Május utolsó hétvégéjén rendezték az Erzbergrodeót, amely a világ legnehezebb hardenduroversenyének hírében áll. Az ausztriai seregszemlén ezúttal is számos magyar versenyzőnek szurkolhattunk, de a végén a német Manuel Lettenbichler vitte el a pálmát. A cikk létrejöttében köszönjük a segítséget Nyíri Zoltánnak, aki személyes élményeiről is beszámolt.
A lišovi enduroversennyel egy időben zajlott a világ legnehezebb hardenduroversenye, az ausztriai Erzbergrodeo. A programok már csütörtökön megkezdődtek a pályabejárással, valamint egy nézőcsalogató „ki ér fel hamarabb a hegyre” betétprogrammal.
Liszka újabb tökéletes hétvégét hozott a lišovi enduro-ob-n, Zsigovits nullázott
Pénteken és szombaton közel 1100 nevező rajtolt el egyesével a több mint 11 km hosszú Iron Road prológon, amely egy sprintszakasz, de hegyi felfutónak is nevezhető. A pilóták itt körülbelül 860 méteres tengerszint feletti magasságról 1140 méter fölé jutnak, ráadásul a versenyútvonal meglehetősen kanyargós és helyenként nagy sebességű volt.
Az időjárás elég szélsőségesen alakult, de folyamatosan javult. A csütörtöki napot viharos szél, 8 fok és eső jellemezte. A péntek már szélmentes volt, de a pilótáknak hűvös időben kellett teljesíteni az első prológot. Délutánra továbbmelegedett az idő, szombatra pedig megérkezett a meleg és a napsütés. Vasárnap a főverseny kezdetéig szintén jó idő volt, ám az előrejelzés által ígért eső szépen megáztatta a pályát a futam közben. A nézők nem örültek a felfrissülésnek, a versenyzők viszont annál inkább, igaz, a vizes kövek alacsonyabb tapadása nehezebbé tette a nyomvonalat.
A legjobb 500 idő számított, ők kerültek be az „igazi” Erzbergrodeo főversenyre, hivatalos nevén a Hare Scramble-re, amely vasárnap 13 órakor rajtolt. A versenyzőknek négy óra állt a rendelkezésükre, hogy a világ legnehezebb terepén célba érjenek. Ez a 2025-ös kiírásban tizennégy pilótának sikerült.
A magyar színeket kilenc versenyző képviselte, közülük hárman kerültek be a döntő futamba. A legjobban Csizmazia Barnabás zárt, aki a 33. helyen fejezte be a viadalt, és a huszonhét ellenőrzőpontot számláló pályán a huszonegyedikig jutott. Ifj. Ott Kornél a 44. helyen végzett, az ő ideje a tizenkilencedik ellenőrzőpont után járt le. Kovács Bence pedig a 105. pozícióban fejezte be a viadalt, számára a tizenkettedik ellenőrzőpont jelentette a végállomást.
Meg kell említeni a román színekben versenyző Varga Zsoltot, aki a 60. helyet szerezte meg, és a tizenhetedik ellenőrzőpontig jutott. A szintén Romániát képviselő Svella Koppány a 161. helyen fejezte be az embert próbáló viadalt, neki a kilencedik ellenőrzőpont jelentette a végállomást.
Ami a többi magyart illeti. Nyíri Zoltán nem sokkal, mindössze tizenegy másodperccel maradt el a bejutástól, így végül az 544. helyen zárta a prológot. Kis Tibor 580., Török Attila 774., Szilágyi Ferenc 789., Palkovi George 880., míg Fenekes Lóránt a 895. helyen végzett. A hétvégét összességében a KTM nyergében ülő Manuel Lettenbichler húzta be, a Superenduro-világbajnokságról jól ismert Billy Bolt és a bolgár Teodor Kabakchiev előtt.
A versenyen kívül rengeteg betétprogrammal várták a kilátogatókat, többek között a sztárversenyzők bemutatásával, triálbemutatóval, de a technikai újdonságok ismertetése is egy ilyen héten zajlik. Aki viszont igazi motoros, találkozós bulira készül, szintén megtalálja a számításait, ugyanis minden este a központi sörsátorban és a depóban is féktelen bulik zajlottak.
Az Erzbergrodeo versenyzői szemmel
„Endurósként bakancslistás volt számomra az Erzbergrodeo már elég régóta, habár a classic az én igazi kedvenc műfajom” – mesélte Nyíri a P1Race.hu-nak, akinek további gondolatait az alábbiakban idézzük.
„Ekkora világeseményt mindenképpen szerettem volna megtapasztalni. Úgy gondolom, a rendezés méltó volt az esemény színvonalához, bár a biztonsági szabályozás szerintem pontosan ellentétes volt a logikával. Ahol nem kéne, ott túl merev, ahol kéne, ott túl laza volt. Igaz, több ezer ember mozgását kellett lebonyolítani, és ez persze sok feladatot adott. A kiszolgáló egységek rendben voltak. Gumibelsőt sikerült vennem, viszont karburátorfúvókát már nem kaptam az árusoknál.”
„Alapvetően az osztrák hozzáállással azért vigyázni kell, de elvoltunk a verseny folyamán. Szerencsére volt segítségem ezalatt a depószereléseknél. Ez sokat jelentett, ugyanis egyedül nem érdemes elindulni egy ilyenen. Mivel először vettem részt hasonló eseményen, sok mindent ki kellett tapasztalnom, de persze a már rutinosabb magyar versenyzőktől azért próbáltam beszerezni az információkat.”
„A pályabejárást e-bike-kal volt célszerű megtenni. A kvalifikációs prológ előtt eléggé izgultam, főleg mielőtt sorra kerültem, akkor [bukások miatt] pár alkalommal a mentős beavatkozásra is szükség volt. De a rajtra normalizálódott a helyzet, és tudtam egy jót menni. Az volt a célom, hogy bekerüljek a legjobb ötszázba, amitől „csak” hét másodperccel maradtam el, a nekem tizennégy perc körüli hosszú, sprintelős pályán. Másnap újra próbálkozhattam, ott kevesebben indultunk, jobb is lett a helyezésem, de a pálya állapota, valamint az időm is romlott. A legjobb idő számított a két felfutásból. [Nyíri ideje az első nap 500. helyezettjétől nyolc, míg az összesítettétől tizenegy másodperccel maradt el – szerk.] Így kimaradtam a vasárnapi, »igazi« Erzbergrodeo versenyből, amely a világ legnehezebb hardenduroversenye.”
„Ezt már a pálya széléről élveztük, és szurkoltunk a bejutott magyaroknak. Összességében jól éreztem magam, megérte elmenni, de mivel a kitűzött célom nem sikerült, még visszahív a hegy. Vagy a bánya…”
.