A Hockenheimring versenypálya vezetője, Wilhelm Herz ma 25 éve távozott közülünk. Idézzük fel együtt a német versenyző életútját.
Herz a hesseni nagyhercegségben, Lampertheimben született 1912. január 18-án. Pályafutását 1932-ben kezdte a DKW-nél, majd 1939-ben az NSU-hoz került.
A mesés NSU sebességi rekordmotorok története 1937-ben kezdődött, amikor Albert Roder mérnök elkészítette egy kéthengeres közúti versenymotor terveit. A nemzetközi nagydíjversenyek az 1930-as évek során borzasztóan népszerűvé váltak, és a brit egyhengereseket a korszak végén a fantasztikus teljesítményre képes német és olasz kompresszoros, többhengeres gépek legyűrték.
A német gyár 1938 és 1939 folyamán szerény sikerrel versenyzett a kompresszoros motorjaival, de az igazán nagy győzelmek mindig elkerülték az NSU-t, mert az ikermotorok nem voltak annyira közúti közlekedésre alkalmasak, mint ellenfeleik. A 350-es és az 500-as modellek pálya menti súlya 440 és 486 font volt. Magas súlypontjuk miatt az ikermotorok szűk kanyarokban nehézkesek voltak. A többi motorkerékpár túl sokat nyert a kanyarsebességben ahhoz, hogy az NSU valaha is visszanyerje azt az egyenesekben.
Aztán jött a II. világháború, és az NSU gyárat súlyosan lebombázták. Valójában nem volt sokkal több, mint egy halom törmelék, ami Wilhelm Herzet 1946 tavaszán fogadta, amikor visszatért a háborúból. Herz a háború előtti időkben az NSU egyik legjobb versenyzője volt, és abban a reményben tért vissza, hogy épségben találja a pompás fújt versenygépeket, hogy újra végigüvölthesse a klasszikus GP-pályákat.
Wilhelm csak az egykor büszke vállalat romjait találta, ezért ásni kezdett – kézzel. A téglák és csavart acélgerendák alatt feltárt néhány alkatrészt – egy erősen rozsdásodó motort, egy elhajlott vázat, egy pár kereket, egy első villát és egy sebességváltót. Wilhelm elmagyarázta a foglalkozási hatóságoknak a tervét, hogy újjáépíti a gépet.
Otthon megkezdődött a 350 köbcentis modell lebontásának, majd újjáépítésének fáradságos munkája. 1947 őszére Wilhelm befejezte a projektet, és a motornak megadta a háború utáni első szellőztetést. A gép 130 mérföld/órás sebességet ért el. 1948 folyamán Herz számos hazai országúti versenyt nyert az NSU-val, majd 1949-ben újra csatlakozott a céghez, mint üzemi versenyző, mivel addigra a gyárat újjáépítették.
A következő lépés egy új burkolat építése volt. Ehhez a gyár mérnökei a stuttgarti egyetem szélcsatornájába mentek aerodinamikai kutatásokat végezni. Herzet görnyedt helyzetben ültették fel a kerékpárjára, és megkezdődött a Wilhelm és a kerékpárja köré formázott héj megformálása. Összesen 23 tervet próbáltak ki, amíg meg nem találták a megfelelő kombinációt.
1956-ra a gépeket késznek nyilvánították, és augusztusban a csapat megérkezett Bonneville-be. Mire végeztek, a rekordok könyve iszonyatos csapást kapott. A futamok azonban nem teltek el incidensek nélkül, hiszen Herz több mint 180 km/órás sebességnél karambolozott egy szivar alakú 250 köbcentis modellel. Ezt megúszta, és másnap megkezdődött a keresés a megfoghatatlan 200 mérföld/órás sebességre.
Amikor a Delphin III névre keresztelt 500 köbcentis modellel megkezdődtek a futamok, kiderült, hogy Wilhelm feje és a pilótafülke teteje a pálya sok bukkanója miatt meglehetősen élesen érintkezett egymással. Ez igazi csapás volt az NSU tervére, mivel a mérnökök nem számítottak ilyen durva pályára. Az egyetlen megoldás az volt, hogy eltávolították a pilótafülke burkolatának tetejét, ami felborította az áramvonalas aerodinamikát. A sebességcsökkenés elkerülhetetlen volt, és a stabilitás miatt is aggályok merültek fel.
Herz azonban még mindig magabiztos volt. Augusztus 4-én reggel a bonneville-i hajnal csendjét a twin kipufogójának sikolya törte meg. Az új rekord 210,64 mph volt, ezzel először sikerült két keréken elérni a kétszázas határt.
A német 1954-től 1992-ig a Hockenheimring vezetője volt, amely nemzetközi hírnévre tett szert, különösen azután, hogy a Nürburgringet túl veszélyesnek nyilvánították a nemzetközi motorsport számára, mivel akkoriban a MotoGP és a Forma-1 németországi fordulóinak is otthont adott.
Wilhelm Herz a motorsport terén szerzett érdemeiért az egykori német elnök, Theodor Heuss 1952-ben a Silbernen Lorbeerrel tüntette ki, majd később a híres kancellár, Helmut Kohl is elismerte érdemeit, ahogy Hockenheim városa is.
2006-ban Heinz Herz, Wilhelm Herz fia, a BUB Enterprises (a BUB Seven streamliner gyártója) a Delphin III másolatát kapta ajándékba a Bonneville Salt Flats-en 1956-ban felállított világrekord 50. évfordulója alkalmából.