Nagyon úgy tűnik, hogy Jorge Martín, illetve a menedzsmentje olyan módon igyekszik idő előtt elválni az Apriliától, ami a történtek fényében minimum megkérdőjelezhető. Az is érdekes kérdés, hogy amennyiben az idei év végén tényleg távozik, hol köthet ki, és ha esetleg a Honda lesz a célpont, akkor mi lesz Pedro Acostával, akivel közös a menedzserük, és szintén szóba hozták a japánokkal.
A MotoGP rajongói még fel sem ocsúdtak a kaotikus Francia Nagydíjból, illetve Johann Zarco meglepetésszerű futamgyőzelméből, másnap jött az átigazolási bomba. Sajtóértesülések szerint ugyanis Jorge Martín közölte az Apriliával, hogy nem kívánja kitölteni a 2026-ig szóló szerződését, és az idei év végén elhagyja a gyártót. Persze ezt hivatalosan senki nem erősítette meg, de az információ meglehetősen hiteles forrásból származik.
A címvédő állítólag érvényesítené azt a kilépési záradékot, amely szerint ha a Francia Nagydíj után nincs a világbajnokság élmezőnyében, akkor a 2026-os év nem válik kötelezővé rá nézve. Ezt az Aprilia vitatja, és a napvilágot látott információk szerint jogi útra terelné az ügyet. Hogy pontosan mi áll a szerződésben, abba természetesen nem látunk bele, de az kijelenthető, hogy még ha jogilag teljesen tiszta is lenne a húzás, erkölcsileg akkor is megkérdőjelezhető Martínnak és a menedzsmentjének a húzása.
Ahogyan a The-Race.com cikke is felhívja erre a figyelmet, a spanyol versenyző nem először folyamodik hasonló lépéshez. 2020-ban a KTM alkalmazta őt a Moto2-ben, és a következő évre megvolt a királykategóriás szerződése. Csakhogy ebben volt egy kilépési záradék: amennyiben a mattighofeniek júniusig nem adnak pilótát az első tízbe, nem muszáj érvényesíteni a megállapodást. Ez pedig technikailag megvalósult, más kérdés, hogy a koronavírus-járvány miatt júliusban rendezték az első futamot. Martínék azonban kihasználták ezt a kiskaput, és így állapodtak meg a Ducatival, hogy a Pramacnál kapjon ülést.
Ha lehet, akkor a mostani helyzet még rosszabb ilyen szempontból, hiszen öt éve egy vis maior helyzet alakult ki, ezt a szituációt viszont jelentős részben Martín idézte elő a sérüléseivel. Persze lehet mondani, hogy a thaiföldi bukását a rossz gumi okozta, ahogyan azt is, hogy Katarban siettették a visszatérését, de az edzésbaleset esetében már tényleg nehéz más felelőst találni. Ennek ismeretében pedig kissé visszatetsző, hogy ezt a záradékot akarják érvényesíteni, még ha jogilag adott esetben meg is van rá a lehetőségük.
A hétfőn megjelent sajtóértesülés arról is beszámolt, hogy Martín közelről figyelte márkatársai teljesítményét, és azt a következtetést vonta le, hogy az RS-GP nem felel meg az elvárásainak. Ezt szintén érdemes kontextusba helyezni: egyfelől személyében talán pont a legjobb képességekkel rendelkező pilóta nem ülhetett rajta, de talán nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy nem tudott részt venni a munkában. Erre csapattársa, Marco Bezzecchi világított rá, aki más tényezőt is kiemelt.
„Természetesen nehéz egyedül lenni a csapatnál – fogalmazott a Le Mans-i hétvégén. – Persze nem vagyok egyedül, mert ott van Sava [Lorenzo Savadori, az Aprilia tesztpilótája, egyben Martín helyettese – a szerk.], de az ő munkája más, mint amit Jorgénak kellene csinálnia. Számomra ez inkább annak a hiánya… Jorge jelenléte nagyon jól jöhetett volna nekem, ő lenne a célpontom, őt próbálnám referenciának tekinteni, őt próbálnám legyőzni, ő hajtana engem. És remélem, ő is így gondolkodik velem kapcsolatban. Emellett fejlesztjük a motort, és sok mindent egyedül kell kipróbálnom, de végül is ez van. Szóval az egyetlen, amit tehetek, hogy nyomom.”
