts Jr volt a legnagyobb ellenfele. Az 52 esztendős egykori pilóta elárulta, hogy amerikai riválisa hogyan motiválta magát. „Kenny Roberts mesélte, hogy a szobájában volt egy poszter rólam, amelyet éjszakánként dartsnyilakkal dobált” – mondta.
Pedrosa és Lorenzo már az újabb generációt képviselik, hiszen mindketten a közelmúltban hagytak fel a versenyzéssel, legalábbis ami a MotoGP-t illeti. Előbbinek szintén nem nagyon tetszik az, ami most zajlik a királykategóriában, de hozzátette, teljesen mesterségesen nem lehet párharcot kreálni, hiszen annak kell hogy legyen valamilyen alapja, kiinulópontja.
„Nem ez az, ami hiányzik, hanem arról van szó, hogy nem értem [a helyzetet], mert talán más a versenyzésről alkotott elképzelésem – kezdte. – Ezt nem lehet tettetni, rivalizálás nem generálható a semmiből, valamilyen szempontból valóságosnak kell lennie. Ami Lorenzo és az én esetemet illeti, én nem kedveltem őt, ő pedig nem kedvelt engem, a többi pedig már történelem. Ha a mostani [versenyzők] kijönnek egymással, akkor azzal nem lehet mit kezdeni, hacsak egy napon nem történik valami, amiből probléma lesz.”
A két spanyol közös története már jóval korábban elkezdődött, mint ahogyan a MotoGP-ben debütáltak. Már a 125, illetve a 250 köbcentiméteres kategóriában voltak közös idényeik, és bár akkor még a korkülönbségből fakadóan Pedrosa szerepelt jobban, néha Lorenzo is az élmezőnyben találta magát.
„Egyáltalán nem kedveltük egymást. Ráadásul mindketten spanyolok voltunk, így a legjobb spanyolok akartunk lenni a kategóriában. Emlékszem, hogy a hazai sajtóban több szó esett a 250-es kategóriáról, mint a MotoGP-ről. 2003-ban, amikor elmentünk egymás mellett a paddockban, Dani még csak rám sem nézett. Nem köszöntünk egymásnak vele és Alberto Puigdzsal [Pedrosa akkori menedzsere – a szerk.] sem. Malajziába mentünk, ahol megnyerte a bajnokságot, én pedig harmadik lettem [a futamon]. Az euforikus pillanatban beszéltünk egymással, aztán jött Ausztrália, és ezt soha többé nem tettük meg.”
Lorenzónak persze nem ez volt a legnagyobb rivalizálása, hanem a Valentino Rossi elleni. Ehhez az is sokat hozzátett, hogy amellett, hogy mindketten a mezőny legjobbjai közé tartoztak, hosszú éveken át csapattársak voltak a Yamahánál. A legemlékezetesebb idény talán a 2015-ös volt, amikor a feszültség tényleg a tetőfokára hágott.
Lorenzo őszintén beszélt a Rossival való hullámzó kapcsolatáról
„Kerestem a rivalizálást, mert egy ellenség motivált engem, segített, hogy a pályán erősebb legyek magyarázta. – 2015-ben nem nagyon volt összecsapásunk a pályán, de érezhető volt a versengés, még akkor is, ha nem harcoltunk a győzelemért, vagy ilyesmi. Néha én nyertem, máskor ő, de a rivalizálás egészen a végéig ott volt a levegőben. Ezt a médiából is észre lehetett venni, én mondtam valamit, Valentino pedig válaszolt. A sajtóból úgy lehetett érzékelni, hogy nem kedveljük egymást, és nem állunk szóba egymással.”
Sokan élvezik, mások nem kedvelik, de mindenképpen tény, hogy egy ilyen párharcnak nagyon is része a lélektani hadviselés. Ebben pedig igencsak messzire elmentek, olyannyira, hogy a sajtót is igyekeztek felhasználni, legalábbis Lorenzo mindenképpen. A háromszoros MotoGP-világbajnok ugyanis egyszer lényegében saját magának tett fel kérdést egy spanyol újságíró segítségével.
„Azt mondtam neki, hogy »a sajtótájékoztatón kérdezz a bajnokságról, hogy Valentino megérdemelné-e a címet« – emlékezett vissza. – Megtette, én pedig azt válaszoltam, hogy »ha Valentino nyerne, számomra nem lenne megérdemelt, hanem a körülmények eredményeznék«. Nyomást akartam rá helyezni, hogy gyengébbnek érezze magát, és befolyásoljam. A sajtón keresztül is generáltam ezt a rivalizálást, ahogyan Rossi is tette.”