Pedro Acosta édesapja elárulta, ő maga is elképesztő utat tett meg fia motoros karrierjének köszönhetően. Idősebb Pedro Acosta felidézte a tavalyi idény számára legszebb emlékét, és a korábbi nehézségekre is kitért.
Pedro Acostának mindössze 19 évesen sikerült az, ami a legtöbb motorversenyzőnek csak álom marad: állandó versenyzőként bemutatkozhatott a MotoGP-ben. A spanyol pilótát a legtöbben már eddig is a jövő királykategóriás világbajnokának tartották, és az első idénye erre csak ráerősített, hiszen újonctól ritkán látható teljesítményt nyújtott.
Márkatársa szerint a KTM felelősséggel tartozik azért, hogy Acosta világbajnok legyen
Ahogyan a pilóták jelentős része, úgy ő is rengeteget köszönhet édesapjának, hiszen ő ültette fel először egy motorra. Az egyébként halászattal foglalkozó idősebb Pedro Acosta nemrég a PaddockGP-nek adott interjút, amelyben arra is kitért, hogy az évek során nemcsak fia álmai teljesültek, hanem az övéi is.
„Amikor belevágtunk, csupán egy hobbi volt – idézte fel. – Azonban elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam. Remekül szórakoztam, büszke vagyok rá. Gyakran gondolok erre az életem során. Ha valaki harminc évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy a fiam motorversenyző lesz, én pedig találkozom a példaképemmel, Kevin Schwantz-cal az austini pályán… Szóval ez egy érzelmekkel teli élet, amelyet száz százalékig megéltem. Nagyon büszke és izgatott vagyok. Ez elképesztő. Ugyanakkor még mindig egy normális ember vagyok. A munkám nagyszerű, itt van a hajóm, és itt vannak a barátaim. Ugyanaz vagyok, aki régen.”
Az ifjabbik Acosta ugyan végül lecsúszott a tabella ötödik helyéről, így nem ő, hanem Brad Binder lett a legjobb KTM-es, de egyértelmű, hogy a nyers tempót illetően az összes márkatársát felülmúlta. Ahogyan dobogókban is, hiszen a Ducati pilótáit leszámítva kizárólag ő állhatott fel egynél többször a pódiumra. Apja elmondta, hogy melyik volt a kedvenc mozzanata.
„Számomra a kezdetek jelentették a legszebb pillanatot – fogalmazott. – Aztán jött az első dobogó [Portimãóban]. Az én szememben az Amerikai Nagydíj volt a legjobb futama, amikor második lett. Marc [Márquezzel] nagy csatát vívtak, amíg szegény Marc el nem esett. Egyébként pedig mindenre büszke vagyok, amit tett. Szerintem a MotoGP már nem olyan, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt volt. Manapság óriási a versengés, és megcsinálni azt, amit ő újoncként, az első évében véghez vitt a nagyok között… Számomra ez hihetetlen, le a kalappal előtte. Majd meglátjuk, mi lesz az elkövetkezendő években, de elképesztő volt ezt látni.”
Versenymérnöke szerint Acosta tudása részben abból ered, hogy nem sportolóként tekint magára
Persze a spanyol motoros már a királykategória előtt is letett az asztalra egyet s mást, többek között a Moto3-ból és a Moto2-ből is világbajnokként távozott. Édesapja itt már tényleg nem tudott választani a rengeteg szép emlék közül, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy útjuk finoman szólva sem volt kikövezett. Pláne azelőtt, hogy eljutottak a gyorsaságimotoros-vb-ig.
„Nem tudom, melyiket mondhatnám, mert sok emlékem van – felelte az erre vonatkozó kérdésre. – Nem tudnám megmondani, melyik az, túl sok van belőlük. Annyi minden történt, amíg eljutottunk a világbajnokságig. Ez egy rendkívüli utazás volt, tele örömteli momentumokkal, de rossz időszakokkal is. Nem minden volt rózsás. A rossz időkről viszont általában nem szoktunk beszélni. Mielőtt bekerült a Red Bull Rookies Cupba, volt egy rendkívül nehéz periódus. A 2017-es év, ha jól emlékszem, meglehetősen komplikáltan alakult. Később megtalálta a helyét, de 2017-ben, ha nem tévedek, a csapata egyik napról a másikra feloszlott. Nem igazán értettük, hogy miért, és ez az egyik olyan emlék, amely a legnagyobb negatívumként maradt meg bennem. Érzelmi szempontból az volt a legrosszabb esztendő. A második lehetőség a Red Bull Rookies Cup volt. Amikor elfogadták [a jelentkezésünket], visszanyertük a magabiztosságunkat, mert tudtuk, hogy ez egy út a világbajnokság felé. Ez volt a kulcs.”
A fiatalabb Acosta 2019-ben mutatkozott be a világbajnokság egyik előszobájának számító sorozatban, és rögtön második lett a tavalyelőtt súlyos balesete miatt kerekesszékbe került Carlos Tatay mögött. 2020-ban pedig már megállíthatatlannak bizonyult, pláne az első hat versenyen, hiszen azokat kivétel nélkül megnyerte. Muszáj is volt jól teljesítenie, mert ez volt az utolsó sanszuk, hogy folytassák a MotoGP-ig vezető utat.
„Igen, mert nem volt több pénzem – válaszolta idősebb Acosta. – Végül is egy győzelemre esélyes csapatnál évi kétszáz-kétszázötvenezer euróról van szó. A többiek, akik nem tudnak nyerni, hatvan- vagy kilencvenezer eurót kérnek. Azonban mindezt csak azért, hogy az ember ott lehessen. Ez a színtiszta valóság. A többit már tudjuk. Onnan indult el a világbajnokság felé. Ez egy álom, mind neki, mind a körülötte lévőknek.”
Acosta lehet Rossi csapatának nagy dobása? – A Doktor háziversenyén beszélhettek a közös jövőjükről