Jonathan Rea 24 futamot várt, hogy újra a dobogó tetején ünnepelhessen. A Kawasaki versenyzője egy rendkívül kaotikus futamon bizonyult a legjobbnak.
Már a rajt előtt mindenki számára világossá vált, hogy a versenyzőknek nem lesz egyszerű dolguk. A pálya vizes volt, de elállt az eső. Ugyanakkor a szél felszárította az aszfaltot. Hat kör után a pilóták egy része slick vagy intermediate gumikra váltott.
A második helyen álló Jonathan Rea volt az első az élcsoportból, aki a 10. körben behajtott a bokszutcába, őt követte török versenytársa. A bokszkiállások után Rea vezetett, és megszerezte a futamgyőzelmet. Ez volt pályafutása 118. Superbike diadala.
„Az első körökben kevés volt a tapadásom, és nem éreztem jól magam ilyen körülmények között. A hátsó gumiabroncs nem érte el az optimális hőmérsékletet, és ennek következtében a guminyomás sem volt ideális a bemelegítő kör után. Amikor féktávon megpróbáltam megelőzni Toprakot, aggódtam, hogy nem fogom tudni tartani az ívet, de meglepően könnyen sikerült. Ezért egy kicsit lelassítottam, mert nyilvánvaló volt, hogy a pálya fel fog száradni, és kímélni akartam a gumikat. Aztán Alex lenyűgöző tempóval megelőzött, én pedig úgy döntöttem, hogy lassan kimegyek a bokszba. Toprak követett engem, Álvaro nem. Akkor már tudtam, hogy Toprakkal kell majd foglalkoznom. A pálya körülményei minden körben mások voltak.”
„Visszatérve a pályára néhány másodperc előnyöm volt, és onnantól kezdve csak a pitboard-ot figyeltem, és próbáltam nem hibázni. Mivel a bokszból kijövet ráfutottam egy nedves részre, azt hittem, el fogok esni. Toprak négy másodpercet veszített velem szemben a bokszkiálláskor. Erre vonatkozóan kialakítottunk egy eljárást. A műszerfalon jelzést kapok, amikor áthaladhatok a vonalon. Szerintem egy másodpercet sem vesztettünk. Jó, hogy így szereztük meg a győzelmet, mert mindenki részt vett benne. Ez az egész csapat győzelme.”