A hatszoros Superbike-vb-dobogós Xavi Forés elmesélte, mennyire kis összegű ajánlatokat kapott a sorozatból, amikor a sikereit aratta. Forés kitért a bónuszok problémájára is, valamint részletesen leírta, miért kerül sokba egy pilótának a karrierje fenntartása.
Xavi Forés nem tartozik a történelem legjobb motorversenyzői közé, de egy elismerésre méltó pályafutást tudhat a magáénak. Több más európai sorozat mellett 2014-ben bajnok lett a rangos német bajnokság, az IDM Superbike kategóriájában. Később rövid időre feltűnt a 125 köbcentis, a Moto2-es, a MotoE- és a Supersport-világbajnokságon, sőt még a MotoGP-ben is teljesített egy hétvégét. Az elmúlt években pedig előbb az endurance-vb-n, ahol egységével összetettbeli második lett, majd a MotoAmerica Supersport kategóriájában, amelyet első szezonjában dominánsan megnyert, hívta fel magára a figyelmet. Viszont a legtöbben mégis a Superbike-vb-ről emlékezhetnek a nevére.
Forés néhány rövidebb próbálkozás után 2016 és 2018 között a Barni Racing Ducatijával, majd 2020-ban a Pucetti Kawasakijával futott teljes szezonokat a Superbike-vb-n. A privát Ducatin töltött idényei során rendszeresen feltűnt az élmezőnyben, biztos pontszerző volt, és sorban kilencedik, hetedik, majd ismét hetedik lett az összetettben. Eközben hatszor állhatott dobogóra; ötször a 2018-as szezonban. Viszont elmondása szerint ennek ellenére sem kapott igazi lehetőséget a folytatásra, mivel a csapatok sértően kis összegért szerződtették volna le.
„2018-ban és 2019-ben történt. Kaptam pár ajánlatot a Superbike-vb-n való indulásra, és hát minden tiszteletem azoké, akik a McDonald’snál vagy egy szupermarketben dolgoznak, de nekem, és most kimondom a számot, évi 12 000 eurót ajánlottak” – árulta el a Fast and Curious podcast vendégeként. A Forés által megnevezett összeg akkori árfolyamon körülbelül évi 3 millió 865 ezer forintot, tehát havi 322 ezer forintot tett ki.
„Aprópénzért írnak alá” – túl keveset keres a MotoGP mezőnyének jelentős része?
Ráadásul a gyári és a szatellit-, illetve privát csapatok versenyzői között a bónuszok terén hatalmas a különbség: „Én többször is ott voltam a legjobb háromban, és egy világbajnoki dobogóért én 1000 eurót kaptam. Egy gyári csapatnál egy dobogóért 30 000, 20 000 vagy 15 000 eurót fizetnek. Nem értettem a helyzetet. Azt hittem, jön majd egy lehetőség egy gyári csapatnál, aztán… nos… Amikor az utolsó futamok egyikén is dobogóra álltam, azt éreztem: »basszus, ez sem elég«. Nagyon csalódott voltam. Igazi pofon volt. Akkor mondtam azt, hogy a motorversenyzés nem olyan, amilyennek fiatalon elképzeltem, hanem sokkal kegyetlenebb.”
Forés ezután rámutatott, hogy a pilóták „panaszkodása” mögött jórészt az áll, hogy hatalmas összegeket kell a saját zsebükből kifizetniük még a karrierjük alatt is: „Az emberek sokszor azt mondják: »ti mindig a pénzről beszéltek«. De nem erről van szó, hanem arról, hogy ez egy olyan munka, ahol előre kell befektetned ahhoz, hogy profi legyél, és elérd a jelenleg elvárt teljesítményszintet.”
„És egy profi versenyző nem csak a hétvégén versenyez, majd hazamegy. Kell egy bicikli az edzésekhez, egy krosszmotor a strukturált edzésprogram részeként, egy flat track motor, egy supermoto, egy nagypályás gép, egy szerelő, aki nap mint nap karbantartja ezeket, egy erőnléti edző, egy táplálkozási szakember és egy asszisztens, aki elvisz a versenyekre. Ez elképzelhetetlen mennyiségű pénzbe kerül. És vannak pilóták, akik rengeteg pénzt keresnek, és mindezt megengedhetik maguknak, és vannak azok, akik szó szerint vegetálnak, és reménykednek, hogy egyszer bejön az elképzelésük.”
A 40 éves Forés még mindig a motorversenyzés világában tevékenykedik, de már nem versenyzőként. Jelenleg ugyanis amellett, hogy ő a Bimota Superbike-vb-projektjének tesztpilótája (így részt vett az idei első előszezoni teszten is), a Yamaha MotoAmerica Supersport-csapatát vezeti, és még az utánpótlás-nevelésből is kiveszi a részét. Mostani szerepei pedig annyira fekszenek neki, hogy nem vágyik vissza a mezőnybe. „Megéri mindez? – tette fel a kérdést a versenyzésre utalva. – Amióta visszavonultam, sokkal jobban érzem magam, nyugodtabb vagyok, és a motorversenyzés másik oldalát élem meg, teljesen más perspektívából tekintek rá. Ha ezt előre tudtam volna, hamarabb visszavonulok, esküszöm.”