Jorge Martin és Francesco Bagnaia ütötték-vágták egymást Sepangban. A kérdés csak az: valóban így volt?
Nehéz lenne bármit is idéznem, így maradnak a megboldogult Motörhead frontemberének, Lemmy Kilmisternek a szavai: „I don’t believe a word”, vagyis „egy szót sem hiszek el”… hiszen a hétvégi MotoGP-futam után egyetlen szavát sem hiszem el a világbajnoki aspiránsoknak.
Lehetett volna ez egy nyugodt hétvége is, kiegyensúlyozott teljesítményekkel, mégsem volt az. Míg a sprinten Pecco Bagnaia szolgáltatta az izgalmakat, a futamon már Jorge Martínnal együtt vitték pályára az őrületet. Azt követően, hogy az első körben olyan piros zászlót érő tömegbukást láthattunk, amelyet elemezni talán nem is, inkább csak elfelejteni szeretnénk. Egy biztos, Jack Miller mellett többen is voltak, így amikor feleségével és barátjával félmeztelenül sétált vissza az orvosi központból a garázsba, hirtelen nem tudtam, hogy az őrangyaloknak vagy inkább az Alpinestarsnak köszönjem a megható pillanatokat.
Miller lábán még át is mentek a rajtbaleset után, az „elkövető” Mir pokoli perceket élhetett át
Az új rajt után pedig másra sem vágytam, minthogy egy rémunalmas, nagyon nyugodt versenyt láthassunk. Mert arról mindenkit biztosíthatok, versenyzőként nincs rosszabb, mint azok után újra visszaülni a motorra, hogy a pályán öt perce még két mentőautó túlórázott, a vörös zászlót lengető pályabírók pedig dermedt arccal figyelték a történéseket.
Vérfagyasztó nézői videón a sepangi rajtbaleset, Miller először nyilvánult meg a történtek óta
Ilyen képsorok után pedig a legkevésbé sem arra számítottam, hogy az évtized első három körét pont attól a két versenyzőtől látjuk majd, akik a legtöbbet veszíthetik. Pontosabban ez inkább csak Martínra volt igaz, mert miután a címvédő a szombati sprinten bukott, 29 pontos hátrányba került spanyol riválisával szemben, ez pedig akár azt is jelenthette volna, hogy már vasárnap bajnokot avatnak.
Bagnaia szenzációs csata után odázta el a bajnokavatást az ijesztő balesettel induló sepangi futamon
De az túl unalmas lett volna, és a statisztika bizony azt is mutatja, hogy eddig, amikor Bagnaia bukott a szombati sprinten, vasárnap legtöbbször kíméletlenül dominált. Ehhez társult még az is, hogy az itáliai már a hétvége korábbi szakaszaiban is leiskolázta a mezőnyt, és olyan köridővel szerezte meg a pole pozíciót, amelynek láttán mindenki felvonta a szemöldökét.
Martín főnöke tíz évet öregedett a Bagnaiával vívott csatája alatt, a Ducati vezére nem merte nézni
A sprinten is ártalmatlan hibát követett el, de már tudjuk, hogy a jelenkori MotoGP-ben a legártalmatlanabb hibák is olykor bukással zárulhatnak. Ez történt vele is. A mumus kilences kanyar fogott ki rajta, amelyről már a futam is előtt is ódákat zengtek a szakértők. A versenyzők nagyjából kétszázötven kilométeres sebességről lassítanak itt ötvenöt, hatvan körüli tempóra, és bármennyire is furcsa, az esetek túlnyomó részében akkor végzetes a hiba, amikor túlfékezik a motort, és egy hajszállal lassabban érkeznek a kanyarba. Bagnaiával az elmondottak alapján pont ez történt. Mint megtudtuk, a motorjának eleje előtte minden körben izgett-mozgott, ezért úgy döntött, nem forszírozza tovább a tempót, és elengedi Martínt. Ebben a pillanatban pedig bukott.
