back to top
2024. július 14. 21:26
KezdőlapMotoGPLápos vidék a MotoGP talaja, még akkor is, ha jó a neved

Lápos vidék a MotoGP talaja, még akkor is, ha jó a neved

Minél inkább vérzel, annál erősebbet harap” – így vélekedett nemrég Valentino Rossi védencéről, Pecco Bagnaiáról, amikor Marc Márquez jövő évi gyári szerepléséről kérdezték. Nem véletlen az olasz reakciója, miután a MotoGP a rögtönzött kora nyári szünetben zsongó méhkassá változott az átigazolásokat illetően. Az elmúlt hétvégi, asseni futamon azonban Bagnaia teljesítményével jelezte munkaadója felé, különösebben nem izgatja, kit igazoltak csapattársnak jövőre, továbbra is ő a seriff a háznál.

Tőle kissé szokatlan módon már az első szabadedzésenaz élen végzett, majd azt követően, a bemelegítés kivételével minden alkalommal az első helyen zárt, amikor pályára lépett. Így Pecco Bagnaia a szezonkezdeti megingások után, Mugello után Hollandiában is zsinórban harmadszor állhatott a dobogó tetejére. Ez meglehetősen markáns üzenet a benne kételkedők és az őt eddig kritizálók felé. A címvédő így 10 pontra megközelítette a listavezető Jorge Martínt, akit vasárnapra végül rajtbüntetéssel is sújtottak, az edzésen bemutatott indokolatlanul lassú motorozása miatt.

Így áll a MotoGP-tabella a Holland TT után

Martín ettől függetlenül mindkétszer magabiztos második helyet szállított, és mentette a menthetőt, valamint nyugodtnak tűnt. Bár azt továbbra sem tudjuk, hogy ez inkább a lemondásnak vagy a valós lelki békének volt köszönhető. Mert mióta utoljára találkoztunk MotoGP-témakörben, bizony alaposan átalakult a bajnokság, leginkább a változások, átigazolások miatt.

Például, hogy a Ducati valóban Marc Márquezt igazolta le a gyári csapathoz Bagnaia mellé, ami engem azért meglepett. Ennek okairól és hátteréről ugyan kevesen tudunk, de néhányan továbbra is egy audis kérést sejtenek a dolgok mögött, tekintve, hogy Martín az idén egyértelműen jobb teljesítményt nyújtott eddig Márqueznél. A nyolcszoros világbajnok érkezése ugyanakkor robbantotta a pilótapiacot.

Kiderült, hogy Marc Márquez magával viszi-e a „legjobb barátját” a gyári Ducatihoz

Ennek ellenére megannyi elvarratlan szál kötődik még a gyári csapatban betöltött szerepéhez. A leginkább feszegető kérdés az, hogy vajon Márquez tényleg szakít-e az őt ősidők óta szponzoráló Red Bull-lal, amelynek spanyol vezetése sokáig a személyes menedzsmentjét is ellátta a közelmúltban, vagy esetleg a Monster hátrál ki a Ducati mögül, esetlegesen Valentino Rossi unszolására, mivel a kettejük közötti kapcsolat stabil és sokkal régebbre nyúlik vissza. A Rossi-faktor pedig ez esetben kihagyhatatlan. Itália kilencszeres világbajnoka, tekintettel a Márquezzel való kapcsolatára, nem igazán támogatta a frigyet, és többen úgy vélik, Rossi emiatt alaposan megorrolt a Ducatira. Persze joggal tehetnék fel a kérdést, hogy ez most tulajdonképpen kit érdekel, de ha belegondolnak, úgy vélem, a gyártónak minden kliens fontos. Ha másért nem is, azért mindenképp, hogy a szatellitcsapatok versenyzői minél több adatot szállítsanak a következő évi fejlesztésekhez. Továbbá úgy tűnik, hogy már Rossi sem marasztalja két kézzel versenyzőit a csapatnál, és végeredményben Marco Bezzecchit is támogatta az Apriliához való igazolásban. A szálak tovább bonyolódnak természetesen Rossi Yamahánál betöltött nagyköveti pozíciójával. Így a bolognai gyár számára jelentős érvágás lenne, ha véletlenül talán még a VR46 is motorbeszállítót váltana a jövőben. Hiszen azt se feledjük, hogy a tavulliai a kisebb géposztályokban kizárólag Apriliával szerezte a világbajnoki címeit, a királykategóriában pedig Hondával és Yamahával érte el a legnagyobb sikereit, így ha alaposan felpaprikázta magát Márquez érkezésén, a haragjától semmi sem menti meg Claudio Domenicalit, a Ducati vezérigazgatóját. És noha sokan szeretnék ezt a kérdéskört ignorálni, a legtöbben abban azért egyetértenek, hogy sportpolitikai befolyását ezen a téren nem szabad alábecsülni.

