Napra pontosan 25 évvel ezelőtt rendezték a Rio de Janeiró-i Nagydíjat, ahol Kenny Roberts Jr. bebiztosította első világbajnoki címét. Ezzel pedig történelmet írt, ugyanis édesapjával, Kenny Robertscel karöltve ők lettek az első apa-fia páros, akik legalább egy skalpot gyűjtöttek be a gyorsaságimotoros-világbajnokság királykategóriájában.
Hiába az Indonéz Nagydíjon összeszedett sérülés, Marc Márquez a lényegi kérdéseket már egy héttel előtte lezárta. Mint ismeretes, Motegiben a második helyen ért célba, ezzel pedig behozhatatlan előnyre tett szert, és elhódította kilencedik skalpját. A 2000-es világbajnoknak, Kenny Roberts Jr.-nak ennyi sem kellett, ugyanis egy hatodik pozícióval szerezte meg a történelmet jelentő elsőséget. Mindez a Rio de Janeiró-i Nagydíjon történt, amelyet 25 évvel ezelőtt ezen a napon rendeztek.
Roberts vagy Rossi?
Az ezredfordulóra úgy érkezett meg a mezőny, hogy a címvédőt Àlex Crivillének hívják. A spanyol azonban csapnivaló 2000-es éven volt túl, mindössze a Spanyol Nagydíjat tudta megnyerni, ezt leszámítva pedig csak Assenben állhatott fel a dobogóra. Mivel világbajnoki szempontból ő ezúttal nem volt tényező, így más versenyzőkre terelődött a hangsúly.
„1999-ben nem gondoltam reálisnak a világbajnokság megnyerését, de arra számítottam, hogy 2000-ben behúzhatom – fogalmazott Roberts egy 2016-os videóban. – Tudtuk, hogy Valentino [Rossi] a HRC-vel [Honda Racing Corporation] való együttműködésük nyomán érkezik a Hondához. Persze, nagyon jó csapatnál volt. Tisztába voltunk vele, hogy ez az év meglehet. És már a kezdetektől fogva erre gondoltam, hogy ez az enyém lesz.”
A fókusz tehát elsősorban rájuk szegeződött. Bár egyik versenyző sem bővelkedett győzelmekben (az amerikai háromszor, míg az olasz egyszer nyert Rióig bezárólag), mégis volt egy nagy különbség közöttük. Azokon a futamokon, amelyeken a Suzuki versenyzője célba ért, kivétel nélkül az első hatban zárt. Ezzel szemben a Nastro Azzurro Honda motorosa háromszor is kiesett, ráadásul az első hat hétvégén két nullázás, és kettő, első tízen kívüli pontszerzés is benézett. Persze, hozzá kell tenni, hogy Rossinak ez volt az újonc szezonja az 500 köbcentiméteresek között.
A Doktor először rendel – Rossi 25 éve aratta első királykategóriás győzelmét
A mezőny úgy érkezett meg Rióba, a szezon tizennegyedik hétvégéjére, hogy még három pilótának van matematikai esélye a címre. Kettőjük között a forduló előtt 66 pont volt a különbség, rajtuk kívül még Carlos Checának volt minimális sansza. Magát a versenyt pedig természetesen Roberts várhatta előnyösebb helyzetből. A matek úgy szólt, hogy ha az első hat hely valamelyikén végez, nincs több kérdés, ő a világbajnok. Rossi abban az esetben tudta volna elodázni, ha
- megnyeri, és Roberts legfeljebb a hetedik
- második, és Roberts legfeljebb a tizenkettedik
- harmadik, és Roberts nem szerez pontot.
Checával külön nem foglalkozunk, ugyanis neki csak akkor lett volna még sansza, ha nyer, és Roberts legfeljebb a tizennegyedikként zár.
Ez történt a nagydíjon
Az időmérő edzésen Max Biaggi bizonyult a leggyorsabbnak, az első sorba pedig még Alex Barros, Checa és Rossi sorakozhatott fel (ekkor még négy motor foglalt helyet egy sorban). Roberts a hetedik rajtkockából várhatta a startjelet.
Az amerikai számára már az edzések sem haladtak gördülékenyen, ráadásul a bemelegítést követően is akadt némi probléma. „Warren Willing [Roberts versenymérnöke – a szerk.] odajött hozzám, és közölte, hogy eltört a váz, ugyanis lett rajta egy repedés. Úgyhogy ezt meg kell hegeszteni. A tartalékmotorral nem tudtam volna rajthoz állni, mert egy teljesen más beállítással mehettem volna, ráadásul azzal is voltak problémák. El kellett döntenem, hogy behegesztjük, vagy fúrunk rá egy lyukat, hogy megállítsuk a [további] repedéseket. Utóbbit választottam, mert úgy voltam vele, hogyha előbbi mellett voksolunk, akkor az elektronikával is adódhatnak gondok.”