Eldőlhetett a bajnoki cím sorsa, Bagnaia drámai bukása után Martín győzelmével zárult a sprint
A másnapi futam után Martín is hasonló jelenségről számolt be. Bár ő sokkal inkább azt emelte ki, a hibát leginkább az okozza, hogy a futam közben mérlegelni és mérsékelni kezd, ez pedig koncentrációvesztéshez vezet, amely könnyen egy bukás kiváltó oka lehet.
Bagnaia a szombatokra panaszkodott, Martín neki hálálkodott, kiderülhetett egy fontos információ
A spanyol egyébként a futam előtti sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: leginkább mentális okai vannak, hogy a bajnokság állása még a szezon végén is ennyire szoros. Mint elmondta, a teljesítményük Bagnaiával közel azonos, de a döntő pillanatokban valamelyikük mindig hibázott, így nem tudtak meglógni egymás elől. Véleménye szerint a nyomás irgalmatlanul nagy. Ugyan mindketten próbálnak százszázalékosan összpontosítani, de ilyen körülmények között ez nagyon nehéz.
A sors fintora, hogy szombaton épp Bagnaia bukott. Bár tény, hogy a szezon utolsó előtti versenyén ponthátrányban lenni minden, csak nem megnyugtató.
Talán ezért is volt szokatlan a gigászi csata, amit vasárnap vívtak ők ketten. Bár Bagnaia tudta, más esélye nem maradt a címvédésre, mint a futamgyőzelem, így szinte mindent egy lapra tett fel, és a szombati fiaskó után megpróbált hinni önmagában.
Martín viszont nem adta magát egykönnyen, és a páros folyamatosan oda-vissza előzgette egymást. Heroikus küzdelem volt, pont olyan, mint amilyet elvárunk a világbajnoki címért, de talán a szívünk mélyén mégis aggódtunk a két versenyzőért.
Martín egyszer majdnem elvitte Bagnaia lábát, máskor a célegyenesben értek össze közel háromszázas tempónál, ilyenre pedig csak akkor képes két versenyző, ha maximálisan tisztelik egymást. Talán mondanom sem kell, hogy ez volt a legtetszetősebb különbség az ominózus 2015-ös sepangi csata és a vasárnapi futam között. Akkor igazán egyik versenyző sem tisztelte a másikat, most viszont a legfegyelmezettebb küzdelmet láthattuk, még úgy is, hogy kívülről teljesen mást feltételeztünk. Azt is pontosan tudjuk, hogy ha két versenyző nincs egy szinten, és annak ellenére kezd hasonló viaskodásba, annak könnyedén dráma lehet a vége. Itt viszont erről nem volt szó, még úgy sem, hogy a promóter tavaly szinte mindent megtett azért, hogy egymásnak ugrassza a feleket.
Bagnaia: Nem értem, miért kellene ellenségeknek lennünk Martínnal
Hiszen kevés meghatóbb pillanat létezik annál, amikor egy ilyen csetepaté után a parc fermében Bagnaia apja megöleli Martínt, vagy amikor Martin édesanyja magához szorítja Bagnaiát. Mert ez a két fiú bizony együtt nőtt fel, a szülők között pedig – tetszik vagy sem – kialakult már egyfajta véd- és dacszövetség, legyen bármi is a végkimenetele ennek a szezonnak: ők biztosan fogadott gyermekükként tekintenek vér szerinti fiuk legnagyobb vetélytársára. Hiszen másban nem bízhatnak, csak abban, hogy ők ketten a végsőkig vigyáznak majd egymásra.
Bagnaia bölcsességét soha nem vontam kétségbe, de a tavalyi Martín sok esetben még elég heves volt. Ebben viszont rengeteget fejlődött az elmúlt évhez képest. Sokkal nyugodtabb, és úgy tűnik, a pillanatnyi kudarcokat is megtanulta kezelni. Ez pedig mindennek a kulcsa.