Viszont azt is tudjuk, hogy minden éremnek két oldala van, és bizony akad egy olyan faktor, amiért még Rossi is képes lesz háttérbe helyezni a saját érdekeit: ő pedig a védence, Bagnaia. Hiszen lehet Rossi bármekkora politikus, amíg Bagnaia a gyári Ducati alakulatához tartozik, addig bizony szüksége lesz csapata támogatására ahhoz, hogy további világbajnoki címeket nyerjen, ettől a ponttól fogva ez pedig nem más, mint egy egymásra utalt helyzet.

Rossi szerint Marc Márquez személyében „egy nagyon kellemetlen” csapattársa lesz Bagnaiának

Hiszen nem kell túlgondolnunk a körülményeket, elég mindössze józannak maradni ahhoz, hogy belássuk: ha tavaly sokan azt sejtették, hogy az év végi világbajnoki párharcban a Ducati rokonszenve Bagnaia irányába billent Martínnal szemben, akkor jelen helyzetben, amikor mind Martín, mind pedig jelenlegi alakulata elhagyja a gyártót, a legnagyobb sporttaktikai baklövés lenne biztosítani a legújabb fejlesztéseket Martín számára, hiszen az ebből szerzett tapasztalatait könnyedén magával viheti jövőre az Apriliához, amelynek valóban csak az utolsó simításokra lenne szüksége ahhoz, hogy a motor kiegyensúlyozott legyen, és alkalmas a győzelemre minden hétvégén. Mindez persze igaz a szintén Apriliához távozó Bezzecchire is, aki noha nem gyári motort használ, mégsem hiszem, hogy a gyártó szempontjából kiemelt versenyző lehet még a szezon hátralevő részében.

Martín szerint furcsa helyzetet idézett elő a szakítás a Ducatival: „Nehéz őszintének lennem”

Ugyanakkor egy pillanatig se gondoljuk, hogy egy szatellitcsapat és két erős versenyző elveszítése után Gigi Dall’Igna örömében a Vatikánig szalad. Jelenleg sokkal inkább úgy tűnik, hogy Márquez leigazolásáért a valódi költségeken túl is komoly árat fizettek.

Ezért talán az sem volt véletlen, hogy Dall’Igna – amikor a misanói Superbike-futam előtti percekben James Toseland faggatta – Márquezzel kapcsolatban olyan kitérő, sablonválaszszerű okfejtésbe kezdett, hogy a britek egykori világbajnoka inkább elköszönt tőle, és magára hagyta.

Így, ha a tényeket talán soha nem is fogjuk megtudni, az elmúlt hetek alakulásából arra azért mégiscsak következtethettünk, hogy a Ducati viszonya nem éppen felhőtlen néhány szereplővel. Martín Apriliához történő távozásáról ugyanúgy feltételezhetjük, hogy első felindulásból tette, mint ahogy azt is, hogy számára ez volt az utolsó lehetőség egy versenyképes motor gyári ülésére, így az indulatokon túl a logika is ezt diktálta.