A „majd holnap” mantrázásába belefáradt Bezzecchi elmagyarázta, milyen technikai hiba hátráltatta
Félretéve, hogy Martínék húzása etikailag mennyire korrekt, a tavaly történtek fényében felmerül a kérdés, hogy ez mennyire volt átgondolt lépés. A The-Race.com-nak egy másik cikke idézi fel, hogy amikor a 2024-es Olasz Nagydíj hétvégéjén eldőlt, hogy a Ducati mégsem őt, hanem Marc Márquezt viszi fel a gyári csapatba, akkor azonnal aláírt az Apriliához. Ezzel a lépéssel viszont könnyen lehet, hogy minden hidat feléget saját maga és a noaleiek között, és innentől kezdve vagy így, vagy úgy, de legfeljebb ezt az évet csinálja végig velük. Azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy a két fél kapcsolata annyira rendeződjön, hogy még egy esztendőt lehúzzanak egymás mellett úgy, hogy a légkör ne váljon teljesen mérgezővé.
Persze Martínék számára nyilvánvalóan nem a közös folytatás a cél, és ezen a ponton adódik a kérdés, hogy akkor hova tovább. Az olasz Sky értesülései szerint az első számú célpont a Honda, amely jelentős ugrást tudott elérni, és józan ésszel belegondolva is ez tűnik a leglogikusabbnak. Egyfelől a japánoké az egyetlen gyári istálló, ahol papíron lehet üresedés, hiszen Luca Marini szerződése az év végén lejár. Emellett a címvédő jó barátja, Aleix Espargaró is az aranyszárnyasokat erősíti tesztpilótaként, valamint immáron Romano Albesiano is ott dolgozik technikai igazgatóként. Személyében arról a mérnökről van szó, aki a tavalyi szerződés aláírásának pillanatában még az Apriliát képviselte hasonló pozícióban, azóta viszont Fabiano Sterlacchini váltotta.
Mindez azonban újabb kérdéseket vet fel. Azon túl, hogy a Honda állítólag addig nem akar tárgyalni Martínnal, amíg a távozása hivatalossá nem válik, ezen a ponton mindenképpen meg kell említeni a spanyol motoros menedzserét, Albert Valerát. Utóbbi ugyanis Pedro Acosta pályafutását is egyengeti, és a gyári KTM versenyzőjével kapcsolatban nemrég szintén elég erősen felröppent a pletyka, hogy a Hondához tart. Ebben az esetben pedig akár érdekütközés is előfordulhat, ami persze nem feloldhatatlan, pláne a mai szerződések szilárdságát ismerve.
Rossi reagált az Acosta-pletykára – akit egy másik gyártó már konkrét tervvel csábít?
Amennyiben Martín nem ragaszkodik a gyári üléshez, akkor a szintén sokat fejlődő Yamaha is járható út lehet a számára, hiszen a Pramacnál szintén lehet üresedés Jack Miller miatt. Ezt a csapatot ráadásul jól ismeri, és egy szezon után jó eséllyel itt is megnyílhat előtte a gyári alakulat kapuja, hiszen Fabio Quartararo és Álex Rins szerződése is 2026-ig szól.
És ha már 2026 vége: mint ismert, ekkor zárul le a jelenlegi technikai korszak, 2027-ben pedig jelentősen más szabályrendszerben kell versenyezni. Hogy akkor hogyan változik meg az erősorrend, azt jelenleg lehetetlen megjósolni, mindenesetre a gyártók anyagi lehetőségeit figyelembe véve nem biztos, hogy az Apriliára érdemes fogadni a japán márkák ellenében.
Amennyiben Martín az idei év végén valóban elköszön, akkor természetesen a noaleiek szempontjából is érdemes megvizsgálni a helyzetet. Az egyelőre nem látszik, hogy egy hasonló polcon lévő pilótával tudnák pótolni a háromszoros világbajnokot, így más megoldás után kell nézniük. Az egyértelmű, hogy innentől kezdve Bezzecchit nem veszíthetik el, és ha házon belülről akarják rendezni az utódlás kérdését, akkor Ai Ogura leigazolása logikus lépés lehet. Persze ehhez ügyfelüket, a Trackhouse-t is meg kell győzniük, ahová a japán újoncot kétéves szerződés köti, de ebből a szempontból jó hír, hogy az amerikai alakulat állítólag érdeklődik a Moto2-es Diogo Moreira iránt, így ezt az ülést is könnyen be lehetne tölteni.
Ha pedig az Aprilia kívülről keres versenyzőt, akkor az olyan, lejáró szerződésű versenyzők jelenthetnek megoldást, mint a már említett Marini vagy Miller. Emellett szintén érdekes opcióul szolgálhatnak a KTM pilótái, hiszen az osztrák márka háza tájáról ismét rossz hírek érkeznek, így nem kizárt, hogy az általuk foglalkoztatott versenyzőket könnyebben meg lehet győzni a váltásról.
Belső harcok a KTM-nél: az ex-vezér pereli a felügyelőbizottság elnökét, aki úgy látja, őt verték át