Danilo Petrucci elárulta, óriási fájdalmakkal kellett megküzdenie a Superbike-világbajnokság misanói hétvégéjén. Az olasz versenyző nagy eredménynek tartja a teljesítményét azok után, amit orvosa a balesetet követően mondott neki.
Azok után, hogy a két héttel korábbi teszten már ott volt, Danilo Petrucci az előző hétvégén versenyzett először azóta, hogy bő két hónappal ezelőtt súlyos balesetet szenvedett. A Barni Spark pilótája motokrosszedzés közben bukott, aminek következtében kórházba kellett szállítani, és több műtétet is el kellett végezni rajta.
Újabb súlyos motokrosszbaleset: Petruccinak több csontja is eltört, meg kellett műteni (kép)
Az olasz versenyző egyebek mellett kulcs- és állkapocscsonttörést szenvedett, arra pedig esélye sem volt, hogy az asseni fordulóban részt vegyen. Ám annak ellenére, hogy kezdetben a táplálkozás is gondot okozott neki, Misanóban már ott volt a mezőnyben, és összességében jól szerepelt. Pedig a fájdalmai nem múltak el teljesen.
„Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek – nyilatkozta a hétvége korábbi szakaszában. – Nincsenek nagyobb sérüléseim, így szinte száz százalékosnak érzem magam. Még szükségem van egy kis időre, de nagyon örülök, hogy újra itt lehetek a paddockban. Néhány nap múlva megpróbálok újra motorozni. Nehéz elfogadni, mert a testem kilencvenöt százalékban rendben van, de a jobb vállamban elég nagy fájdalmat érzek. Ez gondot okoz, amikor fékezek, ilyenkor nagy fájdalmat érzek. Amikor felengedem a féket, és az egyenesben vagyok, nem érzek fájdalmat.”
Petrucci nem várt magától sokat a hétvégén, csupán annyit szeretett volna, hogy mind a három futamot be tudja fejezni. A pénteki nap elején még nem volt problémája, ám aztán ez hamar megváltozott, és egy kis extra pihenőre is szüksége volt. Elárulta, nem magával a töréssel volt gond, hanem annak egy járulékos következményével.
„Pénteken délelőtt egész jól éreztem magam, és nem voltak nagy fájdalmaim – fogalmazott. – Az első edzés elején még rendben voltam. Nem éreztem magam annyira jól a motoron, mint a májusi teszten. A tréning végén kezdtem érezni egy kis fájdalmat. Az első gyakorlás végén elég nagy bajban voltam, ezért úgy döntöttünk, hogy a második edzés első felét kihagyjuk. Az ember mindig nehezen tudja elképzelni, hogy milyen fájdalmat fog érezni, így rendre jóval nagyobb fájdalmat érez a vállában, mint amekkorára számított. A vállammal nagyon küszködöm. A töréssel kapcsolatban stabil a helyzet, de nagyon begyulladt. Minél többet használja az ember, minél többet veszi igénybe az izmokat, az inakat, és így tovább, annál rosszabb lesz.”
Petrucci a fájdalmai ellenére tisztességgel helytállt a hétvége során. A Superpole-on a tizenkettedik helyet szerezte meg, míg az első futamon kilencedikként ért célba, amit aztán a Superpole versenyen meg tudott ismételni. A második viadalon pedig jött az igazán nagy bravúr: Axel Bassanit legyőzve a hatodik pozícióban látta meg a kockás zászlót. Mindez igazán figyelemre méltó eredmény, tekintve, hogy orvosa mit mondott neki a balesete után.
Razgatlıoğlu megcsinálta a tökéletes hétvégét, hatalmas fölénnyel nyerte a második misanói versenyt
„Ez elképesztő – jelentette ki a Superbike-vb hivatalos honlapjának. – Nem számítottam rá, hogy itt leszek. A szombati nap után azt hittem, baj lesz. Nem tudtam, hogyan csináltam. Aztán reggel felébredtem, és nem tudtam, miként fogom végigcsinálni a két futamot. A Superpole versenyen nem igazán rajtoltam jól. Aggódtam a bukás miatt. Sok pilóta megelőzött, de nagyon agresszívak voltak egymással szemben, így egymásnak mentek. Néhány kör után a kilencedik helyen találtam magam, és mondtam, hogy »ó, tökéletes«. A második futam előtt, miután elhagytam a bokszot, a négyes kanyarban fékeztem, és nagy fájdalmat éreztem. Felálltam a rajtrácsra, és azt mondtam a csapatomnak, hogy »talán megteszek néhány kört, és meglátjuk«: Úgy éreztem, mintha kést döftek volna a vállamba. A rajt nagyon jól sikerült. Az első néhány kanyar rendben volt, és tudtam tartani a tempót, még ha nagyon fájdalmas is volt. Láttam, hogy Bassani nincs messze előttem, így vele mentem, mert megpróbáltuk lehagyni a mögöttünk lévő versenyzőket. Bajban volt, én pedig el tudtam menni mellette, de az utolsó négy kör rémálom volt. Amikor áthaladtam a célvonalon, úgy éreztem, mintha valaki megszúrta volna a jobb vállamat. Fájdalmaim voltak. Elképesztő érzés, mert nagyon fájt, ugyanakkor eszembe jutott, hogy a baleset után az orvos azt mondta, hogy »nem tudom, képes leszel-e újra motorra ülni«, és két hónap után hatodik lettem. Vegyes érzéseim vannak, a fájdalom és az öröm elegye, amitől a sírás kerülget.”