Martín odaszúrt a Ducatinak: Olyan helyre megyek, ahol tényleg akarnak engem

Arra viszont elsőre kevésbé találunk elfogadható magyarázatot, hogy Paolo Campinoti, a Pramac tulajdonosa miért döntött úgy, hogy Ducati motorjait Yamahára cserélje. Bár talán ebben is sokkal több van, mint gondolnánk, hiszen Campinoti sokkal több, mint szimpla csapattulajdonos. Személyében egy olyan iparmágnásról beszélünk, aki mind az üzleti életben, mind a sportpolitikában a legfelsőbb szintet képviseli. Barátai közül talán az egyik legkiemelkedőbb, a Formula One Group elnök-vezérigazgatója, Stefano Domenicali, így az sem volt véletlen, hogy Campinoti motorjain láttuk először az F1 logóját. Sőt, az sem kizárt, hogy tulajdonképpen ő volt hivatalosan az első kapocs a két sportág közötti keresztmarketingben. Giacomo Agostini legtöbbször szintén nála vendégeskedik, de az utóbbi időben már Mick Doohan is kifejezetten a Pramac meghívására érkezik egy-egy versenyhétvégére. Campinoti azért is rengeteget dolgozott az elmúlt közel húsz évben, hogy a Ducatitól versenyképes motorokat kapjon, cserébe pedig körömszakadtáig segítette a gyártót azokban az években, amikor nem ment túl jól a szekér. Így persze joggal feltételezhette, hogy ha egyetlen szatellitcsapat létezik a földön, amely világbajnoki címet nyerhet, az az övé lehet.

Viszont az elmúlt év történései és a legfrissebb bejelentés arra enged következtetni, hogy ezt talán ebben a formában mégsem lehet. Ezek után pedig, ha döntése sokakat meg is lepett, mégis egyértelmű lehet. Hiszen, ha úgy tetszik, feleslegesen utalja át a bolognai gyártó számára évente az eurómilliókat, amikor legfeljebb második lehet. És hát miért is tenné, amikor utalásindítás helyett esetlegesen pénzjóváírás is érkezhetne a számlájára. Mert az utóbbi időben egyre több helyről szivárgott az a pletyka, miszerint nem kizárt, hogy a Yamaha befektetésként tekintett a Pramac csapatára, és inkább ők utaltak, mintsem számlát küldtek. Ez persze meglehetősen meredek, de az elmúlt évek kudarcait nézve egy ideje tudjuk, a hangvillásoknak nagyobb szükségük volt még két motorra, illetve egy szatellitcsapatra az adatok végett, mint egy falat kenyérre. Ilyen helyzetben pedig miért ne fektetnének egy olyan együttműködésbe, ahol a „kliens” a világ legjobb szatellitcsapata?

Marc Márquez tehet arról, hogy a Pramac elhagyja a Ducatit? – erre utalt a csapat tulajdonosa

A jövőre náluk versenyző pilóták személye viszont még kérdéses, hiszen jelenleg egy olyan környezetről beszélünk, ahol a versenyzők inkább szabadulni akartak a Yamahától, mintsem felülni arra. Ugyan keringett már néhány pletyka Toprak Razgatlıoğluról is, de ezeket a híreket Campinoti egyértelműen cáfolta. Főleg, miután az ő kegyeltje sokkal inkább Andrea Iannone lenne, már ha valakit a Superbike-ból kell elcsábítani. Bár a legutóbbi híresztelések inkább azt sugallják, hogy az újfent sérült Álex Rins helyét nem véletlenül Remy Gardner veszi át a hétvégére, hiszen a Yamaha egy olyan versenyzőt keresne a jövő évi szatellitmotorra, aki nem győzelemre éhes, hanem képes precízen és pontosan dolgozni, illetve fejleszteni a motort. A japánok pedig úgy vélik, Gardner erre alkalmas lehet.

Beigazolódtak az értesülések – valóban Gardner helyettesíti a lábadozó Rinst a Sachsenringen

Ilyen izgalmak közepette érkezünk a Sachsenringre, ahol tűkön ülve várjuk, hogy vajon Marc Márqueznek sikerül-e megszereznie első ducatis győzelmét, a friss, ropogós piros szerződéssel a zsebében.

Veretlen marad Marc Márquez, akinek rekordját Acosta utoljára döntheti meg? – hétvégi menetrend