A rajt Tadayuki Okadának sikerült a legjobban, aki a nyolcadik helyről ugrott fel az első pozícióba. Az élről rajtoló Biagginak pokoljárás volt az első néhány kör, ugyanis tizedikként helyen is tanyászott. Roberts a hetedik-nyolcadik pozíció környékén mozgott.
Relive the historic scenes at Rio in 2000 as Kenny Roberts Jr. clinched the 500cc world title! 🏆
The first Father/Son world champions in Grand Prix history! 👏#MotoGP pic.twitter.com/Q0BTaY7J0m
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) April 12, 2019
A 2. körben Barros megelőzte Okakát, a helyi szurkolók legnagyobb örömére. Eközben Roberts a kilencedik helyre esett vissza, míg Rossi folyamatosan lépdelt előre. A Doktor Barosszal, Norick Abéval és Garry McCoy-jal kissé el tudott lépni.
Rossi a 7. körre már a dobogón volt, miután levadászta Abét. Ráadásul Roberts újabb pozíciót vesztett, és már Sete Gibernau motorjának hátsó felét figyelte. Ezzel még mindig 56 pont volt az előnye, azaz elegendő a világbajnoki cím bebiztosításához.
A fordulópont a 13. körben következett be. Azok után, hogy Rossi korábban megelőzte Barrost, nem sokkal később McCoy-t is maga mögé utasította, ezzel pedig már az akkoriban újoncként motorozó vezetett. Roberts eközben a nyolcadik helyen tanyázott, ezzel pedig a jelenlegi előnye 49 pontra olvadt, ez pedig nem lett volna elég a világbajnoki címhez. Az olasz fórja eközben folyamatosan nőtt.
A közvetlen élmezőnyben megmerevedtek a frontok, Roberts pedig a saját kezébe vehette az irányítást. A 18. körben először Gibernaut gyűrte le, majd két körrel később Régis Laconit is megelőzte. Ezzel 51 pontra növelte a fórját Rossival szemben.
A két versenyző végül pontosan így futott be egymáshoz viszonyítva. Ugyan Barros az utolsó körökben megkergette a később kilencszeres világbajnokot, érdemi támadást nem tudott folytatni. A dobogó legalsó fokára McCoy ért oda. Roberts pedig végül a hatodik helyen kocogott be, ezzel pedig édesapjával, az 1978 és 1980 között verhetetlen Kenny Robertscel történelmet írt. A gyorsaságimotoros-világbajnokság során ugyanis ők lettek az első apa-fia páros, amelynek mindkét tagja világbajnoknak mondhatja magát. Ráadásul, ha a királykategóriát vesszük figyelembe, akkor ők az egyetlenek.
„Nagyon nehéz verseny volt – emlékezett vissza Roberts. – Amikor leintették a futamot, nem volt sok időm pihenni és élvezni a pillanatot”. Ezzel a világbajnoki címmel egyébként a Suzuki 1993 után ért fel ismét a trónra. Az viszont már egy másik kérdés, hogy ezt követően egy húszéves böjt következett, amelyet végül Joan Mir szakított meg.
Borús évek és egy búcsú édesapja csapatából
Roberts úgy mehetett neki a 2001-es szezonnak, hogy az 1-es rajtszámot viselheti. Ezt azonban csak egy évadon át élvezhette, ugyanis Rossi vissza tudott vágni. Ráadásul az elkövetkezendő esztendőben már csak egyszer, Valenciában állhatott fel a dobogóra. Az ezt követő idények is nehezen alakultak, győzelem egyáltalán nem jött, valamint pódium is csak kétszer. Ráadásul több ízben is megsérült, ezért jó néhány fordulót ki kellett hagynia.
A Suzukival folytatott közös karriert végül 2005-ben zárta le, ezt követően pedig egyedüli pilótaként visszatért édesapja csapatához, és a KR211V-t terelgette. A 2006-os szezon ígéretesen alakult a számukra, Estorilban akár a győzelem is összejöhetett volna, ha nem számolja el magát a hátralévő körök kapcsán. Végül a harmadik helyen futott be, az összetettben pedig hatodikként zárt. Érdekesség, hogy az előbbi eredmény azóta is érintetlen, ugyanis még mindig a Team Roberts az utolsó olyan privát gyártó, amely valaha vezetni tudott a MotoGP-ben. És nem mellesleg az első háromban zártak.
A 2007-es szezonra azonban teret kaptak a csökkentett hengerűrtartalmú motorblokkok, erre pedig jelentősen ráfázott a Team Roberts. Visszasüllyedtek a középmezőnybe, az amerikai versenyző pedig a Katalán Nagydíjat követően a visszavonulás mellett döntött. A parlagon maradt motort öccse, Kurtis Roberts kapta meg, de kiugró eredményeket ő sem tudott elérni. Végül a 2008-as idényre a szponzorok hiánya miatt már nem is neveztek.
A világbajnok újra felült egykori motorjára, amelynek eredményét azóta sem ismételték meg (videó)