back to top
2024. december 06. 05:40
KezdőlapMoto2Márquez és Lorenzo már a múlt - az ő sisakját akarja most...

Márquez és Lorenzo már a múlt – az ő sisakját akarja most minden motoros Spanyolországban

Pedro Acosta Moto2-es pályafutása nem indult zökkenőmentesen. A 18 éves spanyol versenyző, végül magára talált, és az Év Újonca címet is bezsebelte. A SPEEDWEEK.com-nak elárulta, hogyan jutott el idáig, és milyen meglepetések érik hazájában.

Egy olyan országban, mint Spanyolország, nem könnyű kitűnni a tömegből. Még akkor sem, ha az ember motorversenyző. A favorit természetesen Marc Márquez, és hiába nagyon tehetséges egy-egy pilóta, az ő népszerűségével nehéz felvenni a versenyt. Vagy gondoljunk csak Joan Mirre, aki szintén spanyol, és szintén világbajnok.

Pedro Acosta azonban valamit nagyon jól csinál, ugyanis a karácsonyi forgatagban piacra dobott sisakreplikát úgy viszik, mint a cukrot.  Egész Spanyolországban, sőt Andalúziában is gyakorlatilag „minden motoros ilyen sisakot visel.”

„Amikor az összes motoros, akit látsz, Pedro Acosta replikát visel, megkérdezed magadtól: „Mi folyik itt?” Amikor fiatalabb voltam, mindenhol Rossi, Márquez és Lorenzo replikákat láttál… Nem tagadom, elégedettséggel tölt el, amikor aztán meglátod a saját sisakodat – és ezek abban a régióban készülnek, ahol élek.” – magyarázta Acosta.

A SPEEDWEEK.com a Red Bull KTM Ajo csapat fiatal sztárjával beszélgetett, aki első Moto2-es szezonjában három győzelemmel a világbajnokság ötödik helyén végzett.

„Decemberben kicsit lazábbra vettem a tempót, de január óta teljes gőzzel edzek. Alig várom, hogy elkezdődjön a szezon. Azt hiszem, mióta visszatértem a sérülésem utáni szünetről, én szereztem a legtöbb pontot az előző idényben. Két futamot nyertem, és nagyon-nagyon ritkán buktam. Ez azért is volt fontos, mert a szezon elején öt verseny alatt 15 alkalommal buktam… Ez sok volt ahhoz képest, amihez a Moto3-ban hozzászoktam. Mugello után egy keveset változtattunk a motoron, ez pedig működött.  Elkezdtük visszanézni az edzéseket, hogy hogyan motoroztam, hogyan motoroztak a gyors srácok, és hogy min kell változtatnom, így kevesebbet kellett a motoron ülnöm. A Moto2 egy olyan géposztály, amely inkább a versenyzőről, mint a motorról szól. A Le Mans-i baleset nagyon megrázó volt számomra – az első verseny volt, ahol tényleg az élen álltam, és elszúrtam. Megtanultam a leckét: 0,01 másodperces előnnyel is meg lehet nyerni egy versenyt. Tehát nem szükséges öt másodperccel nyerni. Ha ezt megérted, másképp közelíted meg a dolgot.”

Nyilvánvaló, hogy a Red Bull KTM Ajo csapata tudja, mit csinál. Mennyire fontos Acosta számára, hogy olyan ember álljon mellette, mint Aki Ajo?

„Fontos, hogy valaki ilyen tapasztalattal rendelkezzen, a Moto3-ban is nagyon sokat segített. Fiatal voltam. Az emberek beszélnek rólam, a kamerák minden lépésemet figyelik. A csapat azon volt, hogy ennek ellenére, nyugodt maradjak.”

„Amikor valaki, mint Aki, olyan dolgokat mond, hogy: ha nem működik, az sem baj, azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, akkor rájössz, hogy tényleg ez a cél és nem feltétlen a bajnoki cím. A négy nullázás után sem adta fel. Még Le Mans-ban sem, amikor is nyerhettünk volna, de kiestem, mert makacs voltam. Amikor végül nyertünk Mugellóban, Aki azt mondta: » Felesleges volt neked mondani bármit is, mert úgyis neked fájt a legjobban «.”

„Megértettem, amikor kritizáltak. Kétszer buktam Katarban, kétszer Indonéziában, ugyanígy Argentínában és Austinban. Egyszer Jerezben, majd Le Mans-ban is kiestem… Hat futam alatt taccsra vágtam a csapat költségvetését. Aki a maga módján magyarázta el nekem: » Nézd, ha az FP1-ben mindössze hét kör után buksz, akkor nem szerzel tapasztalatot a motorral. Nem szerezhetsz tapasztalatot a pályáról és a gumikról, és nem tudjuk jól beállítani az autót. Nyugodj meg az FP1-ben, és tedd meg a tíz-tizenkét kört. Gyűjtsd össze az információkat, és meglátod, milyen jól fog menni az egész hétvége. Ha jó érzéssel fejezed be az első edzést, akkor úgy állítjuk be a motort, ahogyan szeretnéd. Más lesz a hétvége, mint amikor hét kör után kiesel«.”

Aki hozzáállása megértette velem, hogy nem az első edzésen kell elsőnek lenni, hanem a versenyen.