A megfontoltság pedig a számokon is jól látszik. Míg Bagnaia idén nyolc versenyen nullázott, addig Martin csak négyszer. Így hiába nyert a spanyol csupán három nagydíjat, Bagnaia bámulatos tíz főfutamon szerzett diadalával szemben, a talponmaradási rátája sokkal jobb volt.
Persze utólag kár azon agonizálni, hogy Bagnaiának valamiért nem mentek a sprintfutamok, mert egyrészt ezt mindenki láthatta, másrészt így is nyert belőlük hatot. Egyszerűen voltak helyszínek, ahol később találta meg a helyes egyensúlyt, és csőbe húzták az extra tapadós hátsó abroncsok. Mert a bukásai szinte kivétel nélkül erre mutatnak.
De már ezen a ponton is bőven túl vagyunk. Elemezni pedig lassan felesleges, hiszen egyetlen futamhétvége választ el bennünket attól, hogy megtudjuk, ki lesz 2024 világbajnoka.
A valenciai áradások és annak tragikus következményei miatt a zárófutamot jelen állás szerint az eredetileg tervezett hétvégén, de Barcelonában rendezik. Bár tény, hogy erre a helyszínre is heves esőzéseket jósolnak a következő néhány napra.
Hivatalos: megszületett a döntés a MotoGP-szezonzáró helyszínéről, különleges nevet kap a nagydíj
Így, ha mégis változna a helyzet, és bármilyen okból kifolyólag egy nem várt forgatókönyv lépne életbe, egészen biztos vagyok benne, hogy bár matematikai esélye ugyan még van a címvédésre, Bagnaia gáláns módon elfogadná a dolgok alakulását.
A bajnokesélyesek csatáján kívül viszont egyéb meglepetéseket is tartogatott a hétvége. Például, hogy Pedro Acosta betartotta ígéretét, és nem motorozta túl a KTM-et. Így a dobogótól ugyan messze volt vasárnap, mégis sikerült célba érnie az ötödik helyen.
Acosta tanult korábbi kálváriájából, és futamának „kukázása” helyett inkább visszavett
Őt pedig az a Fabio Quartararo követte, aki az egész hétvégén csodát tett, miután a szombati sprinten is ötödikként intették le. És ugyan tudjuk, hogy a Yamahák általában jól mennek Sepangban, azt is tudjuk, hogy az idei évben ez azért nem volt ennyire egyértelmű. Ezért Álex Rins vasárnapi nyolcadik helye szintén arra utalt, hogy a hangvillások talán jó irányba indultak el.
Johann Zarco most viszont némi lépéshátrányba került a Hondával, bár tény, hogy sokáig az első tízben harcolt.
Marc Márquez ugyan szédületes tempót motorozott, még a futam első felében bukott, ezzel pedig óriási szívességet tett a két világbajnok-aspiránsnak, amiért nem avatkozott bele a futamgyőzelem kérdésébe.
Marc Márquez: Az első sorba vettem jegyet, és drágán megfizettem érte
Andrea Iannonétól pedig talán a motorsport legnagyobb visszatérését láthattuk. Bár mindkét napon az utolsó előtti helyen ért célba, hajszálpontosan öt évvel azok után ülhetett MotoGP-motorra, hogy 2019-ben Sepangban megbukott a futam utáni doppingvizsgálaton.
Nem akárki írt elismerő üzenetet Iannonénak: „Ember, hogyan motorozol?!”
A gyártól a szezon végén elköszönő apriliások pedig ismét sokakban azt az érzést keltették, hogy végképp elment a kedvük a versenyzéstől, és inkább csak külső megfigyelőként vesznek részt a hétvégéken.
Hiába a „hazainál is hazaibb” pálya, Marc Márqueznek nem tetszik a MotoGP terve
Ha valaki pedig úgy érzi, szívesen adományozna a valenciai régiónak, az ezen a linken teheti meg.