Pedro Acosta elárulta, nehezen értékelte át a célokat a szezon eleje után, de hisz benne, hogy a mostani nehézségek után szebb időszak következik. A spanyol pilóta leszögezte, a pénz jelenleg nem fontos neki, és arra is kitért, hogy a profi sportolói pályafutás nem változtatta meg a személyiségét.
Pedro Acosta a második évét tölti a MotoGP-ben. Tavaly a tempóját illetően még a két világbajnoki címét követő magas elvárásokat is felülmúlta, és csak a sok bukása miatt nem lett ő a legjobb az első négy Ducati mögött. Az idei szezon viszont nehézkesebben indult számára, a nyári szünet előtt viszont mind ő, mind a KTM magára talált.
Olyannyira, hogy húsz forduló után – a 2024-es idény pont ennyiből állt – a pontszámot tekintve bőven felülmúlta akkori önmagát. Igaz, a dobogóra még kevesebb alkalommal állhatott fel, mint az előző szezonban, és talán ez is az oka, hogy nem teljesen elégedett a szezonjával. Olyannyira, hogy már a három évvel ezelőtti Moto2-es bemutatkozását is átértékelte.
Hiába múlta felül tavalyi önmagát Acosta, szerinte nincs jó szezonja
„Jobban is mehetne, hogy őszinte legyek – nyilatkozta a spanyol Motorsport.com-nak adott interjújában. – Ez volt az első év, amikor igazán küszködtem. Eddig a Moto2-ben eltöltött első szezonomat katasztrofálisnak tartottam, de most már aláírnám azt a három futamgyőzelmet, amelyet akkor elértem. Nagyon nehéz volt megváltoztatnom a magamnak kitűzött célt. Az pedig még inkább, hogy ezt az első futamon kellett megtennem. Nagyon nehezen fogtam fel.”
A tavalyi debütálását látva talán kevesen fogadtak volna rá, hogy Acostának majdnem két teljes szezon után még sprint- és főfutamgyőzelme sem lesz a királykategóriában. Pedig ez a helyzet, ráadásul a sepangi második helyével a MotoGP-korszakra vonatkozóan beállította Colin Edwards rekordját, hiszen immáron ők ketten rendelkeznek a legtöbb „ezüstéremmel” úgy, hogy még egyszer sem diadalmaskodtak. A spanyol motoros azonban igyekszik optimista maradni.
„Azt hiszem, inkább beletörődést vált ki belőlem – fogalmazott. – Versenyzőként jelenleg a legjobb formámban vagyok, most vagyok a legbiztosabb benne, hogy megvan bennem a potenciál egy verseny megnyeréséhez, sőt, többéhez is. Az a helyzet, hogy amikor az ember végre meggyőzi magát, hogy változtatnia kell a fejében kialakított terveken, arra a következtetésre jut, hogy nem hibáztathatja tovább magát. Csak a saját kezemben lévő dolgokra vagyok hatással, és amikor ezt megértettem, megváltozott a gondolkodásmódom. Most már a saját hatáskörömre összpontosítok, nem pedig arra, ami hiányzik, illetve kicsúszik a kezeim közül. Majd az is jön. Hinni akarok benne, hogy az élet valami jobbra készít fel.”
A gyári KTM pilótája ráadásul idén már három honfitársának az első MotoGP-s futamgyőzelmét is végignézte. Persze Álex Márquez és Raúl Fernández jóval idősebbek nála, Fermín Aldeguer viszont életkorban és tapasztalatban is hátrébb tart hozzá képest. A kétszeres világbajnoknak ugyan még bőven van ideje, de szeretne minél hamarabb átesni a tűzkeresztségen.
Acosta egy huszáros hajrával olyat tehet, ami a MotoGP-érában még csak egyszer fordult elő
„Mert ezt akarom magamnak – válaszolta az erre vonatkozó kérdésre. – Nyerni szeretnék. A pénz nem okoz elégedettséget, semmi sem okoz, csak az, hogy idejövök, és nyerek. Vagy legalábbis versenyzek. A probléma ugyanis az, hogy idén nem versenyeztünk. Eljöttünk, köröztünk, voltak jó és kevésbé jó futamaink. Azonban nem érzem úgy, hogy versenyeztünk volna.”
Ami a pénzt illeti, bár a MotoGP-ben nem nyilvánosak a fizetések, minden évben napvilágot látnak különböző becslések. Az egyik szerint Acosta idén 1,5 millió eurót, vagyis valamivel több mint 580 millió forintot keres. A 21 esztendős motoros ugyanakkor ismételten leszögezte, hogy ez neki jelenleg nem számít, hiszen sok szempontból ugyanaz az ember maradt, aki volt.
„A pénz jelenleg a legkevésbé sem foglalkoztat – jelentette ki. – Ha harmincéves lennék vagy a családalapításra készülnék, akkor több dolog miatt kellene aggódnom. Azonban még mindig édesanyámmal élek és egy furgonnal járok. Annak köszönhetően, hogy a baráti köröm nagyon normális, továbbra is ugyanaz az ember vagyok, aki mindig is voltam. Azokkal a barátokkal járok el, akikkel egész életemben együtt voltam, ugyanazokat csinálom, mint azelőtt, hogy elkezdtem a versenyzésből megélni. Ez tartja a földön az embert. Ha megváltozik, ha olyanokkal kezd el lógni, akik más világból jönnek, akik más szinten vannak hozzá képest, akkor normális, hogy végül megváltozik. Én viszont nagyon boldog vagyok, hogy a régi barátaim vesznek körül, hogy Murcia belvárosában vacsorázhatok a haverjaimmal.”