Jorge Martín felidézte, hogyan hatott rá a tavalyi bajnoki vereség. A spanyol versenyző ebből tanulva elkezdett dolgozni a mentális állapotán, és úgy érzi, jó úton halad, ami akár világbajnoki címet is hozhat neki.
Bár matematikailag még nem dőlt el, de szinte teljesen biztos, hogy a MotoGP egyéni világbajnoki címe idén Jorge Martín és Francesco Bagnaia között fog eldőlni. A Pramac pilótája négy fordulóval a vége előtt vezeti a tabellát, de előnye mindössze 10 pont a címvédővel szemben, így egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy még bármi megtörténhet.
A két versenyző már a második párviadalát vívja a végső győzelemért, hiszen tavaly is ők küzdöttek meg az elsőségért. Akkor egészen a szezonzáró Valenciai Nagydíjig várni kellett, hogy eldőljön a csata, igaz, nem a befutóig, hiszen az eleve hátrányban lévő Martín korábban kiesett. A spanyol motoros elárulta, a vereség hatását még az idei előszezonban is érezte.
„Februárban, a szünet után, amikor újra pályára mentünk, nem akartam visszaülni a MotoGP-motorra – nyilatkozta a MotoGP hivatalos honlapjának. – Rengeteg félelem volt bennem. Nem tudtam, hogy képes leszek-e olyan gyors lenni, mint tavaly. Aztán motorra pattantam, és rájöttem, hogy ugyanolyan. Újra gyors voltam, ismét tudtam harcolni. Most az a célom, hogy küzdjek, és száz százalékot nyújtsak.”
Martín tavaly az idény második részében lendült bele, az első szakasz viszont nem sikerült jól. 2024-ben viszont rögtön ott volt az élmezőnyben, és Katarban a sprintet, Portugáliában pedig a főfutamot nyert meg. Hogy mi hozta meg a javulást? Nos, a 26 éves motoros szerint nem arról van szó, hogy a nyers tempója javult.
"Last year, I couldn't sleep in race weekends" @88jorgemartin talks of the changes he's made since last year that mean he's handling the pressure better this season 💪#MotoGP pic.twitter.com/a1qUheXLgC
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) October 15, 2024
„Kicsit erősebbnek érzem magam, mivel majdnem minden téren valamivel jobb vagyok – fogalmazott. – Azt nem érzem, hogy gyorsabb lennék. Az előző idényben talán gyorsabb voltam, nagyobb volt a sebességem a többiekénél. Jelenleg közel vagyunk egymáshoz Peccóval, Enea [Bastianinivel] és Marc [Márquezzel], hasonló szinten vagyunk. Azonban én erősebb vagyok, mert bizonyos pontokon kicsit jobb vagyok.”
Bár tavaly nyártól kezdve egyértelműen megvolt a sebessége, Martín nehezen viselte a bajnoki csatával járó nyomást, és ez olykor a pályán is meglátszott. Mandalikában az élről, senkitől sem zavartatva dobta el a motort, Phillip Islanden pedig szembement a mezőnnyel a gumiválasztás terén, és bár az utolsó körig vezetett, végül ez lett a veszte. Ha ezek nincsenek, akkor vélhetően sokkal jobb helyzetből várja az idényzárót, ahol nem hibázik Bagnaia mögött, így nem kerül olyan helyzetbe, hogy az utolsó szalmaszálba kapaszkodva végül nekiment Márqueznek. Bár idén is követett már el hibákat, összességében kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújt, ami nem véletlen.
„Mentális szempontból sokat javultunk – jelentette ki. – A tavalyi szezon nehéz volt, nem voltam képes kezelni a mentális nyomást. Ezzel sokat küszködtem, nem tudtam, hogyan kell csinálni. Előfordult, hogy a versenyeken »elaludtam«. Azt mondtam, hogy »rendben, segítségre van szükségem azon a téren, hogy miként álljak hozzá a hétvégékhez és a teherhez«. Úgy voltam vele, hogy »oké, meg kell tennem«. Idén elkezdtem dolgozni a mentális állapotomon, hogy legyenek eszközeim az ilyen helyzetek kezeléséhez, hogy megtanuljam, miként kell megközelíteni a hétvégéket, akár egy rossz eredmény után. Ez volt a kulcsa ennek az idénynek. Fontos volt, hogy jobban jelen legyek. Az előző évadban túl sokat töprengtem. Próbáltam elképzelni, mi történhet, de ez nem jó módszer. Tavaly túlságosan megszállottja voltam az eredménynek, nyerni, nyerni és nyerni próbáltam. Ugyanakkor ez az út talán nem segít. Most igyekszem inkább magamra összpontosítani, minden szituációból próbálok tanulni. Nem minden a győzelemről szól. Ha képes vagyok nyerni, az tökéletes. Ha nem, az is rendben van, együtt tudok élni vele. Ez volt az előző idény legfőbb tanulsága. Idén tökéletesen alszom, úgyhogy szerintem jó munkát végeztünk.”
Martín nemrég felfedte, hogy a mentális teher ebben az idényben is nagy kihívást jelent számára, és ez olykor hibákhoz, bukásokhoz vezet, ahogyan ez a Japán Nagydíj időmérőjén is történt. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy valójában már gyerekkora óta hozzászokott ehhez az érzéshez, amely egyébként bizonyos értelemben jót jelent.
Martín őszintén vallott a bajnoki csata jelentette nyomásról: Néha emiatt nem koncentrálok eléggé
„Ott van a nyomás, de nincs bajom vele – szögezte le. – Ahogyan a Roland Garroson mondják, a teher kiváltság, nem mindenkinek adatik meg. Az élen vagyunk, nagy dolgokért küzdünk. Amikor az ember hátul van, könnyebb a helyzet, mert csak nyomnia kell. Elöl viszont nehezebb, mert többet kell gondolkodni. Idén az a stratégiám, hogy, még ha elöl is vagyok, úgy gondolkodom, mintha hátul lennék: nyomom, nyomom, nyomom. Száz százalékot nyújtok, a többire pedig nem gondolok, legalábbis arra nem, amit nem tudok irányítani.”
Hogy ez elég lesz-e a világbajnoki címhez? Legkésőbb november 17-én kiderül, mindenesetre Martín hisz a sikerben. „Ez egy nagy álom, sokat jelentene – utalt a végső győzelemre. – Tudom, hogy képes vagyok győzni. Ötven-ötven százalék. Ha nem nyerek, a következő idényben újra megpróbálom. Harcolni fogok a lehetőségért, hogy eldönthessem, az egyes vagy a nyolcvankilences rajtszámot viselem.”