Marc Márquez kijelentette, bár biztosat nem tud mondani, de jelenlegi tervei szerint nem a 2026-ig aláírt megállapodása lesz az utolsó szerződése a MotoGP-ben. A spanyol versenyző elmondta, mi a különbség az idei és a tavalyi hétvégéi között, hogy mit tanult a súlyos sérüléséből, és arról is elmélkedett, hogy hanyatlásnak indult-e már a formája.
Marc Márquez számára a tavalyi év végén lezárult egy több mint egy évtizedes korszak, hiszen tizenegy év után otthagyta a Hondát. Idén 2023-as Ducatit hajt a Gresini színeiben, és az előzetes várakozása teljesült: amikor nem esett el, akkor az asseni főfutam kivételével rendre az első hat hely egyikét szerezte meg, amit korábban célként fogalmazott meg.
Jövőre ráadásul könnyen lehet, hogy már a világbajnoki címért is érdemben harcba tud szállni, hiszen 2025-ben már a gyári Ducatinál fog versenyezni Francesco Bagnaia csapattársaként. Márquez kétéves szerződést írt alá, egészen a jelenlegi technikai szabályzat végéig. Korábban megpendítette, hogy az új érában már nem biztos, hogy ott lesz a mezőnyben, és bár ezt most is fenntartja, azért jelenleg már nagyobb a valószínűsége, hogy három év múlva is folytatja a karrierjét.
„Soha nem lehet tudni, de nem szeretném – válaszolta a SPEEDWEEK.com-nak adott interjújában arra a kérdésre, hogy a nemrég aláírt megállapodás lesz-e az utolsó szerződése a királykategóriában. – Ha versenyképesnek érzem magam… és a versenyképesség azt jelenti, hogy minden futamon az első hatban kell lennem. A nagyon versenyképes pedig azt, hogy az első háromban vagyok. Ahhoz, hogy az ember bajnokságot nyerjen, minden eszközre szüksége van, minden dolognak a megfelelő helyen kell lennie. Nálam jelenleg ez nem így van. Ugyanakkor szeretnék tovább maradni ennél a két évnél. Akár még további két esztendőt.”
Marc Márquez értékelte a szezon első felét, és elárulta, hogy mi lenne „jó cél” a másodikra
Márquez idei és tavalyi szezonja között, mondhatni, ég és föld a különbség, Miközben a 2023-as idény hasonló szakaszában úgy ment el a nyári szünetre, hogy Assenben és a Sachsenringen is borzasztó, bukásokkal és sérülésekkel teli hétvégét produkált, addig ezúttal a kezdeti nehézségek ellenére pozitívan zárult számára a Német Nagydíj. A sikerek pedig a hétköznapokon is jobban átlendítik.
„Minden hétvége olyan, mint egy energialöket – fogalmazott. – Előtte a legjobb tízbe kerülésért harcoltam, hétfőn és kedden fáradt voltam, aztán szerdán elkezdtem egy kicsit edzeni. Most hétfőn hazaérve tele vagyok energiával, mert egy olyan hétvégéről jövök, amelyen rengeteg adrenalinban volt részem, a testem pedig hatalmas pozitív energiatöltetet kapott. Ezt nagyon élvezem. Láthatták, hogyan ünnepeltem a harmadik és a második helyeket. Remélem, újra tudok majd versenyt nyerni. Természetesen megpróbálom, de ezt nem lehet erőltetni. Ez nem egy megszállottság. Amikor pedig az ember olyan csapatnál van, amely nagyszerű hangulatban ünnepli vele ezeket az eredményeket, az sokat segít.”
A 31 éves motoros Mugellóban arról beszélt, hogy momentán csak egy-két körön át tud úgy fékezni, hogy közben csúsztatja a motort, de semmiképpen sem egy teljes futamon keresztül. Mindez jelentős különbség ahhoz az időszakhoz képest, amikor a csúcson volt. Azonban a 2020-as felkartörése és az azt követő műtétek révén többek között arra is rájött, hogy a győzelem nem magától értetődő.
Marc Márquez kimondta, szerinte minimum be fogja érni Rossi vb-címeinek számát
„Teljesen más a megközelítés – jelentette ki. – Ez a sérülés emberként és profi [sportolóként] is sok mindenre megtanított. Mostanra megértettem, hogy első számúnak lenni nem normalitás. A normális az, hogy második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik az ember. Aki nyer, az a »különleges«. A jövőben majd megpróbálunk újra ilyen »különlegessé« válni, de ki kell várnunk a pillanatot.”
Márquez jövőre, amikor felülhet a gyári Ducatira, és jó eséllyel ismét harcba szállhat a világbajnoki címért, már 32 éves lesz, ennyi idősen pedig a MotoGP-korszakban senki nem ért fel a csúcsra. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy amikor 20 évesen, újoncként felért a csúcsra, könnyebb volt Jorge Lorenzo, Valentino Rossi és Dani Pedrosa ellen versenyezni, mint most Francesco Bagnaiával, Jorge Martínnal vagy éppen Pedro Acostával szemben.
„Amikor az ember húszévesen megérkezik ide, ismeri a MotoGP-t, de semmit nem tud arról, mi zajlik – magyarázta. – Csak a természetes ösztöneire hagyatkozik. Nagy nevek ellen küzd, és nincs veszítenivalója. Manapság a fiatal pilóták más tempóban, sérülések nélkül, természetes ösztönnel érkeznek. Amikor Acostát, Martínt vagy akár Bagnaiát követem, akik öt vagy akár több mint tíz évvel fiatalabbak nálam, [látom, hogy] természetesen motoroznak. Néha nem sokat gondolnak a motorra, ami molykor pozitív lehet. Megértem, hogy minden sportoló életében ez a természetes folyamat. Nem arról van szó, hogy »Márquez jobb volt, mint Lorenzo és Rossi, amikor megérkezett«. Idén jobb voltam. Ugyanakkor minden sportolónak megvan a maga pillanata. Amikor pedig felér a csúcsra, egyre keményebben kell dolgoznia, hogy a lejtmenet kicsit kevésbé legyen meredek. Ha ez sikerül, akkor hosszabb pályafutás áll előtte. Nem tudom, hogy ez a hanyatlás nálam már elkezdődött-e, vagy még egy, esetleg kettő vagy három év múlva jön. Ezt körülbelül öt év múlva fogjuk tudni.”