11 másodpercre sokkolta Rossiékat, manapság rendőrök elől menekül a repülő holland

„Hölgyeim és uraim, Jurgen van den Goorbergh átveszi a vezetést az 500 köbcentiseknél” – hangzik el a TT Circuit körüli bokszokban 2000. június 24-én. A pálya mentén hatalmas üdvrivalgás tör ki. De kezdjük talán a történet legelején.

Jurgen van den Goorbergh 1969. december 29-én született a hollandiai Bredában. Miután megnyerte a holland 250 köbcentis országúti országos bajnokságot, 1991-ben kezdte nagydíjas pályafutását szintén a 250 köbcentis géposztályban. 1997-ben felkerült az 500-asok közé, ahol egy magántámogatott Hondával versenyzett. A MuZ szerződtette, hogy az 1999-es szezonban náluk versenyezzen. Ebben az idényben meglepetésre két pole pozíciót szerzett: egyet a katalóniai pályán (Barcelona), egyet pedig Brnóban. 2000-ben a Mollenaar Racinggel versenyzett.

A 2000-res hazai futamára így emlékszik vissza:

„Egyáltalán nem edzettem jól a 2000-es TT-re, körülbelül tizenharmadik voltam. Ami a sebességet illeti, abban a szezonban nem tudtam tartani a lépést. Az egyenesben tizenöt-harminc kilométer per órával lassabb voltam. A Hondám jól kezelhető gép volt, talán a legjobb a mezőnyben. Sokkal könnyebb is volt, így gyorsabb voltam a kanyarokban, mint a négyhengeres motorok.”

Nem volt könnyű dolga, annyi bizonyos, hiszen olyan nagyágyúk vették körül a pályán, mint Kenny Roberts Jr., Valentino Rossi és Max Biaggi, akik négyhengeres gépekkel motoroztak.

„Akkoriban azon kevés versenyzők közé tartoztam, akik Dunlop gumikkal versenyeztek. Volt egy speciális kvalifikációs gumiabroncsunk, amely szupergyors volt. Egy körre elegendő körülbelül. Akkoriban kockázatot vállaltam. Assen a hazai versenyem volt, ott valami extrát akartam véghezvinni.”

Az egyetlen holland volt az 500-asok között, aki 2000-ben is vállalni akarta ezeket a kockázatokat. A rajt előtt úgy tűnt, az időjárás vele van. A pálya vizes volt. Ez a kéthengeres Honda előnyére vált. Assenben mindig meg kell várni, hogy mit hoz az időjárás. A rajtrácson álló pilóták nem tudták, hogy melyik abroncsot válasszák. Egyesek a slickeket választották, mások az esőgumit. Van den Goorbergh intermediate abroncsot szereltetett fel, amely a slick és az esőgumi közötti gumi.

„Sok kockázatot vállaltam az első körökben. A gumiválasztásom tökéletes volt. Kívülről előztem, ott nagyon jó volt a tapadásom.”

Elérkezett aztán a holland versenyző nagy pillanata. A Ramshoekben két-három versenyzőt előzött meg kívülről, majd a Geert Timmer-sikánban már csak Rossi és Àlex Crivillé volt előtte. Van den Goorbergh fejben már látta magát az élen. Bízott a motorban. Rossi és Crivillé mellett úgy ment el belülről, mintha ott sem lennének. A tömeg tombolt, de az öröm nem tartott sokáig, mivel mindössze 11 másodpercig vezetett. Kezdték feladni azok az intermediate gumik, és Van den Goorbergh végül csak a 9. helyen zárt.

„Egy pillanatig sem bántam meg a gumiválasztásomat. Ez a verseny felejthetetlen volt. Még mindig minden évben eszembe jut. Azzal, hogy egy ilyen kevés lóerővel rendelkező kéthengeressel az élre álltam a TT-n, tulajdonképpen az összes élversenyzőt megleptem egy kicsit.”

Ez volt vajon a legnagyobb pillanat a holland pályafutásában?

„Egy évvel korábban egy MuZ-zal szereztem meg a pole pozíciót Barcelonában. Még abban az évben Brnóban is sikerült. Ez a kör valójában még látványosabb volt. Ott minden a határon volt. Ott megmutattam, hogy ha megvan a megfelelő csomag, akkor bármi lehetséges. Illetve, amikor a negyedik rajtkockát sikerült megszereznem a TT-n 1997-ben. Aztán Mick Doohan mellett álltam, aki azt sem tudta, ki vagyok.”

2001-ben pedig a Kenny Roberts-Proton csapatnál versenyzett. A 2002-es szezon nem indult jól Van den Goorbergh számára, az első tíz versenyen mindössze 21 pontot szerzett. A szezon végén az Ausztrál Nagydíjon érte el legjobb eredményét, az 5. helyen végzett, mindössze három századmásodperccel lemaradva a harmadik Ukava Tóru mögött.

Ezután 2003 és 2005 között Van den Goorbergh a Supersport-világbajnokságban versenyzett. A vizes versenyek mesterének tartották. A 2005-ös vizes sanghaji fordulóban Van den Goorbergh helyettesítette a sérült Tamada Makotót. A 19. helyről indult, és a Konica Minolta Honda csapat a tiszteletreméltó 6. helyén végzett.

2006-ban és 2007-ben Van den Goorbergh MotoGP-gumikat tesztelt a Michelin számára. Versenyzett az Enduro Európa-bajnokságon, a holland triálbajnokságon és Supermoto-versenyeken. Először 2009-ben indult a Dakar-ralin – a 17. helyen végzett, és abban az évben a legjobb újonc volt. 2010-ben ismét elindult a Dakaron, de nem ért célba. Ebben az évben több versenyen is részt vett, és készült a 2011-es Dakarra.

Hazájában igazi nagymenő hírében áll, aki semmitől nem retten meg. Néha olyan terepen motorozik, ahol nem szabadna, így gyakran menekül a rendőrség elől a „Repülő Holland”.

Fia és testvére szintén motorversenyzők. A 17 éves Zonta jelenleg a Moto2-es világbajnoki mezőnyt erősíti. Testvére, Patrick 1987-ben debütált a Holland TT-n, majd rá két évre állandó résztvevője lett a száguldó cirkusznak. Soha nem végzett a dobogón, de volt néhány kiemelkedő teljesítménye. Legjobb versenyhelyezése egy hetedik helyezés volt a Jarama Circuiten. Ami a pontok tekintetében a legjobb szezonját illeti, azt 1993-ban teljesítette, egy VD Goorbergh Apriliával. A tizenhatodik helyen végzett.