Visszaszámlálásunk utolsó előtti állomásához érkeztünk, hiszen rövidesen kezdetét veszi az idei első MotoGP-főfutam. Ezúttal az 5 világbajnoki címet szerző Mick Doohan került a fókuszunkba, aki többek között a 2-es rajtszámmal versenyzett.
Michael „Mick” Sydney Doohan 1965. június 4-én született Brisbane-ben. Kora legnagyobb versenyzője volt 5 egymást követő 500 köbcentis világbajnoki címével. Csak Giacomo Agostini, Valentino Rossi és Marc Márquez szerzett több bajnoki címet a királykategóriában. Doohan minden bizonnyal a sportág egyik legnagyobb versenyzője.
Kezdetben Doohan az ausztrál Superbike-bajnokságban indult a késő 80-as években, emellett a világbajnokság néhány futamán is pályára gurult. Szám szerint ez négy alkalommal történt meg, amelyből háromszor futamot is tudott nyerni. Azon kevés versenyzők közé tartozik ezzel, akik mind a királykategóriában, mind a Superbike-világbajnokságon győzelmet tudtak aratni. 1989-ben debütált a Honda nyergében az 500 köbcentis kategóriában, egy NSR 500 kétütemű motorkerékpárral. Újonc évében a 9. helyen zárta a szezont, majd évről évre egyre meggyőzőbb teljesítményt nyújtott. Az 1990-es szezon végén Doohan megszerezte első győzelmét a Magyar Nagydíjon, és végül összesítettben a harmadik helyen végzett.
1991-ben honfitársával, Wayne Gardnerrel a suzukai 8 óráson egy csapatot alkottak és meg sem álltak a győzelemig. 1992-ben úgy tűnt, hogy közeledik első világbajnoki címéhez, amikor súlyosan megsérült egy edzésen a holland verseny előtt. Kórházi fertőzés miatt maradandó sérülést szenvedett a jobb lábán, ráadásul egy ponton a láb amputációjának veszélye is fennállt. Lábának megmentését a híres motorsport-klinikus, Dr. Claudio Costának köszönheti, aki egy forradalmi eljárással segített az ausztrálnak, amelynek köszönhetően a pilóta négy fordulóval később már újra motoron ült.
Doohan sérülésekor 65 ponttal vezette a bajnokságot, de az eset következtében nyolc hétig nem tudott rajthoz állni. Csupán az utolsó két futamra tudott visszatérni, ami nem volt elég arra, hogy megelőzze a Yamaha versenyzőjét, Wayne Rainey-t, aki ezzel sorozatban harmadszor nyerte meg a bajnoki címet.
Az 1993-as szezonja arról szólt, hogy visszanyerje egészségét, hogy a legmagasabb szinten tudjon versenyezni a Hondával. Doohan problémájára Jeremy Burgess (később Valentino Rossi főmérnöke lett) találta meg a megoldást, aki felszerelt egy olyan hátsó fékvezérlőt motorjára, amelyet nem a lábával, hanem a hüvelykujjával tudott működtetni.
1994-re teljesen magára talált, és ezután 5 szezonon keresztül dominálta a bajnokságot, zsinórban öt alkalommal nyerte el a koronát. 1997 volt a legsikeresebb szezonja, amikor 15 futamból 12-t megnyert, további két alkalommal pedig a dobogó középső fokán végzett. A szezon utolsó versenyén ezt a teljesítményt még fokozhatta volna, de hazai futamán kiesett, miközben több mint hat másodperccel vezette a versenyt. 1996 júniusában Doohant az ausztrál rend tagjává avatták az motorversenyzéshez való hozzájárulásáért.
1999-ben Doohan még egy balesetet szenvedett, ezúttal a Spanyol Nagydíj kvalifikációján. Ismét több helyen eltörte a lábát, majd ezt követően bejelentette visszavonulását. Az ausztrál versenyző elmondta, hogy a balesetben szerzett sérülései nem gyógyultak meg teljesen, és többek között a bal karjában maradandó idegkárosodást szenvedett. A MotoGP-legenda összesen 11 szezonon indult az 500 köbcentisek mezőnyében, ami 137 futamot jelentett, melyből 54 alkalommal győzni tudott és összesen 95 alkalommal állt a dobogón. Ez nem semmi statisztika, hiszen indulásainak 69%-a végződött a pódiumon, 39%-a pedig győzelemmel ért véget. Az ausztrál pilóta a visszavonulása után a Hondánál maradt, mint tanácsadó, amely egészen 2004-ig tartott.
Doohan 2006-ban feleségül vette Selina Sinest Mick, aki két gyermekkel ajándékozta meg, Allexisszel és az F2-versenyzővel, Jackkel. Jack Doohan 2021 óta versenyez az F2-ben, 2 éve immár az Alpine Akadémia kiválóságaként.
1998. áprilisában az ötszörös bajnok MotoGP-legenda lehetőséget kapott arra, hogy a spanyolországi Circuit de Catalunya aszfaltcsíkján kipróbáljon egy Forma-1-es autót, a Williams FW19-et. Az autó vezetése nehézkes volt számára, ráadásul egy szalagkorlátnak ütközött.
Nem csak a motorokkal és autókkal való száguldást tapasztalta meg az ausztrál versenyző. 2015-ben az amerikai Mike Mangolddal szállt versenygépbe a G repülés előtt a Red Bull Air Race világbajnokság második szakaszán a japán Chibában.
